Miután kiszállunk a kocsiból elindulunk az épület bejáratához, ahol egy percre megradagom Chris karját.

- Mi a gond? - néz rám hirtelen.

- Csak ígérd meg, hogy viselkedni fogsz!

- Ne aggódj nem lesz gond! - lépne egyet, de újra megállitom.

- Chris! - döntöm oldalra fejem. - Ígérd meg!

- Ígérem! - mosolyog pimaszul, és homlokom puszil. Úgy érzem ez az ígérete semmit sem fog érni.

Ahogy belépünk az épületbe, én mint mindig mikor ilyesmit látok ragyogó szemekkel nézek körbe, míg Chris büszkén emelt fővel mosoly nélkül sétál be a többi ember közé.

- Stella! - kiált felém Wiliam, és közelebb sétál hozzánk.

- Szia! - mosolygok rá.

- Örülök, hogy eljötettek! - fog kezet Chrissel. - Stella... csoda szép vagy!

- Köszönöm! Nos... - nevetem el magam. - Te sem panaszkodhat!

- Gyertek... igyunk valamit! - mutatja az utat a pult felé, mi pedig elindulnánk, ha Chris nem ragadná meg a csúklóm.

- Mi az? - suttogom. - Megígérted, hogy normális leszel!

- De Stella...

- Kérlek... Drágám! - símitok végíg arcán. - Érezzük jól magunkat! - puszilom meg, mire nagyot sóhajtva elindul.

- Mit isztok? - kérdezi Wiliam.

- Én pezsgőt kérek! - válaszolom, Chris pedig mint mindig Wiskyt jéggel. Egy ideig beszélgetünk, azután kettesben hagyom őket, mert meglátom Rebeccát, és Samet.

Chris szemszöge

Csak miatta vagyok itt. Nem tehetek róla egyáltalán nem kedvelem Wiliamat, és ezt ő is érezheti. Tudom mennyire megszállottja Stellának. Ha tehetné már most elvenné tőlem.

- Nos... Chris - szakítja félbe gondolataim. - Ez az első alkalom, hogy együtt iszunk. Mesélj magadról? Mi a munkád?

- Ez komoly Wiliam? - forgatom meg poharamban a jégdarabokat. - Ne tégy úgy mintha nem ismernék egymást!

- De Stella úgy tudja, hogy az első találkozásunk a bár előtt történt!

- Ez maradjon is így!

- Tudod hogy a hazugságok így is ,úgyis kiderülnek!

- Tudom... ahogy a te hazugságaid is kiderülhetnek! - nézek rá szúrós szemekkel, mire elmosolyodik. - Tudom nagyon jól hogy a céged, csak egy álca!

- Legalább tisztában vagy vele! - válaszolja egyhangúan.

- Nem érdekel hogy mitcsinálsz vagy mivel kereskedel, de egy valamit ne felejts el! - hajolok közelebb hozzá. - Ez az én területem! Ez az én városom! Stella, az én barátnőm! És ha csak esetleg megpróbálsz bármit is elvenni tőlem... porrá égetem a cégedet, az összes embereddel együtt! És még valami! Ha meg tudom hogy akár egyetlen egy nővel is, csak megpróbálsz kereskedni az én területemen belül, annak megfogod érezni a súlyát! Ugye megértetted, amiket elmondtam? - hajolok még közelebb hozzá.

- Nyugi Kisherceg! Tisztában vagyok a dolgokkal nem kell így felkapnod a vizet! - kortyol lazán a poharába, én pedig inkább felállok tőle, és megkeresem Stellát. Valamit ki kell találnom! Nem hagyhatom, hogy Stella neki dolgozzon!

- Babám... - sétálok hozzá, és úgy tűnik nagyon jól érzi magát a lányokkal.

- Chris... - mosolyog rám piros arccal.

- Jól vagy?

- Tökéletesen! - iszik még egy kortyot, én pedig elveszem tőle a poharat.

- Azt hiszem eleget ittál. Gyere táncoljunk kicsit! - fogom meg kezét, és a terem közepére vezetem. - Gyönyörű vagy! - mosolygok rá.

- Tényleg? Még így is... részegen? - kuncog, és ez első alkalom, hogy röfögni hallom. Szinte azonnal megkomolyodik tekintete, hogy utána újra elnevesse magát.

- Igen... még is te vagy a leggyönyörűbb nő!

- Olyan boldog vagyok veled! - mosolyogok tovább. - Minden szeretetet, és törődést megkapok tőled! És amit az ágyban csinálsz... Húú - forgatja meg szemeit. - Az csak hab a tortán! - én pedig jó ízűen elnevetem magam, és közelebb húzom magamhoz.

- Te vagy a világom! Egyértelmű hogy mindenféle téren az az első a számomra hogy boldoggá tegyelek! - símitok végíg arcán, mire ő közelebb hajol hozzám, és olyan arcot vág mint aki éppen gondolkodna valami fontoson.

- Minden féle téren?

- Igen... - nevetem el újra magam, és mire észre veszem homlokon puszil.

- Mi az? - kérdezi, mivel ezzel meglepett. Talán ez az első alkalom hogy homlokon puszilt.

- Semmi, csak...

- Kicsit megleptelek ugye?

