- Apa ugye ma este haza jössz? Megígérted hogy elviszel engem jég korcsolyázni! - szaladok hozzá  mielőtt kisétálna az ajtón.

- Igen, kicsim, nem felejtettem el - guggol elém majd arcon puszil, és elmegy.

***

- Anya! Anya, ne! Engedjétek el őt! - nézek a sötét maszkos férfiakra akik anyát lefogják.

- Semmi baj kincsem! - fog le egy férfi, majd amikor felnézek rá, rájövök hogy az apám az. 

- A-apa? 

Chris

- Stella! Stella ébredj! - ülök fel hirtelen, amikor Stella sírását hallom. Azt hittem először ébren van, de álmodik. 

- Anya! Anya, neh... ne... ne... - kapál ide oda, miközben könnyei végig folynak az arcán. Annyira régen volt már hogy ezek az álmok bántották volna őt. Nem értem miért történik már megint ez - Babám, ébredj! - pofozom meg lágyan, de elég erősen ahhoz hogy felébredjen, mire  kiugrik az ágyból.

- Anya! - lihegi miközben arcát tenyerébe temeti.

- Semmi baj! - simogatom meg hátát. - Csak álom volt babám.

- Az apám...- fordul felém, könnyes szemekkel. - Ott volt álmomban Chris! - borul nyakamba. - Hagyta hogy bántsák anyát...

- Semmi baj.... - ölelem magamhoz.- Sshhh...- simogatom haját, majd egy pár percig így maradunk.

- Chris! - néz rám

- Mi a baj?

- Eszembe jutott valami a tegnap estéről! Az a férfi... az a férfi aki megpróbált elvinni, azt mondta nekem... hogy az apám örülni fog nekem! 

- Babám, be voltál drogozva.

- igen, tudom de... - néz egy pillanatra elkomorodva maga elé, majd megrázza a fejét. - Igen, igazad van... butaság.

- Jól vagy, drágám? -fogom arcát kezeim közé.

 - Igen - mosolyog, de ez csak egy erőltetett mosoly. Tudom. Ismerem őt már annyira hogy tudjam mikor füllent. De az apja meghalt, és én voltam az aki kiderítette annó hogy mi történt vele  Adam halott, és mindenki tudja hogy öngyilkos lett Stella csak képzelődött, ennyi

 - Jól van - adok puszit homlokára, majd amikor vissza akarok fordulni a helyemre megfogja a bicepszem, és olyan ártatlanul néz rám, mint amikor megismertem. Olyan... kislányos tekintettel. Kezem arcára helyezem, majd lágyan megcsókolom, és átkarolom.

 Azt hinné az ember azok után ami történt már nem akar semmit sem tőlem, de egy pillanat alatt az ölembe mászik, majd ajkaival a nyakam kezdi kényeztetni. Hajába túrok, majd végig simítok gerincén. Mindkét kezemmel megmarkolom fenekét, majd hajába szippantok, és ki élvezem hogy kényeztet. Hiányzott már az én Babám. Mire észre veszem, már a bugyiját is leveszi, majd lassan magába engedi a farkam. Mindketten fel sóhajtunk , testünk elönti a forróság, ő pedig csípőjét ide oda mozgatja, majd vékony kéjes hangon nyögdécsel fülembe. Megmarkolom hátul a nyakát, majd átveszem az irányítást, és gyorsabb tempóra váltok, így az ő nyögése is sokkal hangosabb. - Imádom a hangod kislány! - mordulok fel, majd pimaszul rámosolygok, nyelvem pedig szájába dugom, Úgy dugom tovább, hevesen gyorsan... durván, ahogy ő is szereti...

Stella

-  Amikor felébredem Chris már  nincs mellettem. Bosszúsan nézek fel a plafonra, mert eszembe jut a tegnap este. És nem, nem az álmomról beszélek, hanem ami utána történt. Egyáltalán hogy jutott eszembe? - Viszont... - sóhajtok magamban. Amikor felébredtem, és ő mellettem volt, ahogy megölelt, és megnyugtatott... az nagyon jól esett. Akárhányszor jöttek a rémálmok, az ő karjaiban találtam megnyugvásra, és ezt most sincs másképp. De akkor is haragszom, és ez nem változott bennem!Kimászom az ágyból majd egy kiadós tusolás után megszárítom a hajam, és az egészet egybefonom. Ma Emmával fogok találkozni Átbeszélünk még néhány dolgot a projekttel kapcsolatban holnap pedig meglátogatunk néhány gyermekotthon. 

A gardrób szobába lépve már tudom is mit fogok felvenni. Egy bézs szín kosztüm szettet egy fehér csipkés crop toppal. Persze egy hozzá illő tűsarkúval. Összeszedem a papírjaimat, majd a kezembe veszem a kocsikulcsot, és  mielőtt lesétálok a lépcsőn a telefonom csörögni kezd. Chris az.

- Szia.

- Szia Babám, be tudnál nekem hozni a céghez egy fontos papírt? Siettem és ott maradt.

- Persze, de.. - húzom össze szemöldököm miközben vissza sétálok az irodájába. - Milyen céghez?

- Derek cégjéhez. Tudod, Melody apjának...

- Ohh...- húzom fel szemöldököm.  - Jól van, elviszem.

- Egy fekete mappa az asztalomon kicsim, köszi!

- Oké, oké szia! - forgatom meg a szemeim idegesen majd minden szó nélkül ráteszem a telefont. Vissza sétálok a mappáért majd elindulok.

Ahogy megérkezem a húszemeletes épület elé, elkap egy furcsa érzés. Olyan... ismerős. De miért? Eddig soha nem jártam itt, mégis... mindegy. Kiszállok  a kocsiból majd belépek a hatalmas üveg ajtón, és a recepciós nő felé indulok.

