Chris szemszöge

Amikor meghallottam, hogy Stella ki mondta az apám nevét nem hittem a fülemnek . Lehetetlen. Nem bírom elhinni. Ki fogom derítenem, hogy ki tehette ezt velük. Úgy döntök,egyenlőre nem csapok felhajtás ki derítem, hogy valójában ő tette e.

Amikor haza érek fel megyek apámhoz.
Megállkk az ajtó előtt és bekopogok.

- Zavarhatlak kicsit? - nyitom ki félig az ajtót.

- Persze gyere csak! Mit szeretnél? - kérdezi, és felnéz egy pillanatra a laptop képernyőjéről.

-Tudni szeretnék Stelláról mindent. A születésétől kezdve, a mai napig, a szüleiről, és mindenki másról akit ismert.

-Hmm... És miért?-kérdezi.

-Tudsz segíteni, vagy nem?-nézek rá össze font karral.

-Egy feltétellel!-áll fel székéből.

-Mi lenne az?

-Ha, fel hagysz ezzel az egész dologgal!

-Milyen dologgal?-nézek rá értetlenül.

-Nem engedem, hogy azt az életet éld amit én. Veszélyes dolgokat kell tenned és, az életeddel kell érte fizetned.
Ha egyszer fel szállsz erre a hajóra, többé nem szállhatsz le róla-mondja, és tekintete komollyá válik.

-Mond el miért nem akarod? Anya említette, hogy te..

-Mit mondott neked?-vág közbe.

-Semmit, csak ki oktatott aznap este mikor megsérültél. Elmondta, hogy te nem ilyen életet szánsz nekem és, hogy nem önszántadból választottad ezt az életet.
Kifejetnéd bővebben, hogy ez alatt mit értett anya?-teszem fel,a legfontosabb kérdést amire választ szeretnék kapni.

-Még nem jött el az ideje-fordít hátat.

-De én...

-Azért jöttél, hogy segítsek ugye?-vált gyorsan témát.

-Igen-sóhajtok.

-Rendben menj a szobádba pihenj! Már későre jár. Reggelre minden amit tudni szeretnél Stellával kapcsolatban, az asztalodon lesz. Jó éjszakát-mondja és ki sétált az irodájából.

Dominik szemszöge
(Chris apja)

Ismertem Stella apját, nagyon régi barátom volt. Tisztességes,és jó szívű ember volt. Amíg élt.

Vissza emlékezés:
2 évvel ezelőtt.

Éppen ültem az irodámban,mikor csörgött a telefonom.
Ismeretlen szám volt, legalább is nem ismertem.
Felvettem, és egy férfi hangot halottam.

-Halló kivel beszélek?-kérdeztem.

-Halló Dom, Adam vagyok-válaszolt.

-Adam te vagy az?-kérdezem meglepődve.
-Nahát? Mond csak, miben segíthetnék neked?

-Sajnálom, hogy ilyen késő este zavarlak-szabadkozott.

-Ugyan,te nem zavarsz. Mond csak mit szeretnél?

-Ha, meg oldható találkozhatnák holnap?-kérdezte.

-Persze holnap rá érek. A tizeneggy óra megfelel neked?

-Igen persze.És ne haragudj, hogy ilyenkor zavartalak-felelte.

-Tényleg nem zavartál. Holnap akkor találkozunk.

És le tettem a telefont.

Kíváncsi vagyok, miért keresett fel az éjszaka közepén. Végül is, holnap kiderül.

Másnap délelőtt találkoztunk is egy közeli kávézóban.
Ő már hamarabb ott volt.
Láthatóan közel ült az ablakokhoz, hogy láthasson mikor meg érkezem.
Be sétáltam és helyet foglaltam vele szembe.

-Helló- fogtunk kezet.

-Helló. Annyira köszönöm, hogy időt szakítottál rám és el jöttél-mondta hálásan.

-Ugyan, ez természetes-feleltem.

Láttam rajta menyire gondterhelt.

-Szóval, mond csak miben segíthetek?-kérdeztem.

