Idegességem elfojtása érdekében, hol ölemben tartott kezeimet tördeltem, hol pedig a szoknya által nem fedett részen, harisnyám lyukain keresztül piszkáltam combomat. Egyre rosszabbul éreztem magam, amiért beadtam derekamat Ash biztató szavainak, miszerint ez az öltözék lesz a nyerő ma estére. Nem is értem miért mentem bele. Már az régen rossz, ha valaki egy nyavalyás harisnya és egy hozzá társuló bőrszoknya miatt figyel fel rám.

- Nem baj ha innen sétálunk? - pillantott rám Rob, amint befordult egy közeli kisbolt parkolójába. - Nem szeretném, ha bármi baja esne, esetleg ha egy részeg csorda kipécézi magának..

- Nem persze, sétáljunk. - mondtam kedvesen, mire elmosolyodott. S ez a mosoly volt az, mely rádöbbentett mennyire bunkó voltam vele a nap folyamán, még úgy is, hogy nem vágtam minden gondolatomat fejéhez.
Bólintott, majd kiszállt a kocsiból, én pedig követtem. Míg ő járműve lezárásával foglalkozott, én felcsúszott szoknyámmal vesződtem. Soha többet nem hallgatok másra, és csak olyan ruhát fogok felhúzni ami nekem tetszik, s még kényelmes is.

- Figyelj Rob.. - vontam magamra a srác figyelmét, megszakítva ezáltal a kettőnk közé telepedett feszült csendet. Hangomra felkapta fejét, s abbahagyta az aszfalt szugerálását. - Sajnálom, ha bunkó voltam veled..

- Ne Lizzie, hagyd. Meg van bocsájtva. - mondta szemembe nézve. Arcán egy édes félmosoly díszelgett, mely megmelengette szívemet. Azonban koránt sem csalogatott elő belőlem semmi hozzá fogható érzést, mint mikor Alex teszi ugyanezt. - Nem is vettem igazán magamra, hiszen... - folytatta, majd kieresztett egy apró sóhajt. - ...tudom mennyire nehéz lehet neked. Az egyetem és mellette, hogy két kisgyerekre kell figyelned. Plusz ott van Alex.. - mondta, majd óvatosan rámpillantva folytatta. - Gondolom a felé irányult feszültségedet vezetted le rajtam. Nem haragszom, sőt igazábból tudd, hogy én itt vagyok, meghallgatlak, ha bármikor valami...

- Jó, jó. Rendben. - vágtam közbe szavaiba. Nem akartam kiábrándítani, sem új veszekedést indítani, azáltal, hogy ismét Alex mellett állok ki, az ő szavai ellen.

Éppen jókor érkeztünk meg a buli helyszínére, mikor Rob már nem tudott új mondatába belekezdeni az egyre erőteljesebb basszus, s részeg egyetemisták örjöngésétől zajos szórakozó helyen. Ami tulajdonképpen egy város szélén álló, bulikra fenntartott régi családi ház volt.

- Csak, hogy ideértetek! - visított fel Nessa, amint beléptünk a kapun, ami egy takaros kis udvarra nyílott. Egy félig üres sörös üveggel illegett közénk, majd szabad karját átlendítette vállam felett, - mely elegendő stabilitást nyújtott kissé kótyagos mivoltának - majd elismerően hümmögve végigmért. - Dögös vagy csajszi. - bólintott komoly arccal, amin muszáj volt felnevetnem. Vanessa tipikusan az az ember, aki viccesre issza magát ilyen alkalmakkor. Nem járatja le magát, nem csinál semmi megbotránkoztató dolgot. Egyszerűen csak szórakoztató a társasága.

- Szóval nektek ez a dögös?! - szólalt meg Rob, ki eddig csak csendben ácsorgott mellettünk, megvető pillantásokkal illetve részeg barátnőmet. Nessa szólásra nyitotta tökéletesen kirúzsozott ajkait, de még mielőtt bármit mondhatott volna - ismét kerülve a feszültséget - éppen időben közbeavatkoztam.

- Menjünk, igyunk valamit. - ragadtam meg a fiú karját, s magam után húzva indultam meg a ház bejárata felé. Bent, az egyre pulzáló tömegben szinte már fojtogató volt a töménytelen cigi, s alkohol több fajtája keverékének szaga, de nem álltam meg egészen, míg meg nem találtam a konyhát. Ott jelentősen kevesebb volt az ember. Akik be is tévedtek, nem töltöttek el annál több időt a helyiségben, míg meg nem ragadtak egy számukra megfelelő italt. Azonban rögtön kiszúrtam egy sarokban elhelyezett asztal köré telepedve a sötét, göndör fürtöket, s a mellé társuló édes, gödröcskés mosolyú fiút, ki a mellette ülőn nevetett. Kevin egy pillanatra felénk kapta tekintetét, majd széles vigyorral arcán bökte meg Alexet, kinek nem kellett több, azonnal minden figyelmét nekem szentelte. Pontosabban a gyéren fedett combjaimnak, majd csak azt követően véste íriszeit enyémekbe. Arcomra erős pír kúszott csábos mosolyától. Felém biccentett, majd amint kiszúrta mellettem Robot, egy gúnyos mosolyra húzta ajkait, s ismét összenevetett valamin haverjával.

- Szemezgetsz még vele egy ideig, vagy figyelsz rám is?

