Éppen a fránya necc harisnyával küszködtem, amit Ashtől kaptam kölcsön, hogy elnyerjem a bátyja tetszését. Bár kétlem, hogy ez a lyukacsos harisnya megoldás lenne erre a feladatra. Nem elég, hogy minden felhúzott milliméter után beleakad a kislábujjam egy lyukba, de mire feltornáztam magamra, úgy éreztem magam, mint egy túlméretezett kötözöttsonka.

- Mia, nem találom Lisa... - csapta ki az ajtót Alex nagy lendülettel. Rémületemben egy kisebb sikoly kíséretébben akkorát ugrottam, hogy majdnem lefejeltem a szekrényem felső részének nyitott ajtaját. Alex csak állt az ajtóban, s számtalanszor végigfuttatta tekintetétt testemen, melyet a fehérneműmön, s a francos harisnyán kívül semmi más nem fedett. - ...mackóját. - nyögte hosszas hallgatás után. Kezeimet reménytelenül tekertem felső testem elé, annak elfedése érdekében, míg Alex arcán egy halovány mosoly jelent meg. Kellemetlenül, egyik lábamról, másikra helyezve súlyomat álldogáltam, mint aki menten összepisili magát, holott csak szörnyen zavarbajöttem.

- Khm.. kimennél? - néztem fel arcára, melyen zavaromtól egyre szélesedő vigyora ott ült. - Kérlek. - makogtam, hiszen nem történt semmi. - Lisa mackója a fürdőben van szárítón..ki kellett mosni, mert leöntötte kakaóval.. - magyaráztam, miközben szemeimmel az alig két méterre levő takarót lestem, ami ágyamon pihent. Szükségem van arra a takaróra, nagyon.

- Csini ez a cucc rajtad. - hagyta figyelmen kívül korábbi szavaimat, s becsukta maga mögött szobám ajtaját, majd beljebb lépkedett, egészen ágyamig. Ne merészeld, Alex! De sajnos, mintha csak olvasott volna gondolataimban, egy önelégült vigyor kíséretében elterült ágyamon, ezáltal megfosztva, hogy elmarjam onnan a paplant, mely megfelelő lett volna fedetlen testem eltakarása érdekében.

- Alex, nem vagy vicces, menj ki innen! - próbáltam látszólag dühös lenni, de akadozó lélegzetem, s gyenge, erőtlen hangom nem ezt tükrözte Alex számára. Túlságosan zavarban voltam, s a tény, hogy bejött, Alexnek tényleg tetszik a kötözöttsonka szerkóm csak még jobban növelte így is egekben levő pulzusomat.

- Valami baj van Amelia? Csak mert...a fejed, mintha bármelyik percben robbanhatna... - szórakozott tovább. Minden mindegy alapon odasétáltam mellé, s takaróm szélét marokra fogva próbálkoztam kirántani alóla. Elfojtott nevetése ütötte meg fülemet, míg én a takaróval küszködtem ő pedig tovább hempergett ágyamon.

- Alex! - szóltam rá ismét, kissé erőteljesebben. De én sem bírtam tovább, ahogy rángattam alóla a takarót, míg ő hanyatt fekve kacarászott, annyira nevetséges volt a helyzet, hogy kirobbant belőlem is egy szórakozott kacaj. - Hihetetlen vagy! - nevettem tovább. A következő pillanatban pedig minden erőmet kipréselve apró termetemből, rántottam meg a paplan, Alex alól kilógó részét. Azonban azzal sem én, sem pedig Alex nem számolt, hogy ő ugyanabban a percben dönt úgy, hogy leszáll a takaróról, így mint egy részeg pingvin, totyogtam hátrafele az elvesztett egyensúlytól, mígnem rá nem estem hátsófelemre.

- Baszki. - kerekedett el Alex szeme, amint földet értem. - Nem számítottam rá, hogy ilyen erő lakozik egy ilyen apró testben. - mosolygot, nevetését visszafojtva, míg felkapart a földről. Kimondottan ügyelve, hogy közben jó alaposan letapogasson. - Jól vagy? - kérdezte, hatalmas kezeit a vékony harisnya által fedett, derekamra simítva. Egy pillanatra elvesztem igéző zöld smaragdjaiban, míg meg nem éreztem gyengéd simogatását oldalamon.

- Jól vagyok. - ráztam le csápjait magamról. - Na, kifelé. Gyerünk. - legyeztem a levegőben, hogy hatásosabb legyen mondanivalóm. Nevetve battyogot az ajtó felé, amit miután kitárt még visszapillantott rám válla felett.

