Stella

- Ugye minden rendben a papírokkal? - suttogja Wiliam miközben telefonál.

- Igen, minden elintéztem, ne aggódj!

- Akkor én mentem, majd zárj be! - lép ki az ajtón, én pedig bologatok.

Azta ez tényleg nagyon hosszú nap volt. Teljesen kimerültem. Jó lesz együtt vacsorázni anyáékkal. Amúgy is rég láttam már az én kis picurimat.

Összepakolom magam után, majd bezárom az épületet.

- Jó éjszákát, Peter! - köszönök el a biztonság örtől.

- Önnek is Mrs. Luciano! - bolint.

Kocsiba ülök, és elindulok anyáékhoz. Majd pár perc múlva felfigyelek valamire. Úgy tűnik mintha valaki követne. A visszapillantó tükör a szemem elé tár egy matt fekete közép kategóriás BMW. Egyáltalán nem látom ki ül benne mivel mindenhol sötétített az üveg. Kicsit a gázra lépek, majd hogy teljesen biztosra menjél a dologgal kapcsolatban lefordulok egy kis utcába. És igen! Ez az alak végíg követ engem. Vissza vezetek a négy sávos útra majd rálépek a gázra, de ő még mindig követ engem. Ezt nem hiszem el! Még is ki lehet az? Vagy mit akarhat. Elötőr bennem egy kis aggódás, amikor a piros lámpánál megállunk. Várok, és várok. Izgulok, egyszerre félek, és vagyok kíváncsi arra ki lehet az. Majd eszembe jut hogy ismerek egy rövidebb utat is, és mivel nagy a sor most nem lesz alkalma onnan kivezetni. Én vagyok a sor elején képtelen lesz kijonni csak úgy a szembe sávba, ha csak nem akar tovább követni. Bár én megteszem hogy áthajtok a szembe sávba, majd utat törve magam előtt gázra lépek és meg sem állok míg anyámék háza elé nem érek. A szívem vadul kezd kalapálni ahogy leállítom a motort. A kezeim még mindig remegnek a hirtelen adrenalintól, és ziháltan szedem a levegőt is. Basszus! Legalább a rendszámát megnézhettem volna!

- Kopp, kopp! - nézek az ablak felé, hirtelen, majd meglátom hogy Ryen az. - Nem szeretnél bejönni? - dönti oldalra fejét.

- A frászt hoztad rám! - nézek a kormányra majd rá.

- Nem volt szándékos.

- Egészen biztos? - húzom fel szemöldök.

- Nah jó gyere, mert anyukád már alig várja hogy megérkezz!

- Megyek már! - nyitom ki a kocsiajtót, majd vele együtt elindulok a házba.

Ahogy kinyitom az ajtót Hannah azonnal rohanni kezd felém, kicsi lábaival. Felkapom az ölelembe majd szorosan magamhoz ölelem.

- Tudod már nagyon vártalak! - kapaszkodik nyakamba, miközben mosolyog. Olyan kis ártatlan.

- Ohh igazán? - tartom meg egy kézzel majd besétálok vele a nappaliba.

- Igen! Hiányoztál! ‐ kapaszkodik még mindig arcát pedig enyémhez dörgöli. - Itt van már Chris is.

- Chris? - nézek rá kérdően ahogy ölembe ültetem.

- Igen. Hozott nekem plüss macit, egy óriásit! - mutat kezével hatalmas köröket.

- Nahát, milyen rendes tőle! ‐ mindig tudja hogyan kell megvesztegenti az embereket, nah meg a gyerekeket is.

- A legszebbnek a legjobb! - szólal meg Chris ahogy kisétál a konyha felől. Mindig is jól állt neki az öltöny és az ing... de amikor hétköznapiasan van felöltözve az valahogy engem teljesen elvarázsol. Szeretem mikor laza az öltöze. - Szia babám - lép mellém majd homlokon puszil.