-Nagyon szégyenlem amiért ilyen kényes dolog miatt hívtalak, de sajnos nincs más lehetőségem-hajtotta le fejét.

-Mond csak nyugottan-biztattam.

-Nagyon sok adósságom van,és már lassan a házunkat is elveszítjük.
Nem tudom mit tehetnék. Elvégzek bármilyen munkát. Bármit, csak segíts ki most az egyszer kérlek.-nézett rám könnybe lábadt szemekkel.

-Menyirre van szükséged?-kérdeztem.

-Mi?-kérdezett vissza.

-Mennyi pénzre van szükséged?-néztem rá.

-Legalább három millióra-válaszolta csügedten.

-Esküszöm, vissza fizetem vagy le dolgozom, ahogy te kéred!-szabadkozott.

Elő vettem a telefonom,és elkértem a számla számát.

-Át utaltam öt millió forintot számládra-mondtam, és zsebre tettem a telefonom.

-De...

-Nem kell vissza fizetned és le dolgoznod sem. Örülök, hogy segíthettem egy régi jó barátomnak-mosolyogtam rá.

-Ez, komoly Dominic?-nézett rám értetlenül.

-Igen. És nem akarom még egyszer meghallani hogy vissza fizeted!
Nem tudnám tőled elvenni soha!!-néztem rá komoly tekintettel.

-Nagyon szépen köszönöm!
Örök hálámmal tartozom neked-mondta hálálkodva.

-Ugyan már. Most menj és intézd el a dolgaid.
Keress meg nyugodtan bármikor, ha szükséged lenne bármire.-feleltem.

-Rendben úgy lesz! Még egyszer köszönök mindent.
-Viszlát Dom-ölelt magához.

Vissza emlékezés vége.

Sohasem felejtem el azt a napot.
Az a legfurcsább ahogyan meghalt, és annyira hirtelen történt. Mikor kiderült, hogy öngyilkos lett nem hittem el.Hiszen azelőtt segítettem rajta.Mégis,miért tehette?
Talán kicsit utána nézek.

Chris szemszöge.

Csak fekszem az ágyamban, és agyalok folyamatosan.
Apa nem úgy nézett ki mint aki meg lepődött volna. Sőt, annyira lazán vette. Talán nem is ő tette?
De Stella, miért az ő nevét mondta? Mi köze lehet apámnak hozzájuk? Talán, mégis van valami amit eltitkol előlem? Ki kell derítenem mindent.

Másnap reggel.

Ahogy apám ígérte, tényleg az asztalomon vannak a papírok. Nem szokásom senkit se be engedni a szobámba. Ez az egyetlen hely ahol egyedül lehetek, és ezzel mindenki tisztába van ebben a házban. Most viszont nem bánom hogy bejöttek.a Magamhoz veszem az iratokat, és visszafekszem.l Eég sok mindent kiderül. Stella apja, Adam tényleg jó ember volt. Úgy tűnik teljes, és boldog életet éltek. Adam egy könyv kiadónál dolgozott.De akkor miért volt szüksége pénzre?Úgy látom igazgató helyettesként dolgozott.És az anyukája, Kate orvosként dolgozik.Nem értem, hogy történhetett ez az egész. Apám valamit el titkol előlem. Valamit, amiről nem szeretné, hogy tudjak.

Miután átolvastam a papirokat úgy döntök fel öltözök és át megyek Maxhez.
A szekrényem előtt állok egy szál bokszeralsóban amikor hirtelen valaki be nyit.

-Jó reggelt kívánok Uram! Jöttem a szennyesért!-toppant be egy húszonöt év körüli szőke hajú nő.

Anyám éppen a tegnap keresett új házvezető nőt de, úgy tűnik néhány szabályt nem mondott el neki.
Hogy, az én szobámba senki nem léphet be engedély nélkül.

-Mondja csak, önnek nem szokása kopogni?- lépek elő a szekrényajtó mögül.

-Ohh! Elnézését kérem! Annyira sajnálom!-tette kezeit arcára, és egy pillanatra láttam mennyire zavarba jött.

