Szégyenkezve előbújok rejtekhelyemről.

Először is bocsánatot szeretnék kérni minden kedves és hihetetlenül kitartó Olvasómtól!

Hogy mi is történt? Pontosan 10 hónappal ezelőtt betelt a pohár nálam, és se szó, se beszéd nem csak hogy abbahagytam az írást, letöröltem e csodálatos alkalmazást, úgy tettem mintha nem is létezne.

Miért nem szóltam senkinek? Ha bejelentettem volna, biztosan rávettetek volna a folytatásra, hisz magam is ezt akartam/akarom. Július 27-én, tavaly amikor letöröltem a wattpad-ot, akkor volt az utolsó nap mikor a kommenteket olvastam volna. Tudtam ha beleolvasok folytatom ahol abbahagytam, ami nem lett volna a legcélszerűbb.

Az az igazság ha írok, én csak azzal foglalkozom, semmi mással. Most ezt nem tehettem meg. Lelkileg padlón voltam, teljesen szétcsúsztam, szarul teljesítettem az iskolában, nem aludtam rendesen, nem tudtam koncentrálni. Ez nem a wattpad hibája volt, hanem hogy nem figyeltem magamra, bezárkóztam egy boldogság buborékba, ami egyszer csak kipukkadt és körülvett a sok szar amit anélkül kreáltam magamnak, hogy észrevettem volna. Ezen próbáltam javítani az elmúlt 10 hónapban. Nem fogom elmondani, ne is kérjétek, hogy leírjam miken mentem át, úgy gondolom nem ezért jött létre ez a hely, hogy elrontsam egy fiatal felnőtt lány picsogásával.

Kérlek tartsátok tiszteletben, hogy nem szemétkedésből hagytam ezt abba, nem nem törődömségből nem szóltam Nektek, egyszerűen így tudtam talpra állni.

Igazán sajnálom, tényleg, hogy így itthagytam ezt az egészet, annak ellenére, hogy a könyvem rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Ami egyébként a mai napig hihetetlen számomra.

És mi történt, hogy most hirtelen jelentkezem? Őszintén? Fogalmam sincs. Kaptam egy emailt a wattpad-től, hogy új kommentek érkeztek Megtörhetetlen című történetem alá. (Eddig nem használtam azt az emailt, most egy szavazás miatt újra aktiváltam.)

Szóval. Elkezdtem olvasni a kommenteket.. És nagyon rosszul estek. Nem azért mert bántóak lettek volna, épp ellenkezőleg. Nem érdemlem meg. Viszont nem akarok olyan lenni, mint elég sok író, nem akarok felszívódni végleg!

Tehát, amiért valószínűleg végig szenvedtétek, ezt a rövidnek indult, hosszúra sikerült monológot:

Megtörhetetlen című könyvemnek hamarosan folytatása következik!

Mégegyszer sajnálom!

Puszi és ölelés,
Lili

(még talán nem is mondtam el a nevem, igyekszem megnyílni, és nem újra bezárkózni, ígérem)

FRISSÍTVE! Lapozz tovább új részét! :)