- Persze, hogy figyelek rád. - kaptam hitetlenkedve fejem Rob felé, ki kétkedve, karjait mellkasa előtt összefonva méregetett.

Nem sokkal később Vanessa is megjelent, így megmentve engem a fellépő kínos szituációtól.

Nem figyeltem mit, és mennyit, csak ittam amit elém rakott Nessa. Ideges voltam. Rob miatt, mert ennyire bunkón viselkedett, de közben Alex viselkedése is rosszul esett. Bántott, hogy nem jött oda hozzám, s egyre csak olyan érzések kavarogtak bennem, hogy rajtam nevet, rólam szövik a különböző poénjaikat Kevinnel.

Egy idő után sikerült annyira kizárnom mind a két fiú rideg viselkedését, hogy csak az előttem tornyosuló tequilás poharakra tudtam koncentrálni. Csípőm önállő életre kelt, bátran ringattam magam a különböző számokra, Nessával karöltve. Mindvégig éreztem magamon Rob rosszalló, s a távolból Alex égető tekintetét. De igazából.. nem érdekelt.

- Na még egy kör! - sikított fel a lány, majd a két kis pohárkába a maradék kis, tömény alkoholt tartalmazó italt is kicsepegtette.

- Nem kellene. - hangzott fel mellőlem Rob komoly hangja.

- Igyál te is Ron! - lötykölte meg orra előtt Nessa az italát.

- Nem. És Elizabethet sem kellene leitatnod!

- Ugyanmár... iszik ő magától is! - dobbantott egyet a lány, mire felnevettem. Mosolyogva pillantottam fel Rob ideges arcára, hátha megenyhül.

- Rob, bulizni jöttünk. Engedd ki a gőzt! - beszéltem, s közben közelebb lépkedtem hozzá, hogy kezemet karjára simíthassam, melyet aligha egy pillanatra elmozdított mellkasa elől. Amint észlelte azonnal lerázta magáról érintésem, s dühösen izzó kék íriszeivel mered meglepett arcomra.

- Félreismertelek. - sziszegte panaszosan, majd egy nagy levegő vétel után folytatni kívánta. Szemem sarkából láttam, hogy Alex is - akárcsak a többi ember a konyhában - jelenetünket leste. Itt már tudtam, hogy nem húzhatom tovább, túl nagy feszültség alakult ki. - Nem hiszem el, hogy te is olyan vagy mint a többi! - rimánkodott.

- Mi az hogy mint a többi? - húztam fel szemöldökömet.

- Nem is nekem akartál tetszeni! - méregetett feszülten, mikor feltűnt neki, hogy ismét Alex felé pillantottam. Nem szándékosan, egyszerűen csak éreztem magamon tekintetét, ami akaratlanul is felé csalogatta enyémet. - Beadod mindenkinek az álszentet, közben nem vagy különb az itt levő egyik ribancnál sem! Mi ez a jelmez rajtad? Mint egy kurv..

- Ha most nem fogod be a pofád, gondoskodom róla, hogy többet még csak ki se tudd nyitni! - termett mellettünk Alex, s úgy sziszegett Rob egyik percről a másikra, megszeppent arcába. A felgyülemlett idegesség, s az ereimben csörgedező nem kis mennyiségű alkohol bátorságot adott, hogy még éppen időben a két srác közé ugorjak.

- Fejezzétek be, jelenetet csináltok!

- Nem hagyom, hogy ilyen undorító módon megalázzon. Nem férfi az ilyen! - köpte Rob arcába Alex. Tulajdonképpen jól elbeszélgettek fejem felett, hiszen mind a két srác sokkal magasabb volt nálam. Míg én kettejük között forogva próbáltam magamra hívni figyelmüket.

- Én alázom meg? Fel sem tűnik hogy te hogyan bánsz a nőkkel? Úgy váltogatod őket, mint egy csomag százas zsebkendőt! - vágott vissza Rob.

- Rob, figyelj már rám az Isten szerelmére! - csaptam mellkason az említett srácot, ki ennek hatására rám emelte dühtől szikrázó kékjeit.

- Mert te aztán tudod, hogyan kell bánni a nőkkel... - nevetett fel gúnyosan Alex, mire rásuhintottam izmos karjára.

- Kérlek menj el, ennek nincs értelme. - beszéltem fejemet rázva.

- Hallottad Alex. Nincs itt keresnivalód! - nevetett fel fölényesen Rob. Alex arcáról lefagyott a mosoly, s értetlenül keresve tekintetem próbált magyarázatot követelni. Nehezen szakítottam el tekintetem a csalódottságot tükröző smaragdzöld íriszeiről, de kénytelen voltam. Tisztáznom kellett a félreértést.

- Nem, Rob. Úgy értem te menj el.

______________________________________
Sziasztok! Remélem tetszik az új rész, ha igen csillagozzatok!:)

Nem tudom emlékeztek-e de korábban említettem, hogy cserediákot fogadtam egy hétre, ezért nem volt hosszabb ideig friss rész. Most fordul a kocka, s én megyek hozzá, de a helyzet nem változik, ismét kicsit hosszabb ideig nem lesz új rész. Ne haragudjatok, amint itthon leszek, kezdek is neki alkotni!

Addig is szép hetet, és kitartás, hamarosan nyári szünet!;)

Puszi