- Szia - nézek fel rá mosolyogva.

- Kicsit fáradtnak tűnsz - simit végig arcomon.

- Talán kicsit az is vagyok.

- Tudod hogy nem muszaj dolgoznod.

- Szeretem a munkám Chris. Ne akarj lebeszélni róla.

- Nem foglak. Eddig sem az volt a szándékom. - ül mellém.

- Tudom - mosolygok szerényen.

- Talán történt valami az irodában? Esetleg Wiliam...

- Chris! - döntöm oldalra fejem. - Tudod hogy Wiliam soha nem bántana meg egy rossz szóval sem! Nincs semmi baj! Én csak kicsit elfáradtam, ennyi az egész - mondom biztatóan mire bólogat.

- Kész a vacsora! - kiált anya hangosan.

- Jobb ha megyünk! - áll fel Chris. - Nem szeretnék meghalni azért mert nem ültem le időben enni! - teszi zsebre kezeit miközben maga elé néz, majd nevetve állok fel Hanna-val.

- Szia kincsem! - ölel át anya ahogy meglát.

- Szia anya! Jól vagy? - fürkészem fáradt de mosolygós szemeit.

- Tökéletesen, és te? Te hogy vagy? - fogja meg arcom? Mintha fogytán volna. Eszel te rendesen? Kicsit sápadt vagy.

- Anya! - fogom meg kezét arcomon. - Jól vagyok nyugi!

- Biztos? ‐ néz rám újra. - Eszik ő rendesen? - néz Chrisre, gyilkos tekinettel.

- Mindig mondom neki hogy ne rohanjon el reggeli előtt

- Oké, mi lenne ha leülnék enni? - nézek kettejükre, majd leülök.

Egész vacsora alatt alig beszéltem Anya , Ryen, és Chris teljesen belejémültek a beszélgetésbe, míg én próbáltam fenntartani a látszatot hogy rendben vagyok. Egész idő alatt Hannah-t etettem, és játszottam vele. Azt akartam hogy mindenki úgy lássa hogy nincs semmi baj, és egész jól ment. De egy valaki végig tudta hogy nem vagyok rendben, hogy csak egy mosolygós álarcot húztam fel. Néha néha rám pillantot beszélgetés közben, és amikor tekintetünk összeakad ő azonnal tudta hogy nincs rendben. Hiába mosolyogtam rá, valahogy átlátott rajta. Mint mindig.

- Nagyon finom volt a vacsora, mint mindig! - mosolyog  Chris anyára.

- Igen, mint mindig! ‐ nézek anyára, majd a kezébe adom a lassan álomra szenderedő húgomat. - Mi most megyünk! Majd hívlak.

- Kicsit sűrűbben is jöhetnétek - feleli anya.

- Ahogy engedi a szabadidőm -fogom meg vállát.

- Viszlát Kate! - biccent Chris. - Ryen! - fognak kezet majd elindulunk a kocsik felé. Szó nélkül beszállok, majd Chris előtt elindulok.

Még félútban sem járunk hazafelé, amikor csörögni kezd a telefonom. ‐Ez komoly? - nézek egyhangúan a képernyőre majd felveszem.

- Chris ez komoly?

- Igen, az! Egész este meg sem szólaltál tudom hogy valami nincs rendben.

- Megbeszélhetnék ezt otthon? Éppen vezetek, ahogy te is - válaszolom, és hatalmasat sóhajt.

- Jól van.

‐ Akkor le teszem - felelem majd megszakítom a hívást.

