- Te jó ég! Én azt hittem pénzt adott, de ez még annál is rosszabb! - mondtam fejemet fogva.

- Nincs szükségem a pénzére..

- De drogra bezzeg igen? Alex komolyan, neked elment az eszed? Nem lehetsz olyan hülye, hogy ne tudd, milyen káros az a szar?! - pillantottam fel rá kétségbeesetten.

- Hülye lettem volna nem elfogadni.. először jó ötletnek tűnt, hogy kipróbáljam, de aztán mikor itt voltál, és.. nem tudom, olyan rossz érzésem támadt, rosszul éreztem magam, a mellkasom szúrt, és mintha levegőt is nehezebben kaptam volna..

- Ezt nevezik lelkiismeret furdalásnak. - néztem mélyen szemeibe, melleim előtt összefont karokkal. Alex egy pillanatra eltöprengett, majd egy apró mosollyal szája sarkában ismét rám nézett.

- Tehát..lelkiismeret furdalásból lehúztam a bogyókat a wc-n.

- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - fürkésztem kíváncsian arcát, melyen egy szemtelen mosoly jelent meg.

- Nem érdekel mit gondolsz. - mondta vállrántva, de tekintetét egy pillanatra sem szakította el rólam. Nagyot sóhajtva fordítottam neki hátat, és folytattam a puding elkészítését. Néhány másodperccel később Alex mögém lépett a sütőhöz, hogy a fölötte elhelyezkedő polcról levegyen egy tepsit a fagyott pizzájának, épp annyira, hogy mellkasa súrolta hátamat. Szemeimet lehunyva próbáltam csillapítani feltörő izgalmamat, ahogy izmos felsőteste hozzám simult.

- Van valami probléma? - hajolt le, s suttogott füleimbe.

- Nem, semmi. - mondtam miután megköszörültem a torkom. - Igazán arrébb mehetnél, nem férek el tőled.

- Valóban? Az előbb nem úgy tűnt mint akit zavar a jelenlétem. - motyogta még mindig füleimbe. Meleg leheletétől megborzongtam, de végül rávettem magam, hogy szembe forduljak vele.

- A te jelenléted kivétel nélkül zavar. - szögeztem le melleim előtt összefont karokkal, amitől azok kicsit megugrottak. Alex mosolya egyre szélesedett, ahogy tekintetét arcomról lassan lejjebb vezette, majd elismerően hümmögött egyet. - Mondom kivétel nélkül! - nyomatékosítottam korábbi szavaimat, majd apró kezeimet mellkasára csúsztattam és eltoltam magamtól. Istenem milyen izmos!

Az elkészült pudingot kiönöttem két tálkába, és a kanapén bohóckodó ikrek kezébe adtam. A DVD állványról kiválasztottam egy mesét, hogy legalább amíg esznek lekösse valami figyelmüket, nehogy viccből egymásra borítsák a forró édességet. Miután elindítottam az Aranyhaj és a nagy gubanc című rajzfilmet, letelepedtem én is a kanapéra. Teljesen belemerültem a mesébe, vigyorogva figyeltem ahogy a toronyba zárt lány, és a kis zöld kaméleon bújócskáznak. Alex jelenléte is csak akkor tűnt fel magam mellett, mikor megéreztem pizzájának finom illatát, s tudatosult bennem, hogy ma még nem ettem semmit, a néhány falat reggelin kívül.

- Úgy meredsz a kajámra, mintha bármelyik percben képes lennél rávetni magad. - szólalt meg Alex, mire szégyentől vöröslő arcomat elfordítottam, és zavartan felnevettem. - Ettél már ma?

- Aha. - hazudtam.

- Aha. - utánozott elvékonyított lányos hangon, mire haragos pillantásokkal meredtem rá. Alex nem szólt semmit csak elmosolyodott, és egy szelet pizzát nyújtott felém. Hezitáltam, hogy elfogadjam-e, vagy inkább nyomjam az arcába.

- Jajj vedd már el! Nem mérgeztem meg, le se köptem, semmi. - mondta vigyorogva. - Ha nem eszel tacskó méretű maradsz. - mondta, végét nevetve.

- Kösz szépen. - mondtam duzzogva, de végül elvettem tőle az ínycsiklandozó pizzaszeletet, és továbbra is a mesét figyelve magamba tömtem.

- Jól van, figyelj. Nem akartam ezt tenni veled, de nem hagysz más választást. Villantom a szívtiprót. - hangzott fel Flynn Rider mindent elsöprő mondata, mely mindig megnevettet, és ez alkalom sem volt ez alól kivétel.

- Komolyan Amelia? - lökte meg enyhén karomat Alex, hogy rá figyeljek. Nem értettem mi késztette egyáltalán arra, hogy maradjon velem és húgaival mesét nézni, de ezúttal jól esett nyugalmas jelenléte. - Bejön a srác? - húzogatta szemöldökét mosolyogva.