- Elnézést hölgyem! Mr. Luciano felesége vagyok, ezeket a papírokat otthon felejtette, megtenné hogy eljuttatja hozzá?

- Jó napot! - mosolyog. - Természetesen hölgyem! - venné át tőlem.

- Majd én elviszem Carla! - jelenik meg Melody mosolyogva. - Szia Stella! Hogy vagy? - vigyorog még mindig. Akkor lennék a legjobban ha most azonnal meg fojthatnálak!

- Szia... jól, de most mennem kell! Itt vannak ezek a papírok Chris otthon felejtette.

- Igen tudok róla, ő szólt hogy jöjjek le és várjalak meg - veszi át a papírokat. Nem tetszik ez a csaj, ez a kurva sok mosoly csak álca!

- Jól van, én akkor megyek is... - eresztek egy erőltetett mosolyt, majd elindulok a kijárat felé és amikor már kilépnék az ajtón, két erős kéz megfogja a csípőmet. Felé fordulok, és felnézek rá.

- Babám? - biccenti oldalra fejét Chris.

- Elhoztam amit kértél, most már indulnom kell. Anyukáddal találkozom - válaszolom, elnézve mellette, majd kezeit óvatosan leszedem magamról.

- Azt hittem fel hozod nekem  a papírokat.

- Hogy vinném oda készen neked, ha nem is ismerem ezt a helyet? Különben is... őt elküldted a papírokért - intek Melody felé, majd ridegen végig nézek Chrisen. - Szóval, miért is mentem volna fel? Nekem itt már semmi dolgom, úgy hogy el is megyek!

- Ne csináld már! Meddig akarod még ezt folytatni?  - kiált utánam, de csak annyira hangosan hogy én halljam.

- Ameddig kedvem tartja édes! - nézek vissza rá, majd kilépek az ajtón.

Annyira elegem van belőle! Vigyem fel neki a papírokat, mikor a kis ribanc exét leküldi érte! Jobb is ha most más dolgokra gondolok, mert még vissza találnék menni, és annak a súlyát mindketten megéreznék. Vezetés közben, eszembe jut abban a klubban töltött éjszakám is... amikor az a férfi el akart vinni, de nem is azon agyalok... nem.  Inkább amit mondott. - Az apád örülni fog neked! - Apa... bárcsak élnél még! - csapok mérgesen a kormányra, majd azon kapom magam hogy éppen azon a hídon megyek keresztül ahonnan leugrott. Azonnal a fékre lépek, majd kiszállok a kocsiból és a híd korlátjához sétálok. Bele szippantok a nyári levegőbe, majd az alattunk lévő mély vízre nézek. - Olyan hamar elmentél... még csak időnk se volt - mosolygok magam elé egy két könnycseppet ejtve a múlt boldog emlékeire gondolva. De... De még csak holttestet sem találtak. Egy üres koporsónál álltam! Annyira őrült vagyok... de... talán... mi van ha él? Mi van ha életben van? Az a férfi! Tudom hogy nem képzeltem! - Én tudom hogy nem képzelődtem! - rázom meg a fejem, majd tenyerem végighúzom az arcomon. Mi van ha ő követett engem kocsival? Talán találkozni akar velem, csak valami miatt még is titokban! Mi bajom lehet belőle? Vajon az a férfi életben van még aki el akart rabolni a klubban? Azt mondta Chris mindenkit megöltek, de lehet hogy az a férfi még életben van! Igen! talán él, és akkor beszélhetnék vele!

***

- Emma ha nem gond, én megyek! Van egy kis dolgom még mielőtt hazamegyek.

- Menjél csak nyugodtan  a többit én elintézem, de holnap ne felejtsd el hogy meg kell látogatunk néhány gyermekotthon.

- Igen tudom, a kávézó előtt találkozunk! Szia! - intek neki majd felállok az asztalától és azonnal kocsiba ülök.

Nem akarom  hogy Chris meg tudja mit tervezek, még lebeszélne róla. Meg hülyének nézne. De vajon... mi  lehet a klubbal? Oké hogy csak két napja történt az eset, de már is Chris irányítása alatt van! Kivel beszéljek vagy hol kezdjem el az egészet? Kiben bízhatok meg...aki nem fog elárulni Chrisnek?  Talán... van valaki akiben bízhatok! Kikeresem annak a bizonyos személynek a számát, majd fel is hívom.

- Mit akarsz már Amazon? - szólal meg gúnyos hangon, és érzem a vigyorát

- Kicsit gyakorolhatnánk! Van kedved bokszzsákot tartani? - vigyorgok én is miközben már majdnem haza érek.

- Az attól függ!

- De most nem itthon fogunk edzeni! Most elmegyünk valahova máshova... ahol nincs füle a falnak!

- Ohh hát ez érdekes! Tudod itt pont ez a baj! Mindenhol mindennek szeme, és füle van.

- Josh szükségem van a segítségedre! - váltok komoly hangnemre.

- Találkozzunk húsz perc múlva a tizenegyedik sarkon lévő edző teremben! - sóhajt.

- Köszönöm Josh.

- Ne igyál előre a medve bőrére Amazon! - nevet, majd leteszi. Amióta ismerem Amazonnak becéz.

Ahogy hazaérek felmegyek és átöltözöm. átveszek egy fekete sport leggingst, egy sportmelltartót, és egy melegítő felsőt. A hajam kibontom majd lófarokba kötöm. Felhúzom a sportcipőmet, majd amikor bekötöm a cipőfűzőm eszembe jut a mappa a rólam és a családomról gyűjtött adatokkal. Át rohanok Chris irodájába, majd gyorsan megkeresem, és elrakom a táskámba...  Indulhatunk edzeni!