Elizabeth Moon

Pilláim nehezek voltak, nagy erőkifejtés árán tudtam csak kinyitni őket. Pislogtam néhányat, míg szemeim hozzászoktak a redőny lyukain beszűrődő, kora reggeli nap sugaraihoz. Csupasz derekam köré meleg karok fonódtak, fülemben nyugodt, egyenletes szuszogás dallama csengett. Félve pillantottam végig testemen, melyet csupán fehérneműm, s néhol Alex körém csavarodott teste fedett. Hirtelen megfagyott ereimben a vér. Ne, ez nem lehet igaz! Kezeimet arcomhoz emeltem, majd a maradék álmot is kidörzsölve belőle, magamban átkozni kezdtem magam. Mit műveltem?

Óvatosan leemeltem magamról Alex karjait, nehogy felébresszem. Majd az ágyban felülve tekintgettem alaposan körbe a szobában. A blúzom nem messze az ágytól, a szőnyegen hevert. Néhány lépésre tőle pedig Alex nővérétől kölcsönkapott holmik szana-szét dobálva. Ez még nem jelent semmit, hiszen a fehérneműm a helyén van! Nem feküdtem le vele, biztosan nem.

Nem tehettem! Ugye nem? Igaz, hogy a negyedik pohár koktél elfogyasztása után, mintha filmszakadás történt volna. Alig emlékszem valamire.

Összeszedtem ruháimat, s amilyen halkan csak tudtam elhagytam Alex szobáját. Féltem szembenézni vele. Bele sem merek gondolni mit gondolhat majd rólam miután felkel, s tudatosul benne mit műveltem részegen. Legszívesebben elásnám magam szégyenemben, ez annyira nem rám vall!

Lábujjhegyen lépkedve haladtam lefelé a lépcsőn, hogy még véletlenül se keltsek túl nagy feltűnést. Szobámban kicsit rendbe szedtem magam, felöltöztem, kifésültem a hajam, s lemostam a néhol még látszódó sminkemet. Pipere holmimat megragadva a fürdőszobához igyekeztem. Éppen kopogtatni készültem, mikor köhögés szűrődött ki. Mely átment öklendezésbe, majd hányásba. Pontosabban valaki nagyon rosszul volt odabent. Hezitáltam, nem tudtam, hogy mit kellene tennem: érdeklődjek a bent levő állapota felől, vagy menjek vissza, s várjam meg a szobámba míg szabad lesz a fürdő? Győzött az aggodalmam, így néhány kopogtatás után vártam, hogy biztos életjelet adjon magáról nagy valószínűséggel Ash, mivel a szülei általában a korai órákban indulnak munkába, tehát már órák óta nem tartózkodnak a házban.

- Minden rendben? - kérdeztem a falfehér lányt, ki a száját törölgetve tárta ki előttem a mosdó ajtaját. - Elég pocsékul festesz, benyeltél valamit? - emeltem fel kezemet, hogy megbizonyosodjak, nincs-e láza. Azonban homloka hideg volt, akár a béka hátsója.

- Éhen halok. - motyogta maga elé, majd felháborodva ingatta fejét, s kitárta karjait. - Hogy tudok még hányás után is kajára gondolni?

Felnevettem értetlenkedésén, majd hirtelen esett le a tantusz. Mosolyom az arcomra fagyott, kezemet ajkaim elé kapva meredtem a lány arcába.

- Te..Ash..te.. - makogtam, hiszen nem tudtam ő hogyan viszonyul a dologhoz.

- Kisbabám lesz. - mosolyodott el lágyan. Miután észhez tértem a sokkból, ujjongva öleltem magamhoz a reakciómon nevetgélő lányt. Hirtelen érzelem kinyilvánításomon még én is meglepődtem, nem hogy Ash. Ugyanakkor nem habozott, pillanatokkal később viszonozta gratuláló ölelésem. - Te vagy az első aki tudja..vagyis a barátomat leszámítva. - nevetgélt. - Jajj istenem, annyira boldogok vagyunk! És.. á, nem is! Menj nyugodtan a fürdőbe, reggeli közben mindent megbeszélünk! Elég nagy hangzavart keltettetek tegnap este a bátyámmal mikor hazaértetek.. - mosolyodott el mindent tudóan, majd rám kacsintott és hátat fordítva ott hagyott.

- Ó, Istenem! - sóhajtottam. Arcomat kezeimbe burkolva lépkedtem be a fürdőszobába. Még hallottam Ashley egyre távolodó, szórakozott nevetését, mielőtt magamra zártam volna az ajtót.

Percekig áztattam magam a kellemes meleg víz alatt, mielőtt elkezdtem volna lemosni magamról a tegnap esti buli szennyeit. Jó alaposan beledörzsölzem bőrömbe az édes, talán rágógumihoz hasonlítható illatú tusfürdőmet, s csak azután mostam le, miután eléggé beitta bőröm az aromáját. Nem hiányzott Ash faggatása, mit műveltem testvérével kettesben, hiszen még én magam se tudtam. Addig húztam az időt ameddig csak tudtam. Fejbőrömet hosszú perceken keresztül masszíroztam barackvirág illatú samponommal. Miután hajamat több soron átdörzsöltem vele, leöblítettem a fejemre rakódott nagy mennyiségű habot. Már éppen csodálkoztam, hogy nem tettem semmi kárt magamban, mikor egy nagy adag hab homlokomon végig folyva a szememben kötött ki. Magamban szitkozódva hajtottam hátra fejemet, hogy a zuhany vízsugarai arcomat áztassák, s kimossák szememből az oda nem illő anyagokat.

