- Srácok, felkelni! Remek hírem van! - kiáltotta vidáman egy ismeretlen női hang, békés álmomból felriasztva.

- Hol vagyok? - nyöszörögtem fáradtan, s arcomat az eddig átölelt párnába fúrtam, melynek mámorító illatta azonnal orromba költözött. Néhány másodperccel később persze leesett, hogy egy idegen család otthonában henyélek, ráadásul egy fiú ágyában.

- A pokolban. - dünnyögte kérdésemre válaszolva Alex. Nem csodálom, hogy fáradt, hisz egész éjszaka mocorgott az ágyban, s olykor olykor még hangot is adott hozzá. Nem különösebben törődtem vele, minden bizonnyal csak valami rosszat álmodott.

- Anyánk kirúgta Agatha-t! - tapsikolt örömében Ashley, immár Alex felé intézve szavait.

- És? Kit érdekel? - morgott továbbra is Alex. - Ash komolyan ezért nem hagysz aludni?

- Nem érted a lényeget bátyus! - mosolyodott el mindentudóan.

- De úgy sejtem mindjárt megtudom. - beszélt Alex megjátszott lelkesedéssel.

- Ne legyél már ilyen bunkó, én csak segítek neked, ha már te elcseszted Elizabeth kollégiumi szállását!

- És mit szeretnél? Alkalmazni? Nézz már rá az Isten szerelmére! - nevetett fel hitetlenkedve Alexander. - Nem úgy néz ki mint aki elbír két ikerlánnyal. - pillantott rám megvetően.

Mit sem törődve Alex-szel és mogorva természetével, Ashley-re pillantottam.

- Megoldható lenne? - kérdeztem bizonytalanul, de annál boldogabban. Dolgozhatnék nekik bébiszitterként. Egy álmom válna valóra, hisz mindig is nagyon jól elvoltam, s imádtam kisgyerekekkel lenni.

- A földszinti szoba a tiéd. Mivel állandó felügyeletre van szükségük a lányoknak, mikor nem óvodában vannak, így az éjszakákat itt kell töltened. Ennyi, a probléma letudva. És míg a lányok nincsenek itthon, te is be tudsz járni az egyetemre.

- Nahát! - kaptam a fejemhez. - Ashley szívből köszönöm neked! - mosolyogtam rá elérzékenyülve.

- Azért el ne bőgd magad! - fintorodott el mellettem Alex. Nem is értem miért vagyok még vele egy ágyban. Amint tudatosult bennem a helyzet, a takarót lerántva magamról a cuccaimhoz igyekeztem. - És anya mit szólt ehhez? - ásított egyet.

- Rám hagyta a dolgot. Azt mondtam neki, hogy ne aggódjon, még ma találok neki egy remek bébiszittert.

A lány miután mindent megtárgyalt bátyjával körbevezetett otthonukban, egy szobát kihagyva, amibe szigorúan tilos betennem a lábam, ha életben szeretnék maradni. Legalábbis Ashley állítása szerint nem élném túl, én pedig új állásom megtartásának érdekében jól eszembe véstem szavait. Az én szobám a földszinten volt, pont Alex szobája alatt.

Ashley eszméletlen rendes volt velem, annak ellenére, hogy mindössze fél napja találkoztunk, s hallottunk először egymásról. Nincs is más hátra, már csak édesanyjukkal egyeztetni, és persze az ikrekkel megismerkedni.

- Üdvözlöm! Elizabeth Moon vagyok. - nyújtottam kezemet egy viszonylag idősebb nő felé, akit a képről felismertem. Nagyjából mikor már fél perce tartottam felé karomat, míg ő csak kifejezéstelen arccal bámult maga elé, kezdtem kellemetlenül érezni magam, s kétségbeesett pillantásokkal kerestem Ashley-t. Sem ő, sem a mellette ácsorgó Alex nem szólaltak meg. Ash zavartan elmosolyodott, s feltartott hüvelykujját mutogatta, míg Alex a fejét csóválta és elfojtott mosollyal figyelte jelenetünket.

- Mi a foglalkozása? - kérdezte hirtelen a nő, kinek nevét még nem tudom, de valószínűleg egy darabig még nem is fogok tudomást szerezni róla.

- Öm, tanuló vagyok, most kezdtem a főiskolát, de..

- Mi a szülei foglalkozása? - tette fel következő kérdését, válaszomat végig sem hallgatva.

