- Chris! Ébredj már!

- Mi? Mivan? - nézek fel Maxra kómásan.

- Mi van Csipkerózsika meddig akartál aludni?

- Miért hány óra van? - húzom a fejemre a takarót.

- Reggel hét óra van! De ez nem számít most. Viszont vasárnap este fontos dolog miatt nem tudtam eljönni hozzád.

- Lefogadom Emilyvel voltál!

- Ha tudni szeretnéd a barátnőd után kémkedtem vagyis... A volt barátnőd után! - feleli, és ekkor kibújok a takaró alól.

- Miért is kémkedtél utána? - kérdezem kíváncsian.

- A lényeg hogy hozzád készültem, úgy gondoltam nem jövök kocsival inkább sétálok, és az a lényeg, hogy már majdnem előttetek jártam, amikor megláttam Stellát egy sráccal. Kint beszélgettek látszott rajta, hogy sírt, gondolom miattad, de nem ez a lényeg. Találd ki volt vele!

- Mondd már, hogy ki volt!

- Thomas volt vele, és nem találod ki mi történt utána! Stella be ment vele a házukba, és ott maradt vele. De van egy kis furcsaság az egészben.

- Micsoda?

- Stella ott volt vele egész nap! Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj miattad megfigyelnem őket.

- Mi a francért nem hívtál?

- Ohh hogy is mondjam... Hívtalak! Milliószor, de nem vetted fel! Ezért kénytelen voltam egyedül fagyoskodni kint este hét óráig!

- Mi? Miért olyan sokáig?

- Mert Stella akkor ment el tőle, vagy is vele gondolom haza vihette Thomas.

- Most azonnal átmegyek hozzá! - pattanok ki az ágyból dühösen.

- Miért nem beszélsz majd a suliban vele?

- Azért mert tuti, hogy nem fog jönni! Tudom hidd el! - válaszolom, közben magamra kapom a nadrágom, és a pólómat. - Nah mivan itt maradsz, vagy jössz?

- Jól van, már megyek! - forgatja meg szemeit.

Kocsiba szállunk, és azonnal Stellaékhoz megyünk. Oké, hogy megtudta a papír témát, de miért nem ment haza? És ott volt az a faszkalappal. Szinte egész nap vele volt. Miután elment, utána hívott Kimberly is. Talán Thomassal van köztük valami? De honnan ismernék egymást? Ezen jár az agyam míg meg nem érkezünk.

***

- Jó reggelt, beszélhetnék Stellával? - térek a lényegre egyből.

- Stella nincs itthon! És amúgy is megkért rá, ha keresed is, ne mondjam hol van. Szeretném megtudni mi történt köztetek?

- Összevesztünk egy kicsit, erről szeretnék beszélni vele.

- Chris tényleg nincs itthon Stella! - néz rám makacsul az anyja.

- Oké értem! -felelem, és úgy teszek mint aki elakar menni, de abban a pillanatban mikor elfordul, utána lépek, és berontok.

- Sajnálom, de muszáj beszélnem vele! - rohanok fel a lépcsőn.

Amikor hirtelen benyitok a szobába meglátom Stellát... Ahogy békésen alszik. Olyan nyugodt, és.... és én meg idiótán rátörök! Mit csinálok én itt? Hiszen okkal hiszi, hogy megcsaltam. Le ülök az ágyra, és óvatosan megfogom a kezét.

- Mindennél jobban szeretlek! - suttogom halkan, és megpuszilom a homlokát. Azonnal mozgolódni kezd ezért felállok, és kisétalok a szobából. Beülök a kocsiba, és szó nélkül elhajtok. Max látja, hogy rosszul érzem magam, de nem szól hozzám. Haza érve felmegyek a szobámba, és lefekszem. Max is haza megy, így teljesen egyedül maradok, amit nem is bánom annyira.
Meg kell tudnom mi van Kimberly, és Thomas között. Nem vagyok hülye ők ketten kiterveltek valamit.
És még a mai nap folyamán kiderítem.