- Elfogadnám.. - mondtam ábrándozva, mire Alex ismét felnevetett.

- Bolond vagy. - vigyorgott rám. - Ez csak egy mese, hogy lehetsz szerelmes Flynn akárkicsodába..

- Rider! - vágtam rá, szinkronban Lily-vel és Lisa-val, mire Alex védekező pozícióba vágta magát, s a magasba lendítette kezeit.

- Akkor is nevetséges! - dünnyögte Alex. Azt gondoltam ismét áttért gúnyolódásba, de amint rápillantottam, és édes mosolyával találtam szembe magam, minden aggodalmam elszállt. Zöld íriszei boldogan fürkésztek, még az sem tűnt fel, mikor arcával már vészesen közel került hozzám.

- Ismerek egy sokkal jobb srácot ennél. - suttogta szemeimbe nézve. Meleg leheletét éreztem arcomon, amitől a hideg végig futott hátamon, s megborzongtam. Alex reakciómra ismét elvigyorodott.

- Valóban? - kérdeztem nagyot nyelve. Összehúzott szemekkel figyeltem arcát, miután észbe kaptam, félreérthetően reagáltam közelségére. Teljesen véletlen. Nem tudom mi ütött belém. - Ugye nem magadra gondoltál? - kérdeztem nevetve, mikor válasz helyett csak egyre szélesedő mosolyával gazdagodtam. - Naná, hogy magadra gondoltál! - kacagtam tovább.

- Édesen nevetsz.. - fürkészte arcomat, egy halvány mosollyal. A levegő a tüdőmbe ragadt, elnyílt ajkakkal és kikerekedett szemekkel figyeltem arcát, amiről hirtelen lefagyott a mosoly, s megrázta fejét.

- Ezt biztosan hangosan akartad kimondani? - nevettem fel, fokozva zavarát. Alex megcsóválta a fejét, majd miután felkelt a kanapéról, s kivitte a mosogatóba a tányérját, felöltözött és egyszerűen, se szó, se beszéd, elhagyta a házat.

- Hova lett Alex? - pillantott rám Lisa, elszakadva a rajzfilmtől.

- Elment, biztosan dolga akadt. - mosolyogtam a kislányra, aki csak megrántotta a vállát. - Sokat játszotok Alex-szal?

- Régen sokat játszott velünk. - mondta Lily.

- Amikor még Tommy is itt volt. - mesélte Lisa miközben közelebb mászott hozzám, és az ölembe fészkelte magát. - De tudod ő már nem itt lakik.

- Hol lakik Tommy? - kérdeztem óvatosan, a kislány arcát fürkészve, nehogy megbántsam. - Ő is a testvéretek?

- Tommy az őrangyalunk. - mondta Lily.

- Nagyon kevés ideig volt itt, de sajnos mennie kellett. Onnan figyel minket. - mutatott felfelé Lisa, apró ujjacskájával. - És vigyáz ránk.

- Nahát.. ez nagyon kedves tőle! - mosolyogtam elérzékenyülve az ikrekre.

- De Alex szomorú miatta. Azt hiszem nagyon hiányzik neki. Azóta mindig dühös.. és már nem játszik velünk. - beszélt szomorúan Lily. - Nem akarom, hogy olyan legyen mint anyuék. - sírta el magát a kislány. Elérzékenyülve figyeltem az általában magabiztos kislány könnyáztatta arcát, s éreztem Lisa apró rázkódó testét ölemben. Ő is sírt. Kitártam a karom, s Lily-t is szorosan karjaimba zártam és úgy ringattam őket, míg meg nem nyugodtak.

- Ugye tudjátok, hogy Alex is és a szüleitek is nagyon, nagyon szeretnek benneteket? - kérdeztem, mire nem válaszoltak. Elképesztő és mélységesen elszomorító látvány látni két megtört öt éves kislányt, akik nem tudnak arra sem válaszolni, hogy vajon a családjuk szeretik-e őket. Nem lett volna szabad sem Alex-nak, sem Ashley-nek, sem pedig a a szüleiknek így elhanyagolni az ikreket, hiszen kicsik és azt sem értik mi zajlik körülöttük, s nem érzik szeretve magukat. Öt évesen. Öt évesen nem érzik szeretve magukat.. - Mert szeretnek titeket. Ash, Alex, a szüleitek, Tommy, és én is nagyon nagyon szeretlek titeket! - mondtam, miközben jobban magamhoz szorítottam őket.

______________________________________
Hali. Tudom elég lapos, de ne aggódjatok hamarosan beindul és izgalmasabb lesz a történet. Köszönöm ha írtok véleményt és csillagoztok!