- Szóval, akkor nem óhajtasz semmit mondani a tegnap éjszakádról? - kopogtatott körmével az asztalon Ash. Megráztam fejemet, s elszakítottam tekintetem a konyhaajtóról, amit azóta meredten bámultam, mióta Alex kilépett rajta.

- Ashley. - motyogtam, majd kétségbeesetten, mint aki a világ legnagyobb bűnét követte el, meredtem a kíváncsi lányra. - Nem emlékszem mi történt. - hadartam el egy kis hezitálás után. Ash percekig csak bámult rám, pislogás nélkül, majd hirtelen hatalmas hahotázásba kezdett.

- Ja várj! Ezt most komolyan mondtad? - sandított rám, mikor már kicsit lehiggadt. Aprót bólintottam, s közben tovább kavargattam a már félig elfogyasztott teámat.

- Nem tudom, hogy csináltunk-e valamit Alexszal és ez nagyon megrémít, mi van ha.. Istenem! - magyaráztam, de utolsó gondolatomat képtelen voltam befejezni. Arcomat kezeimbe temetve sóhajtottam fel. Félve pillantottam a hallgató lányra, aki csak összehúzott szemöldökkel gondolkodott.

- Nem tenne olyat. Nem használna ki téged. Alex nem olyan. - mondta, ajkain pedig egy apró mosoly játszadozott. Vagy bátyja megvédésének hitelesítése miatt, vagy csupán ismét szórakozásra adtam okot valakinek a szerencsétlenkedésemmel.

- De ha szeretnéd megkérdezhetem...

- Isten ments! Az még kínosabb lenne. - szörnyülködtem. Ashley természetesen ismét kinevetett.

- Akkor menj és beszélj vele. - mondta a nappali felé biccentve, ahol Alex a tévé elé telepedve lustálkodott.

- Nem is tudom.. - húztam el a számat. Féltem szembenézni vele, nagyon is. Én nem ismerem annyira, mint Ash, nem tudom mi történhetett valójában. Mondjuk ez pont egy nyomós ok, hogy miért is kellene Ashnek hinnem.

- Gyerünk Lizzie, nem harap! - kacagott, majd feltápászkodott székéről, s a pulthoz lépkedett. Teás bögréjét a mosogatóba helyezte, majd ismét rám pillantott. - Nyomás! Komolyan ilyenkor rosszabb vagy mint az ikrek együttvéve!

- Na, kösz szépen. - motyogtam sértődötten. Felhúzott szemekkel bámult le rám, míg én tovább ültem az asztalnál, s teámat kortyolgattam. Azonban égető tekintetét nem sokáig bírtam magamon elviselni. - Jól van, oké, megyek már! - csaptam az asztalra. Tényleg tettem amit kért. Bátortalanul lépkedtem a nappali felé.

Alex Davis

Úgy tettem mintha nem érdekelne, holott szinte azonnal felpezsdített már csak a gondolat is, hogy Amelia ismét látókörömbe került. Nem tudtam mi ütött belé, egyszer elsétált előttem, rám se nézve, majd kicsit megtorpant, s ismét felém fordult. Végül újra hátat fordított nekem, de nem mozdult semerre. Mosolyomat elfojtva próbáltam a bugyuta tévé műsorra koncentrálni, de tudtam, hogy Mia beszélni szeretne velem. Szerettem volna kivárni míg ő kezdeményez, még akkor is ha akkor itt őszülünk meg.

- Édes. - szólítottam meg kedvenc becenevén. Mármint az én kedvencem, bár folytonos pirulásából arra tudok következteni, hogy neki sincs ellenére, ha így hívom őt. Annyira édes. Kieresztett egy nehéz sóhajt, majd lassan, szemeit lesütve felém fordult. Apró kezeit birizgálta, míg végül felvezette tekintetét a kanapén elnyúlt testemen, egészen arcomig. Vigyorom körbeérte arcomat, mikor a lány szólásra nyitotta ajkait, de pillanatokkal később vissza is csukta. Kikapcsoltam a tévét, s jó kedvemet nem leplezve felkászálódtam az ülőalkalmatosságról. Hanyagul beletúrtam kócos tincseim közé, melyek idegesítő módon homlokomba lógtak. Talán lekellene vágatnom. Akárhányszor átfut agyamon a hajvágás, mindig beugrik a kép, amint Mia belesüllyszeti vékony kis ujjait göndör tincseim közé, s percekig elszórakoztatva magát - no meg persze engem - játszadozik velük. - Gyere. - mosolyogtam a lány pirosló arcára. Megfogtam kezét, hüvelykujjammal kézfejét simogattam, míg szobájába nem húztam, hogy nyugodt körülmények között, távol nővérem kíváncsi természetétől, tudjunk beszélgetni. - Mi a baj? - kérdeztem a még mindig ideges lányt, holott már rég a szobájában voltunk. Ketten, négy szem közt.

- Tudod..tegnap..este... - kezdte halkan, meg-meg állva szavanként. - Mi..tudod..csináltunk..

Nem tudtam visszafogni magam, muszáj volt felnevetnem zavarán. Annyira kétségbe volt esve, mintha legalább a legnagyobb bűnt követte volna el múlt éjjel, azáltal, hogy többet ivott, mint amennyit kellett volna. Reakcióm hallatán idegesen, ismét ujjait tördelve kapta rám tekintetét. Azonban volt benne valami más. Szégyellte magát. Ekkor esett le mire gondolt valójában. Kikerekedett szemekkel, hitetlenkedve bámultam Amelia rémült arcába.