Elzártam a vízet - miután nagyjából visszanyertem látásomat -, majd elhúztam a zuhanykabin ajtaját és kinyúltam egy tiszta törülközőért. Miután átdörzsöltem vele testemet, magamra kaptam a melegítőmet amit reggel a nagy sietségben kiválasztottam, hogy ne csak fehérneműben parádézzak, még a szobámon belül se.

- Azt hittem már inkább vízbe folytottad magad. - nevetett fel Ash, mikor beléptem a konyhába. - Komolyan, már éppen meg akartalak nézni, mikor meghallottam a hajszárító hangját. - magyarázta, majd  mikor szólásra nyitottam számat, hogy elnézést kérjek, a lány belém folytva a szót belökött az ebédlőasztalhoz, egy bögre gőzölgő tea mögé. - Mi volt tegnap?

- Azt hittem a terhességed lesz a téma. - motyogtam egy nagy sóhaj után, miközben az asztal közepére kihelyezett zsemlés kosarat piszkáltam.

- Még négy hónapig beszélhetünk a terhességemről, utána pedig életem végéig a kisfiam lesz a téma. - mondta vigyorogva.

- Öt hónapos vagy?! - csaptam az asztalra hitetlenkedve.

- Ne tereld a témát.

- Nahát.. és már azt is tudjátok, hogy kisfiú lesz..

- Elizabeth! - próbált szigort erőltetni magára, de reménytelen kísérletemen, miszerint elterelem a témát Alexről és magamról, még ő is elnevette magát.

- Nem volt semmi.  - rántottam meg a vállam. Ash fejét látván azonban egy reményvesztett sóhaj hagyta el ajkaim. - Tényleg.

- Jajj ne etess már Lizzie. - nézett rám szemrehányóan. Szája sarkában azonban egy huncut mosoly lapult. - Reggel mikor a fürdőbe igyekeztem, még pont elcsíptem egy fehérneműben, a szobád felé osonó lányt. Nem tudod ki lehetett az?

- Fogalmam sincs. - rántottam meg a vállam.

- Jó reggelt. - ütötte meg fülemet egy álomittas, rekedtes hang, amit ezer közül is felismernék. Fejemet azonnal felé kaptam. Alex félmeztelen testének, s álmos arcának látványától ajkaimba haraptam. Azonban, mivel magamon éreztem Ash tekintetét, szemeimet lesütöttem, s figyelmemet ismét a teámnak szenteltem. Ami ihatatlan volt, olyan forróra sikerült Ashnek elkészítenie.

- Mia a telefonod folyamatosan rezeg. - ásíott Alex. - Nem is lenne baj, ha nem a párnám alatt hagytad volna. - motyogta majd lerakta elém az asztalra az említett mobilt.

- Hazug disznó! - sipított fel Ash, majd a kosárból kikapott egy zsemlét és az arcomba vágta. 

- Te beszélsz öt hónap? - kérdeztem nevetve és lehajoltam, hogy felvegyem az elgurult ételt. - És ez... - mutattam fel a kezemben tartott frissen sült zsemlét. - ...nem játék! Máshol tudod mennyien éheznek?

- Lemaradtam valamiről? - nézett hátra válla felett Alex, miközben várta, hogy lefőjjön reggeli koffein adagja.

- Oké, jogos. Bocs, hogy megdobtalak egy zsemlével. - mondta komoly arccal, kezét szívére szorítva, mint aki nagyon megbánta a dolgot. - Na add ide, mert én is éhezek.

Nevetve nyújtottam át neki a zsemlét, majd Alex felé pillantottam, aki még mindig értetlenül meredt húgára. Majd mintha rájött volna, hogy valószínűleg nem is érdekli min vitatkozik két lány, megrázta a fejét. Árgus szemekkel, majd hogy nem kicsorduló nyállal figyeltem, ahogy izmai megfeszülnek, miközben kávéja elkészítésén ügyködik. Mintha megérezte volna tekintetem, rám pillantott válla felett. Megfordult kezében gőzölgő italával, s a pultnak támaszkodva, arcán egy édes vigyorral bámult rám. Már vártam mikor szakad be alattam a föld, hogy elsüllyedhessek, mikor ajkait megnyalta, rám kacsintott, majd se szó, se beszéd, kiment a konyhából. Ha nem is feküdtem le vele, akkor is biztos vagyok benne, hogy történt valami. És ami még jobban bántott, hogy képes volt kihasználni részeg állapotom.

______________________________________
Sziasztok! Ismét új részt hoztam, remélem tetszik!:)

Reklám helye: Van egy Novelláim című könyvem, amiben mindössze egyetlen novellának nevezhető irományom van. Hónapokkal korábban publikáltam, de eddig nem sokakhoz jutott el. Akinek esetleg van ideje és kedve is úgy tartja olvassa el (nem hosszú). Kíváncsi vagyok a véleményekre, elég szívből jövő történet. Vagy mondhatnám, hogy számomra a csúf igazság.
Köszönöm, ha belenéztek, és esetleg véleményt is írtok!

Kitartást az utolsó héthez, nem tudom nektek mennyire húzós még (én még 2-3 dolgozat megírása előtt állok), de szorítok mindenkinek! Az érettségizőknek pedig sok sikert a még hátralevő szóbelikhez!

Puszi