- Édesanyám ápolónőként dolgozik, otthon Amerikában..

- És az édesapja? - sürgetett.

Nem szeretek édesapámról beszélni, nagyon nehéz már akkor is ha csak mást meglátok az apukájával. Édesapámat három évvel ezelőtt vesztettük el, egy szörnyű, s tragikus balesetben.

- Ő nem.. - feleltem halkan, és a következő pillanatban mintha csoda történt volna, a nő rám emelte tekintetét. Mogyoró barna szemeiben fájdalom csillogott, majd másodpercekkel később ismét eltűnt arcáról minden érzelem.

- Mennyi idős? Van középső neve? - folytatta vallatásom.

- Mia a középső nevem, és 19 éves vagyok.

- Találkozott már a lányokkal?

- Nem még nem, de amint..

- Nekem erre nincs időm, Ashley, Alexander mutassátok be a húgaitoknak! - mondta kimérten, majd magunkra hagyott bennünket. Mikor elhagyta a helyiséget, olyan érzésem támad, mintha mellkasom megszabadult volna több tonna nehezéktől.

- Ez most akkor azt jelenti, hogy maradhatok? - tettem fel bizonytalan kérdésemet Ashley felé, hiszen bátyja mint a köd, másodpercek alatt felszívódott.

- Igen. - nevetett. - Gyere az ikrek még a szobájukban vannak. Szombat van, tehát ilyenkor addig aludhatnak ameddig csak akarnak. - mosolyodott el. A lányok szobája két ajtóval odébb volt az én ideiglenes szobámnál. Már néhány méterről is lehetett hallani, csukott ajtón keresztül, hogy nagy valószínűséggel a két kis tündér már ébren van.

- Jó reggelt Csajok! - tárta ki az ajtót hatalmas lendülettel Ash, mire a két lány felkiáltott, majd ismét kacarászni kezdtek. - Nézzétek kit hoztam nektek! - mutogatott felém.

- Még egy óvónéni? - vetette hátra drámaian fejét az egyik kisember, majd felém lépkedett és tetőtől talpig, s körbe-körbe is végigmért, végül keresztbe font karokkal figyelmesen követte minden mozdulatomat mikor elé guggoltam.

- Te biztos Lily vagy! - mosolyogtam rá. Nem volt nehéz kitalálni melyikőjük kicsoda. Mikor először láttam őket Lily sokkal komolyabb, és kimértebb volt, mint Lisa, aki csak vígan kacarászott mindenen. - Elizabeth vagyok! Nagyon örvendek!

- Honnan tudod? - fürkészett meglepett arccal.

- Bizony, engem is érdekel, hogyan tudtad elsőre. Még én is össze szoktam keverni őket. - nevetett zavartan Ash.

- Ezzel én nem dicsekednék! - vágott vissza a kis 5 éves gyermek, amin nevetnem kellett.

- És én?? - szaladt hozzám a másik kis tünemény. - Engem hogy hívnak? - kérdezte, előre-hátra billegve lábacskáin.

- Minden bizonnyal Lisa. - mosolyogtam rá.

- Milyen Narnia? Én is elmehetek? Kérleeek. - kezdett el ugrándozni ezek szerint Lisa, mivel nem cáfolta feltételezésemet nevét illetően. - Megígérem, hogy jó kislány leszek, meg minden, de tényleg! Elizabeth elviszel engem is oda? - zsongott be teljesen, nekem pedig el kellett hogy ismerjem, tényleg fantasztikus mekkora képzelőerő szorul egy ilyen kis teremtménybe.

- Tehát. - nevetett fel Ash, és felém fordult. - Lisa az örök virgonc, álmodozó csajszi, Lily pedig aki mindent alaposan megfontol mielőtt tenne, vagy mondana valamit.

- De Narnia honnan jött? - nevettem fel.

- Láttalak. - mosolygott a kislány. - Alex szobájában. Ott voltál, beszélgettetek és aztán elmentél. A szekrénybe. - mesélte nevetgélve. Tehát Alex húgai végig tudták, hogy jelen voltam a fiú szobájában, és a szekrényben, vagyis Narniában bújtam el.- Alex a fiúd? Olyan jó lenne! Még soha nem volt ilyen szép barátnője, csak ilyen furcsa nénik..

- Lisa ne beszélj már sületlenségeket! - mordult rá a hátunk mögül egy rekedtes férfi hang. - Isten ments, hogy ez a barátnőm legyen!