- Mi? Azt hiszed.. nem! - vágtam rá. - Nem használtalak volna ki. Baszki Mia, nem! - nevettem zavarodottan. Komolyan azt hitte, megfektetem az első adandó alkalommal, mikor olyan kótyagos, hogy nem is tudta mi történik? Megkönnyebbült sóhaja választ adott kérdésemre.

- Bocsánat, tudom butaság volt, azt gondolni.. - kezdte motyogta. Kezeit kapkodta minden szavánál, ez valami feszültség levezetés lehetett nála. - Én tényleg azt hittem..

Nem tudta befejezni a mondatát, kapálózó karját elkaptam, s figyelve törékeny testére, az ajtónak taszítottam. A levegő tüdejében ragadt, értetlenül pislogott fel rám gyönyörű szép tengerkék íriszeivel.

- Nem használnálak ki. - beszéltem halkan, egészen közel hajolva arcához. Arcomon egy fél mosoly jelent meg, mikor láttam, hogy arca szinte teljes egészében halvány pírban úszott. Tetszett, hogy szinte bármivel zavarba tudom őt hozni. - Te annál sokkal több vagy, Édes. - sutyorogtam fülébe, melynek hatására karjain libabőr futott végig. Mosolyogva simítottam végig végtagjain, míg elvesztem igéző szempárjában. Pirosló arcán egy félénk mosoly jelent meg, de még mindig szörnyen zavarban volt.

- Bocsánat..

- Ne kérj mindenért bocsánatot. - ismételtem magam, tudom, hogy már korábban is kértem erre. Éppen szólásra nyitotta volna száját, mikor finoman ellene irányítottam sajátomat. Ajkaink szinte simogatták egymást, mikor egy apró sóhajt hallatott Amelia. Ügyesen kihasználva a helyzetet nyelvem átnyomult, ezáltal felfedező útra indulva Mia szájában. Nyelveink érzékien forrtak össze, egy vadítóan lágy tácban, mígnem orrrunkat összedörzsölve húzódtam el tőle, hogy meglessem a pihegő lány reakcióját. Az volt amire számította. És tetszett. Nagyon is.

- Mit csinálunk? - kérdezte lihegve. Vigyorom levakarhatatlan volt arcomról. Emlékeztenem kellett magam, hogy Mia nem az a tapasztalt lány, nem csinál ilyet bármikor, bárkivel. 

- Meddig dolgozol ma? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva kérdését. Oldalát simogattam míg vártam a válaszra. Láttam, hogy erősen kellett koncentrálnia, míg összerakja magánban a hallottakat, majd a választ is, mielőtt szólásra nyitotta volna duzzadt, rózsaszín ajkait.

- Tízig. - motyogta szemeimbe bámulva.

Elizabeth Moon

Percek teltek el, mióta Alex felvetette az ötletet, hogy munka után értem jön és elvisz valahova. Azt sem tudtam hol áll a fejem, olyan gyorsan történt minden. Összehúzott szemekkel kémleltem az arcomat fürkésző srác minden mozzanatát, hátha kitudok belőle valamit olvasni. Mondjuk, hogy éppen tréfát űz velem. Valami olcsó trükkel rávesz, hogy bedőljek dumájának, majd arcomba nevetve ismét megszégyenít.

Hiába szőtte agyam a különböző érveket Alex ellen. Rá kellett, hogy ébredjek, mostmár ténylegesen, hogy Alex nem az akinek megismertem, ő egy igazán jó srác. Teli elfojtott érzelmekkel, melyek alig várják, hogy kitörhessenek az Alex által felépített magas falak mögül.

- Még nem igazán hívtam el lányt... de az megvan, hogy nem jelent jót, ha ennyi ideig haboznak a válasszal.. - nevetett fel kínosan, majd hatalmas tenyere lecsúszott derekemról, s tarkójához emelve vakargatni kezdte. Zavarban volt.

- Te.. te most randira hívsz engem? - találtam meg végre, kínosan elvékonyodott hangomat. Alex félénk mosolya én arcomra is egy hatalmas vigyort varázsolt. Karjaimat nyakába lendítettem. Kezét odébb söpörtem tarkójától, hogy játszhassak lelógó göndör tincseivel, míg ő visszavezette tagjait derekamra.

- Valami olyasmi. - mosolygott arcomba. Csípőmet kissé megszorítva húzott közelebb magához. Hirtelen gesztusátó felkuncogtam, majd levegőt visszafojtva elhalgattam, mikor meleg lehelletét megéreztem fülemnél. - Persze, csak ha van kedved.

______________________________________
Sziasztok. Bocsánat a késésért, remélem azért ezzel a résszel ismét elnyerem a tetszéseteket. És ha így van, és tetszett, akkor csillagozzatok és írjatok kommentet!

Hihetetlen nagy köszönet a rengeteg csillagért, kommentért, és ami a legjobban megdöbbentett, hogy az elmúlt hetekben milyen hatalmas  mennyiségű új követővel büszkélkedhetek! Köszönöm Nektek!

(Előre is bocsánat az esetleges hibákért. A laptopom tönkre ment, a telefonom képernyőjét pedig sikeresen betörtem, úgy hogy elég nehezen igazodok ki rajta.)

Puszi