* 3 óra múlva *

Stella szemszöge

Amikor megébredek, egy furcsa érzés kap el, egy ismerős érzés.
Lehet, hogy itt járt, vagy csak álmodtam, de az is lehet, hogy megőrültem. Hiányzik... nagyon. De ezt ő rontotta el. És én meg azt hittem boldogan élünk, míg meg nem halunk. Túl naív voltam. Még, hogy szerelem első látásra, nah persze.
Csak túl kell tennem magam rajta, és kész! Felállok az ágyból, elmegyek zuhanyozni, utána bevetem az ágyam, felöltözök, és mivel unatkozom, úgy döntök begöndörítem a hajam. Mikor kész vagyok vele sminkelek kicsit, és vissza megyek a szobámba. A tükör elé állok, és elégedetten mosolygok, de hamar eltűnik a mosoly, amikor meglátom a karkötőt amit Christől kaptam. Jól megnézem minden egyes darabkáját, és azon töprengek, miért tette ezt velem. Most hogy jobban belegondolok, elég dühös voltam, mikor megtaláltam azt a papírt, és elég csúnyán beszéltem vele. De hát joggal voltam dühös rá, hiszen ilyen dologról nem szabad titkolóznia. Viszont ezzel nem adtam neki okot arra, hogy megcsaljon. Nem tudok ki igazodni rajta, igazából már nem is akarok. Hirtelen csörögni kezd a telefonom, úgy tűnik Emily hív.

- Van kedved shoppingolni? - kérdezi, ahogy felveszem a telefont.

- Neked is szia! - nevetek fel. - Öhmm...

- Oké, akkor ezt igennek veszem! Találkozzunk egy óra múlva a kávézó előtt! - feleli, és le is teszi.

Sóhajtózva csóválom a fejem. Hála az égnek, hogy ilyen életteli barátnőm van, aki még depizni sem hagy.

*Egy óra múlva *

- Nem gondolod, hogy kicsit hideg van a shoppingoláshoz? - kérdezem miközben sétálunk.

- Kell a friss levegő! - válaszolja gúnyosan.

- Hogy, hogy nem mentél suliba? - kérdezem.

- Ezt, én is kérdezhetném!

- Nem éreztem jól magam! - válaszolok vállvetve.

- Nos képzeld! Reggel amikor kinyitottam a szemem, elkapott az a furcsa érzés, hogy a barátnőm szakított a faszfej pasijával, ezért tuti hogy egész nap depizni szeretne, éssss.... Úgy döntöttem hogy inkább vele töltöm a mai napot, és fel vidítom - feleli vigyorogva.

Szó nélkül mosolygok, és sétálok tovább. Pár perc múlva, egy plázához érünk ahová be is megyünk. Itt talán még nem is voltam. Annyi pláza van a városban.
Nagyon sok minden van kajázdáktól kezdve fodrász, manikűrös, és természetesen sok sok ruhás üzlet.
Emily a hozzá eső legközelebbi ruhás üzletbe berángat, és szinte mindent fel próbál. Én is vettem magamnak egy pár új dolgot. Farmert, bodykat, mini ruhákat, fehérneműt, meg persze pulcsikat is. Ezután kínait ettünk , ami nagyon ízlett mint mindig. Nagyon sokáig nézelődtünk, még, utána úgy döntöttünk át megyünk a kávézóba.

***

- Szóval, hogy érzed magad? - vigyorog rám Em.

- Egy szóval....fáradtan. Elképesztő mennyi ruhát fel tudsz próbálni, egy pár óra alatt - válaszolom gúnyosan.

- Te sem panaszkodhatsz! Te is imádsz öltözködni, úgy vettem észre!

- Jól van igazad van! Tényleg nagyon jól éreztem magam! Köszönök mindent.

- Ohh ne köszönd a mai nap még nem ért véget! - feleli félelmetes mosollyal.

- Miért is? - kérdezem sóhajtozva.

- Mert este bulizni megyünk!

- Ez komoly? És még is hova? Kedd van!

- Azt hiszed a végzősöket érdekli? - nevet fel hangosan.

- Oké, ez igaz!

- Szóval mit szólnál ha hozzá, ha innen együtt át mennénk nálunk, és ott elkészülnék.

- Van más választásom? - kérdezem vigyorogva.

- Ugyan már Stella! Melyik a jobb? Otthon depizni, vagy totál részegre inni magad?

- Oké, oké igazad van! Bulizzunk egy jót! - nevetek fel.

- Nah, ez a beszéd! - nevet fel ő is.

- Stella? - érinti meg valaki a vállam.

