Stella szemszöge

Elég nehezen aludtam el tegnap éjszaka, és egyáltalán nem érzem magam kipihentnek. Az alváshiányom oka pedig nem más mint a tegnap éjszaka történ dolgok. Elmondtam egy vadidegen srácnak a múltam legrosszabb pontját, amit lehet nem kellett volna, és csak reménykedem benne, hogy senkinek sem fogja elmondani. Az pedig hogy olyan hirtelen elment fura volt kicsit. Oké hogy az apja hívta, de akkor is volt, viszont az sem megy ki a fejemből ami kettőnk között történt. Életembe most először történik velem ilyen, és még most sem fogtam fel. A tükör előtt harcolok gondolaittamal míg el nem készülök a suliba.

***

A suliba beérve látom ahogy Emily Chris haverjával beszélget, és jól láthatóan kicsattan a boldogságtól. Miután észre vesz engem azonnal elköszön tőle, és felém rohan.

- Csak nem Max volt az, akivel az előbb beszélgettél?

- De igen... tudod miután te eltűntél Chrissel, én szinte az egész estét Maxel töltöttem, és annyira jól éreztem magam vele...

- És? - kérdezem kíváncsian.

- És... csókóloztunk! - vigyorog rám. - Elhivott randizni! Úr isten van egy fantasztikus ötletem! Gyere te is!

- És rontsam a levegőt? Kösz, de nem!

- Ugyan már tök jó lesz! Nah kérlek! - néz rám boci szemekkel.

- Hmm... még meglátjuk. Oké?

- Oké! - ugrik a nyakamba. - Már látom is milyen jól fogunk szórakozni!

- Csak lassan a testtel azt mondtam meglátjuk! - vigyorgok rá. - Öhmmm... én azt hiszem elugrok a büfébe, mielőtt becsengetnek, de te menj nyugodtan oké?

- Rendben. Siess! - mosolyog rám, és elindul, én pedig a büfébe veszem az irányt. Mosolygva sétálok előre, mert örülök hogy ilyen jól alakult a tegnap estéje, az enyémmel ellentétben.
- Fura... még csak nem is találkoztam vele... - mondom magamban, és mikor sarkon fordulok valaki hirtelen teljes erővel lök a falnak. Fájdalmamban felszisszennek, de amikor meglátom a fekete kapucnis, kócos hajú fiút elmúlik a fájdalom egy pillanatra, mivel meglepődöm rajta hogy ő az. De még csak meg sem áll, hogy legalább bocsánatot kérjen, vagy beszéljen velem, mintha... teljesen átlátott volna rajtam. Nem értem... de azt hiszem rá érek ezzel később is foglalkozni, mivel mindjárt órám lesz.

***

Vajon... miért kerül ma egész nap? Ahányszor látott ma, vagy elkerült, vagy szó szerint átnézett rajtam. Még ebédnél sem szól hozzám... még csak... meg sem probált beszélni velem! És mi van a tegnap estével? Az neki nem is számít? Vagy csak én vagyok ilyen hülye, hogy azt hittem... mindegy is nem érdekel! A kijárat fele sétálva minden olyan kusza a fejemben, de hirtelen valaki a nyakamba ugrik, és ettől még a gondolataim el szállnak.

- Stell... Végre! Már mindenhol kerestelek! Mitcsinálsz? - szegődik mellém Emily.

- Mivel vége a sulinak megyek haza, asszem...

- Kérlek gyere velem, szükségem lesz rád! A tanácsaidra!

- Ugyan már... biztosan megleszel nélkülem is.

- Ha te nem jössz velem, én sem megyek! Azt hiszem küldök egy SMS-t Maxnek...

- Jól van, jól van! Megyek veled!

- Ez az! Köszi! - ölel át, és elindulunk a parkoló felé.

- Valdd be az igazat! - nézek rá.

- Mire gondolsz?

- Csak direkt mondtad hogy nem mész, ha én sem megyek!

- Talán... egy icipicit... - vigyorog.

- Gondolhattam volna - forgatom meg szemeim.

- Sziasztok! - kiált hozzánk Max mikor meglát, és Em vigyorogva köszön oda. - Bemutatkozni felesleg egymásnak, hiszen már ismerjük egymást! - mosolyog lazán.

- Jah... asszem.

- Oké, pattanjatok be indulunk! - nyitja maga előtt az ajtót, és beül. Míg Emily nem győzött betelni Max társaságával, én addig a hátsó ülésen bámulok ki az úton, és azon agyalok, mi baj lehet velem. Miért kelett kerülnie egész nap? Mi rosszat tettem? Mondjuk inkább búnkózik velem, minthogy kedveskedjen, de... akkor sem tudom kiverni a fejemből ami történt. A csókjait... az érintéseit... tele voltak érzelmekkel, és vággyal. Holnap... holnap elé fogok állni... igen! És megkérdezem tőle kerek perec, hogy mi baja van velem.

- Stella? Hahó?

- I-igen? - nézek zavartan Emilyre.

- Megjöttünk!

- Tényleg... még meg sem kérdeztem tőled, hogy hova jöttünk!

- Fedett uszodába! - mosolyog.

