- Oké anyu, azt hiszem minden rendben lesz, egyedül is boldogulok. - mosolyogtam rá kedvesen a szobaajtómban álldogáló nőre. Pontosabban a kollégium szobám ajtajában toporgó ideges anyámra.

- El sem hiszem, hogy a lányom főiskolás! - törölgette meghatódva a szemét.

- Jajj anyu, gyere már! - nevette el magát Maggie, egyetlen testvérem, majd édesanyánkat megragadva kirángatta a folyosóra. Nevetve követtem őket.

- Minden meg van? Fogkefe, fogkrém.. - sorolta ismét hosszú listáját.

- Hiányozni fogtok! - mosolyodtam el szomorúan. - Mag vigyázz anyára! - pillantottam húgomra, majd mindkettőjüket szorosan karjaimba zártam, s egy mélyet szippantottam, hogy egy időre elraktározzam a jól megszokott finom illatukat.