- Thomas? - nézek fel rá. Hogy, hogy itt vagy? - mosolygok rá.

- A hugommal fogok találkozni!

- Ohh, az jó - vigyorgok.

- Beavatnál kicsit? - néz rám kérdőem Em.

- Ohh bocsi, tényleg meg nem is ismeritek egymást! Emily ő Thomas! Ugyanabba a suliba jár ahová mi is.

- Thomas, ő Em a legjobb barátnőm!

Miután bemutatom őket egymásnak, Thomas is hozzánk ül, és elkezdünk beszélgetni. Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő már is hat óra.

- Figyelj csajszi azt hiszem megyek, mert mire haza érek már készülődhetek is! Te... nem jössz? - kérdezi Em.

- Mi lenne ha egy fél óra múlva elvinném kocsival hozzád? - szól közbe Thomas.

Emily gúnyosan mosolyog rám.

- Nekem tökéletes! - vigyorog Thomasra.

- Neked pedig... További jó szórakozást! - néz rám gúnyosan, és kisétál.

- Tudod a barátnőd, hogy is mondjam egy kicsit...

- Ijesztő? - fejezem be nevetve mondatát.

- Valahogy úgy! - vakarja meg tarkoját.

- Jah jut eszembe... Bocsi a múltkoriért! Mikor elaludtam! Fogalmam nincs, hogy aludtam el! - vigyorgoj idiótán. - Most meg... Mit nevetsz? - nézek rá kérdően.

- Csak van ott... - mutat az arcomra.

- Mi? Hol?

- Igen... Igen ott balra!

- Hol itt? - törlöm az arcom.

- Kicsit jobbra! Várj, hadd segítsek! - feleli, és óvatosan letölri az alsó ajkamon maradt tejszínhabot, közben folyamatosan szemeimbe néz, amitől kicsit zavarba jövök, és ő is észre veszi.

- Khmm... Te jössz a buliba? - kérdezem.

- Meglehet! Gondolom ti Chrissel és Maxel mentek - mosolyog.

- Hát... Tudod... Mi már nem vagyunk együtt! - felelem, és annyira nehezen jöttek ki ezek a szavak.

- Hogy! Mióta? - kérdezi meglepődve.

- Tegnap óta!

- De miért?

- Nem igazán van kedvem beszélni róla!

- Jajj ne haragudj! Nem akartam tolakodó lenni!

- Semmi baj! - mosolygok.

- Ha akarod elvihetlek Emilyhez!

- Ha neked nem gond!

- De hogy is! - mosolyog.

***

- Köszi, hogy elhoztál! - felelem, és kiszállok a kocsiból.

- Semmiség! Talizunk majd a buliban! - válaszolja, és elhajt.

Felmegyek Emilyhez, aki már hangos zenével készülődik a buliba. Én is elkezdek készülődni, és az új ruháimból választok valamit.
Azt hiszem egy fekete magasított derakú farmert választok, hozzá egy fekete spagetti pántos top, és mivel úgy is kocsival megyünk, maradok a sportcipőnél. Még szerencse, hogy Em rám erőszakolta, hogy megveszem azt is

- Elég gyászos hangulatban vagyok ugye? - kérdezem Emilytől a tükörből visszanézve.

- Szerintem meg nagyon menő!

- Menő? - nevetek rá.

- Igen menő, és szexi. Tükrözi az érzéseid.

- Ebben igazad lehet - sóhajtok.

- De most az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat! Ezért megyünk bulizni, nem igaz? - áll a hátam mögé, és megigazítja hullámos tincseim.

- Igen, így van! - felelem határozottan.

* A buliban *

- Kérsz mégy egy pohárral? - kiáltja Em hangosan.

- Jah! Jöhet! - vigyorgok.

- Oké mindjárt jövök!

Míg Em elmegy újabb adag italért, én addig lehuppanok a kanapéra. Testemet elengedve, még lejjebb is csúszok rajta. Nagyokat sóhajtózva várom mikor jön Em. Eléggé részeg vagyok már.
A nagy tömeget nézem, és nagyon sok szerelmes párob akad meg a szemem. Vannak akik éppen az emeletre rohannak felfelé kézen fogva,vannak akik a lépcsőn ülve csókolóznak, és vannak akik táncolnak.

- Te meg mit csinálsz itt?