Egész úton az jár a fejemben ki volt az aki követett. Próbálok felzárkózni Chris-hez. Nem akarok már többé az a törékeny kislány lenni aki voltam. Akit elraboltak, bántalmaztak, és majdnem megöltek. Én olyan akarok lenni mint ő. Ő sohasem fél semmitől. Mindig tudja mit kell tenni, hogyan kezelni bizonyos helyzeteket. De én most is csak remegő kezekkel vezettem hogy lerázzam azt alakot ahelyett hogy kiszálltam volna. Ott volt a pisztolyom. Megtehettem volna hogy kiszállok a kocsiból, és oda megyek, de én megfudamodtam és a múlt emlékei lassan lassan felszínre törtek bennem abban a pillanatban, és a félelem azonnal ájárta minden porcikám...

- Stella? - nyitja ki a kocsi ajtaját Chris. Már haza értünk? Észre sem vettem hogy hazáig vezettem ilyen állapotban. - Gyere menjünk be.

- Rendben - bolintok, majd felmegyünk a szobánkba. Le öltözöm majd beállok a zuhany alá. Azután átveszem a pizsamám és lefekszem mellé. Azonnal felém fordul, majd tenyerébe veszi arcom, és lágyan megcsókol.

- Vártam. Szóval most már mondd el mi bánt. - néz szemeimbe.

- Nem bánt semmi... de történt valami.

- Mi történt? - kérdezi,majd aggódó tekintete komolyra változik.

- Ahogy elindultam anyáékhoz valaki követni kezdett!

- Hogy micsoda? - néz rám meglepődve, én pedig csak némán nézek rá. - Egészen biztos vagy benne?

- Igen, én azonnal megpróbáltam lerázni, de annyira féltem hogy továbbra is követ majd vagy esetleg elkap hogy meg sem néztem a rendszámát! - engedem le tekintetem. Szégyenlem magam amiért ennyire nem voltam képes.

- Ne légy már ilyen buta! - szorítja arcom meztelen mellkasába, ezzel illatta oromba lopakodik, és az hogy erős karjaiba zár teljesen megnyugtat. Nincs annál jobb mikor magához szorít. - Ügyes voltál hogy leráztad. Lehet nem volt egyedül mi lett volna ha megpróbálsz a közelébe férkőzni? Ki tudja mi történt volna? Bele se merek gondolni - simogatja hajam. - Jól kezelted ezt a helyzetet. Büszke vagyok rád!

- Arra hogy rettegve elinaltam?

- Arra hogy megvédted a számomra legfontosabb dolgot a világon!

- Micsodát? - ráncolom össze szemöldököm.

- Magadat butus! Te vagy a legfontosabb dolog az életemben, ezért elvárom hogy vigyázz magadra! - vezeti le egyik kezét a pizsama ingem alá, majd búcsúztatja hátamra hatalmas tenyerét, és cirogatni kezdi. - Nem kell félned Babám! Én vigyázni fogom minden kis mozzanatod míg csak élek! Porig égetek bármit és bárkit érted. Ha rólad van szó nincs előttem lehetetlen. Csak pihenj, és ne is törődj az egésszel. Én itt vagyok meletted.

- Szeretlek Chris - ölelem át szorosan és kicsit feljebb kúszva arcom nyakába fúrom. Szavai, és közelsége biztonságot ad. Ujjai cirogatása, kényesztetése pedig ellazít, ezáltal pedig lassan álomba merülök....

Chirs

Egyszerűen nem tudok aludni.
A melettem alvó nőt bámulom miközben azok töprengek, ki volt az aki követte. Fura ezt a szót még a fejemben is kiejteni de eddig annyira békésen éltünk. A már megszokott dolgok ellenére, de az hogy valaki követni merje... egyáltalán tudja az a személy kivel van dolga? Az életem árán is megvédem őt mindentől. Annyi szargáson kelett már keresztül mennie miattam, nem fogom hagyni hogy újabb veszély fenyegesse az életet. De tudom milyen makacs... úgy sem hagyná hogy az embereim megvédjék őt. Nem akar testőröket, és ezt már többször is bizonyította azzal hogy lerázta őket. Viszont most... most majd más hogy csinálom a dolgokat. Nekem csak az ő biztonsága számít. Csak is ő.