-Vissza jövök később-mondja, és kirohan a szobámból, én pedig, enyhén mosolyogva dugom vissza fejem a szekrénybe,ruhát választani.

Ahogy leérek a konyhába megcsapnak a finom illatok.

-Szép jó reggelt-fordulok gyönyörű anyámhoz és arcon puszilom.

-Neked is jó reggelt szívem-mosolyog.

-Hol van apa?-kérdezem egy falat pirítóssal a számban.

-Elég korán elment azt mondta, van egy kis dolga - válaszolja én pedig csak fel vont szemöldökkel nézej magam elé. A vasárnapot mindig velünk tölti. Legyen bármi, ilyenkor a családdal van. - És te, nem reggelizel velem?

-Bocsi, de most nem.El kell mennem sürgős!-puszilom meg újra, és elindulok a kocsimhoz. Mielőtt ki lépnék az ajtón, anya duzzogására leszek figyelmes. Szegény bejárnőnek panaszkodik rólunk.

-Majd ki engesztelem -gondolom, és kocsiba ülök.

Stella szemszöge

El se hiszem, hogy tényleg be mutattam Christ anyának. Annyira jól telt a tegnap éjszaka. Remélem lesz több ilyen is.
Csak azt furcsálltam amit Chris kérdezett.
Nem értem,miért akarta tudni?
Talán,beszélnem kellene anyával. Meg akarom tudni, hogy miért történt mindez velünk.
Már felöltöztem, amikor a telefonom képernyőjén megpillantottam Emily számát.

-Jó reggelt csipkerózsika!-nevet fel hangosan.

- Neked is szép jó reggelt szörnyella!- válaszolom gúnyosan.

-Hogy bírsz ennyit aludni mit csináltál az éjjel?-kérdezi kíváncsian.

- Hát...

- Ne várj! Mit szolnál hozzá, ha ma átjönnél hozzám, és tartanánk egy csajos estét?-kérdezi izgtatottan.

- Jól hangzik benne vagyok!i - mosolygok. Hiszen még sosem voltam nála és jó lesz kikapcsolódni vele.

- Mit szólsz az öt órához?-kérdezi.

- Tökéletes!-felelem.

- Akkor majd talizunk szia!-köszön el.

Jó kis éjszakának nézünk elébe.

Chris szemszöge.

Ahogy megérkezek Maxhez, felmegyek a szobájába.
Ő általában mindig egyedül van mert, a szülei folyton utazgatnak munka ügybe.
Ismerős kicsit a helyzet.

-Helló! - nyitok be.

-Szevasz! Gyere csak, dobd le magad!-int az ágyra, de én csak megállok a szoba közepén.

-Figyelj max...Ne haragudj a tegnapiért! Igazad volt, és én nem voltam hajlandó elfogadni.Be látom, hogy teljesen igazad volt, és elmondom neki amilyen hamar lehet. De előbb segítened kell! -nézek rá kétségbe esve.

-Én nem haragszom rád! Nincs miért bocsánatot kérned, csak azt szeretném, ha boldog lennél. Tudom mivel jár ha sokáig eltitkolsz valami fontosat!- sóhajt fel.

-És miben kell a segítségem?-ül fel az ágyából.

-Először is ígérd meg soha senkinek nem mondod el!-ülök le.

-Ígérem! Tudod, hogy bízhatsz bennem!

Nagyot sóhajtok, és elmesélek neki mindent Stelláról. Nem akartam senkit belekeverni, és leginkább elmondani a legféltettebb titkát.
De most csak is Max tud segíteni.
Ő majd kideríti nekem hogy Adam kitől szerezte a pénzt.

-Ez elég durva. Lehetetlen, hogy ezt apád tette. Egyszerűen nem akarom elhinn! - akad ki.

-Én sem tudom elhinni ezért kérem a segítséged, mert apád könnyen utána nézhet a bankáratyával kapcsolatos dolgoknak.

-Ha kiderül, hogy apám adott neki pénzt, akkor semmi kétség, hogy ő volt az elkővető!