- Ohh a picsába Thomas! Megijesztettél! - kapok a mellkasomhoz.

- Bocsi! - nevet fel hangosan.

- Tényleg mit csinalsz itt egyedül? - kérdezi, és kicsivel közelebb ül hozzám.

- Emilyt várom, hogy hozzon valamit inni - felelem. - Hé óvatosabban már! - kiáltom, mert két csaj rám esik annyira részegek.

- Jól vagy?

- Nem igazán... Azt hiszem valami bele ment a szemembe!

- Hadd nézzem! - feleli, és közel ül hozzám, közben kezei közé fogja arcom.
Milyen meleg, és puha a keze. Olyan gyengéden fogja az arcom.

Chris szemszöge

- Gyere már Max! Meddig várjak rád! Te rángattál ide! - kiáltom utána mert még mindig a kocsiban matat.

- Nyugi már itt vagyok! Most pedig bulizzunk haver! - vigyorog.

- Jah, mintha lenne kedvem hozzá! - forgatom meg szemeim, és utána megyek.

Ahogy belépek az ajtón, a hangos zene egyből megfájdítja a fejem. Beljebb megyek, és észre veszem Stellát... ahogy... csókolozik valakivel!
Érzem ahogy a düh elvakit, mintha csak szürke homály fedné el az agyam. Oda rohanok Stellához, és mivel a srác háttal nekem van, nem szólva semmit, megragadom pólóján fogva, és akkorát repítek rajta, hogy egy két métert csúszik a padlón. Ekkor elhallgat a zene, és minden szempár rám szegeződik, közben Stella a srác után rohan akit ha jobban megnézek, csak akkor jövök rá kicsoda.

- Chris neked meg mi a franc bajod van? - ordítja Stella, közben felsegíti Thomast.

- Hogy nekem mi bajom van? Inkább neked mi a fasz bajod van? - kiáltom. - Itt smárolsz, ezzel a...

- Mi közöd van hozzá? Hah! Ha meg is csókoltam, mi közöd van hozzá? Mi már nem vagyunk együtt! Azt csinálok amit akarok, akivel akarok, neked NINCS JOGOD BELESZÓLNi! - kiáltja torka szakadtából.

- Hát ezért nem veszed fel soha a telefont, ezért nem írsz soha vissza! Mert mindig ezzel a barommal vagy ugye?

- Mi okom lenne beszélni veled azok után amit csináltál! Az egész suli látta már a videót, ahogy egy másik lánnyal kefélsz! Undorító vagy! Gyűlöllek!

- Elég legyen! - ordítom, és a hozzám közel eső falba vágok. Mindenki össze rezzen, és még halkabban figyelik mi történik.

- Soha nem csalnálak meg baszki! Nem én vagyok azon a kibaszott videón! - üvöltöm.

- Nah ne! Úristen én azt hittem te vagy! Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked! - válaszolja szánakozva. - Hogy hazudhatsz ilyet! A vak is látja, hogy te vagy! És még a szemembe is hazudol!

- Te nem bízol bennem! Soha nem is bíztál! - kiáltom, és pár lépéssel közelebb sétálok felé.

- Bízni? Hogy bízni benned? Viccelsz velem? - nevet fel hangosan. - Életem legnagyobb tévedése volt megbízni benned!

- Ez az egész... Miattad van! - kiáltom, és akkorát behúzok Thomasnak, hogy a földre esik.

- Normális vagy? - kiáltja Stella.

- Te, és Kimberly! Miattatok van minden! - üvöltöm, és újra behúzok neki, mire Stella ellök tőle.

- Elég legyen! - kiált rám. - Jól vagy Thomas? - kérdezi tőle, és kezei közé fogja arcát, ezt látva, csak idegesebb leszek.

- Semmi baj Stella! - fogja meg Thomas Stella kezét. - Csak féltékeny, hogy egy másik fiúval lát. Hogy egy olyan valakivel lát, aki talán jobban megbecsülne téged! - feleli, és letörli a vért szája széléről.

- Hogy mit mondtál? - rohanok felé, és újra meg akarom ütni, de kitér előle, és megüt, így a földre kerülök.
Fölém kerekedik, és tovább püföl, de egy hirtelen mozdulattal, gyomron vágom, így lefordul rólam. Újra fölé kerekedek, és ütni kezdem. Hirtelen lerug magáról, ezért csúszni kezdek a padlón.