- Ez most... komoly? -nézek rá kiadva.

- Nyugi! Volt egy lyukas órám, és elszaladtam mindenért, amire szükségünk lesz! Nem kell idegeskednek emiatt! - fogja meg vállaim. - Érezzük jól magunkat! - mosolyog, és elindul a bejárat felé. Miután átöltöztünk, és egyáltalán nem érzem jól magam Emily fekete francia bikinijében, elindulunk az uszoda medencéihez.

- Van tanmedence, egy ötpályás úszómedence, egy gyógyvízes medence meg asszem szauna, egy jakuzzi és egy gőzkabin is. - sorolja lazán Max.

- Azta! Te aztán jól ismered ezt a helyet! - nézek rá.

- Jah elég sokat járunk ide!

- Kivel?

- Chrissel, meg a haverokkal.

- Értem - válaszolom, és lassan bemegyünk a gyógyvízbe. Annyira jól esik elmerülni benne, olyan jó meleg. Egy pillanatra hátra döntöm fejem, becsukom szemeim, és ellazulok vagyis lazulnék, ha Emily nem nyomna víz alá.

- Nah várj csak, ezt most visszakapod! - köhögök fel.

- Ahhoz el kéne kapnod előbb! - nevet fel, én pedig nehezen, de elkapom, és víz alá nyomom. Ez megy egy darabig, míg meg nem unjuk, utána beszélgetünk, és két kis gyerekekhez méltóan versenyzünk, ki úszik gyorsabban.

***
- Ha nem bánod elrabolom kicsit a barátnődet! - szólít meg Max.

- Csak nyugodtan! - mosolyogok rá, és kisétálok a vízből. Elmegyek a mosdóba, azután pedig enni valamit, mivel már órák óta csak a vízben vagyok. Az uszoda büféje szó szerint oda csalogat az illatokkal, én pedig azonnal veszek magamnak egy gyrost, és jóízűen elfogyasztom. Miután mégegyszer elmegyek pisilni, vissza megyek a vizekhez, de ezúttal kicsit a mélyebb vízek felé evezem. Az 1,90 méter mély medence peremén sétálok, és azon gondolkodom vállaljam, e be. Hiszen a régi suliban, én voltam a legjobb úszó az úszócsapatban, ezért  annyira nem akadály, csak inkább hideg. - Talán belemegyek... de túl hideg - érintem bele lábujjam, és ekkor két erős kéz magával ragad. Nincs időm reagálni, csak egy mély levegőt veszek, és a már a mély víz alján találom magam. Ahogy kinyitom szemeim a víz alatt, őt látom meg. Zöld szemei még élénkebben ragyognak, fehér fogai csak úgy virítanak rám, miközben gúnyosan mosolyog rám. Fel úszúnk mindketten, ő pedig játékosan túr hajába. Végíg nézem ahogy megigaztja vizes fürtjeit, és ahogy a vízcseppek lefolynak telt piros ajkain. Szinte már érzem, hogy zavarban vagyok, de nem engednek a kísértésnek, és próbálok mellette elhaladni, hogy végre elhagyam ezt a pokolian hideg vizet, de ő elkapja a karon és visszahúz magához olyan erősen, hogy testem az övéhez ér.

- Most meg hová mész? - néz mélyen szemeimbe, én pedig egy percig némán nézem tekintetét, mert teljesen magával ragad.

- Neked nem mindegy? - rángatom ki karom szorításából, és kiúszok a vizből. Magam köré tekerem a kendőmet, és elkezdek átsélni a gyógyvíz felé, de mire észre veszem ő már mellém szegődik. Csak oldalról pillanatom meg formás testét. A nyakától kezdve, izmos mellkasán keresztül, le a v vonaláig. Tovább is néztem volna, ha nem köhög fel direkt, mire észre veszi hogy nézem. Pedig tényleg próbáltam óvatos lenni.

- Szép látvány ugye? - mosolyog rám, kacéran.

- Mármint a jakuzzi? - intek szememmel a mellettünk lévő helységre.

- Tudom, hogy nem azt nézted!

- Nem mindegy neked hogy mit nézek?

- Tehát, nem tagadod, hogy a testem nézted...

- Mi? Nem! Nem azt néztem!

- Én is ezt mondanám.

- Békén hagynál végre? Ma egész nap sikerült elkerülnöd, és levegőnek nézned, azt hiszem most is sikerülhet! - nézek rá mérgesen, és tovább sétálok. Egész nap került most még vágja nekem a jópofit! Nem vagyok kíváncsi rá! Tovább sétálok, és mielőtt a medencéhez érhetnék megcsúszom. Érzem, hogy mindjárt földet érek, de helyette két erős karba zuhanok. Összeszorított szemeim, kinyitom, és az ő tökéletesen zöld aggódó tekinetében, találom magam. Egy percig csak némán nézzük egymást, ő pedig újjaival elsímitja arcomba lógó vizes tincseim. Teljesen elpirulok, és szívem hevesen kezd verni mivel, kezébe fogja arcom is, és közelebb hajol hozzám.

- Légy óvatosabb! Most ha nem vagyok itt akkor...