-Ne aggódj amit rám bíztál nem tudja meg senki, és kiderítem neked amit tudni szeretnél! -fogja meg vállam.

-Köszönöm!

-Ne köszönd ez a barátok dolga!-veregette meg hátam.

Egy óra hosszas beszélgetés után megbeszéljük, hogy elmegyünk futni kicsit.

Stella szemszöge.

Már fél öt van mikor mindent össze pakoltam az estéhez.
Anya elvitt munkába menet.

-Jó szórakozást-mosolyog rám anya, én pedig elindulok a bejárathoz.

Már a kapu előtt hallottam, ahogy Emily bömbölteti a zenét. - Tényleg dilis-nevetek magamban.

Kopogni nincst értelme, mert úgysem hallja meg, Így hát benyitok.

A kis szűk folyosóból,hatalmas nappali nyitódik. A falak hófehérek, az ablak alatt, pedig egy szürke kanapé áll. A szoba középen, egy üveg asztal díszeleg.
Van még egy könyves polc is, azzal szembeni falon pedig egy hatalmas tévé.
Oda sétálok a könyves polchoz és elkezdem a könyveket nézegetni közben, várom mikor esik le végre Emilynek, hogy megjöttem.
De azt hiszem várhatnék egész éjjel így megkeresem a szobáját, ami egyáltalán nem nehéz... csak követnem kell a zenét.
Az emelet jobb oldalán lévő szoba az övé.Be lépek de nem vesz észre. Így hát jól meg ijesztem, amin hatalmasat nevetek.

-Ugye tudod, hogy a nappaliban legalább egy fél órát vártam rád?-fonom össze karjaimat.

-Aztaa... Tényleg?-nevet.

-Bocsi-ölel át.

-Semmi baj! Amúgy, a szüleid hol vannak?-kérdezem.

-El mentek egy 5 napos turára hegyeket mászni. Nem emlékszem már pontosan hova.

-Ez várható volt! - vigyorgok.L, deő csak gúnyosan néz rám válasz helyett.

-Engem is vinni akartak, de én mondtam, hogy tuti nem megyek a tesi órát alig bírom ki
nem, hogy még fel alá járkáljak-mondja közben a szempilláját igazgatja.

-Nah és, mit fogunk csinálni? Sorozatokat nézünk, és fagyit eszünk?-kíváncsiskodom.

-Annál sokkal jobbat.-húzza széles mosolyra száját. Benyúl szekrényébe, és elő vesz kb öt üveg vodkát.

-Mit akarsz te azokkal csinálni?

-Nyilvánvaló, hogy meginni!-fordul meg.

-Hát legyen... ha már itt vagyok.

Emily zenét kapcsol, és elkezdtünk inni.
Közben csinálunk arcpakolást egymásnak. Le öltözünk, és ruhákat próbáltunk. Közben, el mesélem a tegnap éjszakát nagyon nagyon részletesen, aminek nagyon örül. Annyira jól kezdődik az éjszaka. Nagyon jól érzem magam.

***

Már a harmadik üveg vodkát nyitja fel Em amikor, úgy döntök lemegyek a konyhába, és eszem valamit.

-Te kérsz, valamit Emily?-kérdezem kiabálva.

-Igen hozz egy mély tálat és narancslevet... jah meg narancsot is. Köszi!-táncol tovább az ágyon.

Már eléggé szédülni kezdek a sok italtól, de nagyon jó érzés.
Jó elengedni magam. Egy szál bugyiban, és melltartóban megyek le a konyhába nem törődve semmivel. Most végre teljesen ellazulhatok, amire kábé sosem volt példa.

Chris szemszöge

Nagyon jól esett a futás, teljesen fel töltődtem. Már elmúlt kilenc óra is, mikor elindulunk vissza Maxhez.

-Ha nem gond el tudnál vinni emilyhez?-kérdezi

-Persze, elviszlek!

-Csak szeretnék be ugrani hozzá. A szülei nincsenek otthon elmentek túrázni-feleli és tárcsázza is a számát.