Stella szemszöge

Mi a francak jött ide! Mindig csak a baj van vele. Egyáltalán miért zavarná ha meg is csókoltam volna Thomast?

- Aztaa.... Egy perce tűnök el, és már meg történik a baj! - telepedik mellén Em.

- Ha ez így megy mindketten kórházba jutnak! - nézek rájuk kétségbeesetten.

Muszáj valamit tennem mindketten tiszta véresek, és már alig állnak a lábaikon. Újra egymásnak akarnak esni, de nem engedem! Közéjük állok!

- Elég legyen! - kiáltom, és ránézek Thomasra. - Menj haza, kérlek! Holnap majd tiszta fejjel megbeszéljük a történteket. Ha tovább maradsz, csak jobban megsérülsz!

- De Stella... - dadogja.

- Én ismerem milyen Chris, és addig nem áll le míg talpon állsz!

- Azt tuti! - szól közbe Chris.

- Te csak hallgas! - nézek rá mérgesen. - Max légyszi tuszkold be a kocsiba, mingyárt utánatok megyek!

-Mi? Még nem végeztem! - kiáltja Chris, de nem foglalkozok vele.

Max megragadja a karját, és maga után húzza. Én addig Thomasnak Taxit hívok, utána beülök Max mellé.
Egész úton mind a hárman csendben ülünk. Miután Max elmegy felrángatom Christ a fürdőszobájába. Azt sem tudom egyáltalán, miért jöttem vele annyira idióta vagyok. De annyira rosszul néz ki! Leveszem gyorsan a pólóját, ami úszik a vérben.

- Atya úr isten hogy nézel ki! - nézek végíg felsőtestén. - Az arcod is, és a szád is felhasadt! - fogom arcát kezeim közé.

- Stella...

- Sshhh! Csak.. ne szólj hozzám! - nézek mélyen szemeibe.

Szó nélkül felállok, és a fiókhoz sietek, kiveszem a fertőtlenítőt, és a gézlapot. Vissza sietek, hozzá, és ellátom a sérüléseit. Végíg csak engem bámul, azok a szemek... úgy néznek rám... nem is tudom.

- Stella! - szólít meg újra, és most hagyom beszélni. - Ne haragudj, hogy úgy kiabáltam veled. Tudom hogy egy idióta vagyok.

- Igen az vagy! Miért bántottad Thomast? Semmi rosszat nem tett! Lehet jobban jártam volna ha vele megyek inkább! - nézek rá mérgesen, közben erősebben rá nyomom a gézlapot az alsó ajkára, amitől kicsit felszisszen.

- Ne haragudj kérlek, csak amikor megláttam, hogy ti ketten...

- Mit láttál? Hogy megcsókolt? És ha így volt? Szakítottunk, és kész miért idegesít téged ha mással látsz? - nézek rá idegesen, de nem válaszol.
- Oké... Készen vagy! Tegyél majd jeget a szemedre. Mostmár indulok! - felelem, és elindulok az ajtó felé, de hirtelen visszaránt, és megcsókol, közben magához szorít. Újra érzem puha ajkait, érzem az illatát, érzem a... testét. Mi történik most? Ezt nem értem.

- Engedj el! - lököm el magamtól, mire ő újra megcsókol. - Állj le! Nem teheted ezt velem! Nem csókolhatsz csak, úgy meg mintha semmi sem történt volna. Nem zavarhatsz össze érted? - lököm meg vállánál.

Lerohanok a lépcsőn, ő pedig utánam szalad. Már majdnem kiérek az ajtón, amikor újra vissza ránt.

- Eressz el! - lököm le magamról a kezét, és kisétálok.

Mély levegőt veszek, és két lépés után megállok.

- Nem csókolt meg! -felelem háttal állva neki.

- Mi? - kérdez vissza.

- Nem csókolt meg! Belement valami a szemembe, és ő csak segíteni akart! Te pedig rosszul láttad a helyzetet! - fejezem be a mondani valóm, és elindulok a kapu felé. Utánam szól, de nem érdekel. Egyáltalán miért magyarázkodtam neki? Én hülye! Hagytam, hogy megcsókoljon, de miért? Miért vagyok ilyen idióta? Teljesen össze zavart.
Ezen gondolkodom míg haza nem érek.