Alex Davis

Nehezen tudtam magam csak visszafogni, hogy ne vessem rá magam Ameliára, amint megpillantottam abban a francos harisnyában. Ahogy kissé rugózva, majd egyik lábáról másikra helyezve súlyát, rángatja fel formás fenekére. Testét fehérneműjén, s a harisnyán kívül nem fedte semmi, ami még nagyobb önuralomra kényszerített. Legszívesebben még a maradék ruhadarabokat is letéptem volna róla, amik elfedték előlem hófehér bőrét.

Tetszett, hogy zavarba hoztam jelenlétemmel, s éhes tekintetemmel, mellyel nem egyszer végigmértem, míg ágyában fekve időztem, hogy még véletlenül se férjen hozzá az ott leledző paplanhoz.

A harisnya, amit valószínűleg kedves húgom tukmált rá, őrjítően festett Amelia karcsú lábain, kerek fenekén, s vékony derekán. Mintha az ő alakjára szabták volna. Szent szar, őrjítően szexi benne! Főleg, mikor ártatlan kék íriszeivel, dús pillái alól felpislog rám, nem tudván, hogy ezzel még inkább az őrületbe tud kergetni.

Tudván, hogy valószínűleg nem csak nekem akad el tőle a lélegzetem, hanem a létező összes pasi csorgatni fogja ma este utána a nyálát, még mielőtt elhagytam volna a szobát, felé pillantottam. Még akkor is, ha valójában Robnak szeretne tetszeni, s neki készül kiöltözni.

- Vedd le ezt a harisnyát. Nem neked való. - barátságos mosolyt öltöttem arcomra, hogy ne vegye sértésnek, azonban csalódott kékjei, melyek kijelentésem után arcomon szánkáztak, talán megpróbálva kiolvasni gondolataimat, nem erre utaltak. Talán mégis így a jobb. Ha sértésként fogja fel, s azt gondolja nem néz ki jól benne, talán nem veszi fel. Ó pedig, hogy mennyire is vadító benne!

Hátat fordítottam a lehangolt lánynak, majd kiléptem az ajtón.

Utamat a fürdőszoba felé vettem, hogy megkeressem, amiért valójában indultam. Lisa ugyanis nem hajlandó addig lefeküdni, míg meg nem kapja a játék mackóját, amit ezek szerint Mia kimosott neki. Hihetetlen mennyire gondoskodó lány.

A kis maci ott volt, ahol Mia mondta, így azonnal fel is kaptam, s már száguldottam is az ikrek szobája felé. Hamarabb akartam elmenni itthonról, még mielőtt Rob ideér Miáért, s a szemem láttára viszi el őt.

Elizabeth Moon

Nem törődve Alex érthetetlen megjegyzésével - hiszen percekkel előtte még azt mondta csinos vagyok benne - magamon hagytam a harisnyát, s felhúztam rá, a szintén Ashtől kapott fekete bőrszoknyát. Nem akartam nagyon túlzásba esni, így a törölgető rongy méretű toppot már meg sem próbáltam magamra aggatni, kiválasztottam egy egyszerű, szép, fehér blúzt saját ruhatáramból.

Éppen végeztem hajam besütésével, s eligazításával, mikor megrezzent a mobilom. Megkértem Robot, hogy mivel a lányok ilyenkor már általában alszanak, csengő, s mindenféle dudaszó nélkül, inkább mobilon értesítsen ha megérkezett.

Felkaptam a táskámat, s miközben lefelé haladtam a lépcsőn bele süllyesztettem telefonomat. Egyszerű kis vászoncipőmet felkaptam lábaimra, s már tártam is ki az ajtót, hogy elindulhassak Robbal a buliba.

- Szia. - köszöntem kisebb mosollyal arcomon, mikor megláttam őt. Nem mondott semmit, csupán rezzenéstelen arccal, zavarbaejtően sokszor végigmérte öltözékem. - Jól nézel ki. - törtem meg a kínos csendet, miközben kiléptem az ajtón, s becsuktam azt magam mögött. Egy világos kék ing volt rajta, aminek csak a gallérja látszódott, a ráhúzott bordó, pamut pulóver miatt.

- Kösz. - eresztett meg végül egy halvány mosolyt, mikor már a kocsinál jártunk. Esze ágában nem lett volna viszonozni a dícséretet. Nem tetszettem neki. Lehet hallgatnom kellett volna Alexra, és le kellett volna vennem ezt a harisnyát. Rob tekintete ismét előcsalogatta belőlem a kötözött sonka érzetét. Csak ezúttal penészes, velejéig romlott húscafatnak éreztem magam.

______________________________________
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm a sok csillagot, s visszajelzést a sztorival kapcsolatban! Tényleg nagyon sokat jelent minden egyes kedves szavacska! Hihetetlenek vagytok!♡
Puszi