-Jah értem-bólógatok.

-Hmm... úgy tűnik nem veszi fel.
Na mindegy is akkor meglepem-von vállat.

Kb 20 perc múlva oda is értünk.

-Be jössz?-kérdezi Max.

-Ha nem zavarok akkor igen! -felelem.

- Nem, ne aggódj!

Kiszállunk, és a hátsó ajtó felé indulunk.
Közben észre vesszük milyen hangosan szól a zene. Egymásra néztünk Maxel, és nem tudjuk mire gondoljunk.

-Talán bulit tart?-kérdezem

-Arról tudnék hidd el!-feleli.

Amúgy miért itt megyünk be?

- Már megszoktam, hogy itt megyek. Ha a szülei itthon vannak itt szokott be engedni éjjel - válaszolja.

Ahogy felérünk a szobájához, Max kopogás nélkül nyit be, ami elég nagy hiba.Mindketten megdöbbenünk amikor meg látjk Emilyt egy vodkás üveggel a kezében, bugyiban, és melltartóban. Csak ugrálössze vissza.Jól látható, hogy eléggé berúgott.

Azonnal elfordulok, de Emily akkor sem vesz minket észre. Max gyorsan lekapcsolja a zenét amire gyorsan felfigyel.

- Hééé stella kapcsold vi... - kiáltja, és gondolom megfordul. - Basszus Max! Hogy... hogy kerülsz te ide!

- Tudod chris is itt van - suttogja.

- Nyugi nem láttam semmit! - szólalok meg.

- Ohh a francba! - sziszegi.

-Most már megfordulhatsz- feleli Emily.
-De, mit kerestek itt?-kérdezi Maxtől.

-Csak gondoltam fel jövök hozzá...

-Várj csak!-szólok közbe. - Stella? Ő is...

-Uhh... igen ő is itt van!

-Nah ne!Azt ne mond, hogy ő is...!

-De igen-kerüli el tekintetem.

Gyorsan felkapok a földről egy ruha darabot és leszaladok a konyhába.
Ahogyan leérek nem veszi észre, hogy ott állok.
Egy fekete csipke mintás fehérnemű vírít hófehér bőrén. Haja kócosan áll, és habár a zene már nem szól ő dúdol valamit, és arra táncol.
Annyira gyönyörű. Olyan kecsesen, és hívogatóan mozog, hogy már nem tudok ellenállni, és oda sompolyogok hozzá.
Háttal áll nekem én pedig közelebb lépek hozzá, és halkan a fülébe súttogok.

- Annyira gyönyörű vagy. - állok teljes testközelben mögötte, ő pedig mozdulni sem tud, de megnyugtatom, hogy én vagyok és ekkor már felém fordul. Kezeit maga elé kapja, nem mintha sok mindent eltakarhatna.

-Te...te mit keresel itt? - dadogja.

- Max jött át Emilyihez, vagyis én hoztam el!-mosolygok rá.

-Mi? Hogy Max! Úristen!-akadt ki még jobban.

-Nyugi nyugi! Ő fent van az emeleten.

-Ha ezt Emily tervelte ki eskü ki nyírom!

-Nem! Nem tervelt senki semmit nyugodj meg! -fogom meg kezeit. - Csak futni voltunk,és miután haza akartam vinni maxt, be szeretett volna ugrani Emilyhez ennyi. Nem gondoltuk, hogy ti ketten épp... buliztok - nézek rajta végíg mosolyogva. Csak mosolyogni tudok. Hiszen, annyira csodálatos. Az arca kicsit vöröses... való szinű eléggé zavarban van.

- Mond csak... Láttad Emilyit?-kerülte el tekintetem.

-Láttam...

-Tényleg?-emeli fel fejét gyorsan.

-Igen, de ez nem számít. Véletlen történt, hisz csak úgy be nyitottunk nem gondoltuk hogy ez vár minket. Hogy, ez a látvány vár engem.- ültetem a konyha pultra és megcsókolom.

- De tudod... Ez a látvány sokkal jobban tetszik mint bármi más! - simitok végig combján.