- Akkor mi lett volna? - nézek rá kerdően.

- Nem ütötted meg magad? - tart még mindig karjaiban.

- Nem... - suttogom.

- Sosem értettem a lányok, hirtelen dühkitöréseit! - forgatja meg szemeit.

‐ Talán, ha nem játszanál velük, biztos nem történne ilyen! - állok fel karjaiból, és az a varázs ami eddig tartott, egy szempillantás alatt eltűnik, a hirtelen beszólása miatt.

- Ugyan már! ‐ kiált utánam. - Stella! - siet utánam a vízbe.

- Mi van? Mit akarsz tőlem? Nem volt már mára elég?

- Most miről beszélsz? - kérdezi értetlenkedve.

- Ne játszd nekem a hülyét! Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek! A tegnap azt mondtad nekem szeretnél jobban megismerni, ezért elmentem a buliba, ott elmondtam neked kábé az életem, azután szendevélyes csókcsatába kezdtél velem, és hirtelen az éjszaka kellős közepén leléptél, ma meg egész nap átnéztél rajtam, most meg jópofizol nekem! - hadarom el egy szuszra, ő pedig vigyorogva hallgattja végig az újabb dühkitörésem, de ahelyett hogy bocsánatot kérne, vagy megprobálná elmagyarázni a dolgokat magához húz, és megcsókol.

- Ch....Chris! - szólalok meg zihálva, de újra megcsókól, és derakamnál fogva magához szorít. Folyamatosan próbálom eltolni magamtól, de ő nem hangya abba, és még mindig csókol. Érzem ahogy nyelvével utat tör a számban, engem pedig egy kellemes érzés önt el, amit még eddig sosem éreztem. A testem egyre jobban ellauzul, és kezeim is teljesen elengedőznek a vízben. Teljesen átadom magam az érzéseknek. Óvatosan válnak szét ajkaink, ő pedig mosolyogva néz rám.

- Ne vigyorogj! ‐ nézek rá komoly tekintettel. - Ezzel nem oldottál meg semmit!

- De igen... egy kicsit! - válaszolja, én pedig megforgatom szemeim. - Figyelj, sajnálom amiért egész nap ilyen voltam veled! Nagyon rossz napom volt, és bele sem gondoltam abba, hogy ez neked rossz lehet!

- Csoda történt! - csapom össze tenyereim.

- Tényleg nagyon sajnálom, és elmesélem azt is hogy miért kelett úgy lelépnem. Szóval... Anya hívott fel az éjjel hogy apa sajnos balesetet szenvedett az autó pályán, és nekem kelett a kocsiaért menni, mert nem akart vontatót hívni.

- Úr isten, és mi történt vele hogy van?

- Most már jobban van! Már otthon ápolja az orvosa.

- Sajnálom ami apukáddal történt remélem, hamarosan felépül!

- Igen reméljük!

- De... veled mi történt? - érinteném ujjiam alsó ajkáhkoz, mert még csak most veszem észre, hogy szája kicsit fel van szakadva, és úgy látom a kulccsontja is kicsit lilás.

- Ez semmiség... ne is foglalkozz vele... inkább - húz magához. - Foglalkozzunk kicsit egymással - mosolyog pimaszul, én csak elpirulva nézek szemeibe, amikor hirtelen kezeit, a hátarmól lassan a fenekemre csúsztatja. Meg sem tudok szólalni,mert nyelvét újra a számba dugta és egy finom csók után enyhén alsó ajkamba harap. Teljesen... elbolondít. - Gyönyörű vagy - suttogja fülembe, és nyakamba borul.
Sohasem éreztem még ilyet. Mit csinál velem ez a srác? Ahogy hozzám ér, ahogy rám néz... Egyszerűen nem tudok ellenálni neki. Érzem meleg felső testét, mivel egyre szorosabban ölel magához, és csak fekszik a nyakamon közben játszadozik a hajammal.

- Tudod, hogy mindig zavarba hozol? - súgom fülébe remegő hangon.

- Tudom - válaszolja, lazán.

- Most mit nevetsz? - nézek rá értetlenül.

- Semmit... - simít végíg arcomon. - Csak nagyon kedvellek téged. Annyira gyönyőrű vagy...Nah meg picit ügyetlen is - böki meg az orrom.

- Igazad lehet, hiszen folyton beléd botlok! - felelem gúnyosan, mire újra meg csokól. - Van kedved átmenni a többiekhez a jakuzziba? - kérdezem.

- Maradjunk még kicsit... kérlek ‐ válaszolja, és fejét visszahajtja nyakamra. Fogalmam nincs meddig maradhattunk úgy a vízben, de miután érzem hogy kezei lecsússzanak a hátamról, és a levegővétele egyenletessé válik egyből rájövök, hogy elaludt rajtam. A meleg levegötől amit kifúj nyakamra, egyszerre ráz ki a hideg, és önt el melegséggel. Most annyira.. ártatlannak tűnik. Nem is tudom mit gondoljak róla. Annyira összezavar. Mit kéne tennem? Tartsam magam távol tőle? De hiszen ez már lehetlen... lassan úgy érzem hogy érzéseket táplálok felé.