-Chris... - sóhajt fel, és jobban elpirul.

- Csukd be a szemed! - súttogom.

- Mi?

- Csak bízz bennem! - mosolygok rá, ő pedig lehunyja szemeit. Haját óvatosan elveszem a nyakáról, bőrét pedig apró csókokkal hintem. Érzem vékony ujjait arcomon. Arra kérlel, hogy ne hagyjam abba. Én pedig folytatom. Lábait össze kulcsolja körülöttem, és közelebb húz magához, amin meglepődöm. Egy pillanatra szemeibe nézek, és meg akarom csókolni de nem engedi. Mutató és középső ujjait ajkaimra helyezi. Csillogó szemei mintha azt mondanák... Akarlak. Közlelebb húz magához, és viszonozni akarja amit én tettem vele. A nedves ajkai olyan puhák. Olyan érzéseket kelt bennem amire nincsenek szavak.

-Akarlak....-suttogja fülembe.

- Én is téged... - húzom ujjaim mellei közé. lehajolok a combjaihoz, és csókolgatni kezdem. Felnézek arcára és látom mennyire jól esik neki. Ezért egyre feljebb csokolgatom, míg végül lábai közé érek, és bugyiján keresztül csókolgatni kezdem nőiességét.Ahogy szedi szaporán a levegőt és közben halkan nyögdécsel... csak jobban beindít, de nem folytathatom tovább, ezért feltápászkodom lábai közül ő pedig zihált, vörös tekintettel néz rám.

- Miért... Miért hagytad abba?

-Öltözz fel babám- puszilom homlokon.

-Chris... - néz rám értetlenül, közbem belejúbik a pólób amit a kezében adok.

- Lassan induljunk-kiált hirtelen Max.

-Mennünk kell szépségem! -felelem, arcát pedig kezeim közé veszem.

-Miért... Miért nem maradtok?-kérdezi

-Mert ez a ti estétek!-mosolygok rá. Szorosan magamhoz húzom,és megcsókolom. Felkísérem a lépcsőig, és mivel Max már kint vár ezért elindulok énis. Amikor a lépcső végére érek, Stella hirtelen visszalad hozzám és a nyakamba ugrik.

- Én csak... - néz rám meglepődve.

- Igen? Mondani szeretnél valamit? - kérdezem tőle.

- Vigyázz magadra! És majd írj! - válaszolja, és megcsókol.

- Úgy lesz! - mosolygok rá, és kisétálok.

Úgy érzem, hogy két ember szavak nélkül is megértik egymást.
Amikor látom őt, minden megváltozik.
Mintha megváltozna a világ. Vagy, csak én változom. Ő a világ,ő a minden. Sohasem éreztem így egy lány iránt sem még, ahogy iránta érzek.
Ez lenne, az igazi szerelem?
Ő, lenne az igazi?
Egészen hazáig ő járt a fejemben.

Stella szemszöge

-Elmondanád, mi történt oda lent?- kérdezi Em.

-Csak annyi, hogy nagyon meg ijedtem mikor megláttam! Majdnem, hogy csak meztelen voltam! De igazából csak beszélgettünk!

- Csak beszélgetettek?

-Miért mit gondolsz? Talán szexeltünk?dobom meg egy párnával.

-Hahaha,én azt is ki nézem belőletek!-dobja vissza.

-Ha már itt tartunk... ti mit csináltatok?-nevetek fel.

-Mi is csak beszélgettünk-néz rám gúnyosan és, a beszélgetésünkből párna csata lesz.
Sokáig fenn leezünk még éjjel. Filmezünk és, beszélgetünk.
Emily hamarabb elalszik nekem viszont,nem jött álom a szememre.
Csak, Chris járt a fejemben. Még most sem hiszem el ami történt.
Végtére is jó volt, csak hihetetlen, hogy itt tartunk. Ha máshol vagyunk más körülmények között talán...
Ki tudja? Lehet, hogy megtörténik? De ez már egy megválaszolatlan kérdés marad.

,