- Igen, de nagyon jól esett!

- Én minden alkalommal így érzek mikor tőled kapok homlok puszit! - vigyorog rám, és eszembe juttatja azt a kislányos énjét, ami persze még ugyanúgy benne él.

- Mit szólnál ahhoz ha hazamennénk, ágyba bújtatnálak, és készítenék neked valami elképesztően finomat?

- Te tudsz főzni? - néz rám gúnyosan.

- Ne felejtsd el, hogy olasz vagyok! - válaszolom, mire hangos nevetés tör ki belőle.

- Elfogadom az ajánlatot! Nagyon fel csigáztál!

- Akkor menjünk! - válaszolom, és elindulunk a kijárat felé.

Stella mosolyogva bámészkodik mindenhova, hiszen elég sokat ivott így egyáltalán nem figyel azokra a dolgokra, amiket én általában is észre veszek. És most is észre vettem valami furát. Több férfi lett a teremben, és mintha kisebb csoportokba szegődtek volna. Valami nem stimmel azonnal szólok Joshnak hogy jöjjenek. Persze most is itt vannak követtek minket. Igen, tudom Stella szerette volna ha ma nincsenek őrök, de az ő biztonsága a legfontosabb. Tekintetem egy pillanatra a zsebebmre helyezem hogy elővegyem telefonom, és ezzel elegendő időt adtam valakinek hogy meglőjön. Egy éles fájdalom nyílal a mellkasomban, és a lövés ereje miatt azonnal földre kerülök.

- Chris! - zuhan össze előttem Stella, és kezeit azonnal a vérző sebre teszi. - Chris mi történt? Ki lőtt le? Mi folyik itt?

- Semmi baj! Nyugodj meg! - támaszkodom fel a fájdalom ellenére, amihez már hozzá szoktam ha esetleg lövést kapok.

Megfogom Stella csuklóját, ezzel egy ídőben pedig előveszem a fegyverem, és rohanni kezdünk. Míg kiérünk a bejárathoz legalább, öt férfit lelövök. Pillanatokon belül megérkezik Josh... apámmal? Van valami amiről lemaradtam?

- Apa! Mit keresel itt?

- Látom megsérültél! - terelné a szót.

- Túl élem! De miért vagy itt? És én miért nem tudtam róla?

- Vidd haza Stellát, és maradjatok otthon! Nem jöhetsz vissza utánam!

- Mi van?

- Ez parancs! - néz rám komoly tekintettel! - Ez az én dolgom! - sétál el melettem.

- Chris... kérlek induljunk! - néz rám Stella teljesen összezavarodva. Csak ő miatta indulok most haza... nem sodorhatom nagyobb veszélybe. Ahogy a kocsihoz érünk, vezetni se hagynak amitől jobban begurolok.

- Nem vagyok kisgyerek! Tudok vezetni ! - üvöltöm, apám emberének.

- Tudom, de... - kezdené a férfi, de közelebb lépek hozzá, mire Stella visszahúz.

- Csak menjünk... - suttogja elcsukló hangon, én pedig nagyot hósajtva ülök be a hátsó ülésre.

***

Ahogy megérkezünk felmegyünk a szobába, én pedig szinte azonnal megpróbálom magamba folytani az érzelmeim alkohollal.

- Ne nézz így rám! - kortyolok a poharamba, Stella pedig az ágyon ülve figyeli mitcsinálok.

- Ez semmire sem megoldás!

- Szerintem meg az! - kortyolok újra a pohárba miközben végig szemeibe nézek.

- Nah jó! Elég volt! - áll fel, és megpróbálná elvennin tőlem a poharat de eltolom magamtól egy könnyű mozdulattal.

- Ne próbálj megállítani!

- Chris, kérlek...

- Nézz rám! - üvöltök rá, amitől összerezzen, és tágra nyílt szemekkel bámul tovább. - Teljesen elvagyok a baszva! Az apám valamit eltitkol előlem, ami kábé a legfontosabb dolog lehet, ahhoz hogy megtudjam Kimberly hol van, és végleg eltudjam intézni! Ezelőtt egy félórával majdnem hogy meglőttek téged! - ordítom tovább teljesen kikapcsolva. - Azt ígértem neked hogy mindentől megvédlek ehelyett folyton csak veszélybe sodorlak! - üvöltöm, és a dühtől összeroppantom a kezemben lévő poharat. Stella könnyes szemekkel áll előttem, és ahogy az üveg darabok szanaszét szóródnak a földön ő azonnal oda szalad, és kezemet a tenyerébe helyezi.

- Ne tedd ezt... - suttogja csillogó tekintettel ami most könnyei miatt történik. - Ha bárki felelős lehet a ma este történt dolgokért, az én vagyok!

- Miket beszélsz? - kérdezem zavarodott tekintettel.

- Így van! Miattam lőttek meg téged! Talán tényleg én voltam a célpontjuk! Ha nem kérlek még rá, hogy menjünk el most nem történik ez! - néz rám zokogva.

- Ne mondj ilyet ez nem te a hibád!

- De igen!

- Stella! - fogom meg arcát. - Hallgass! - csókolok könnyeitől áztatott ajkaiba. - Nem lesz semmi gond! - mosolygok rá, mert most nincs jobb ötletem, mire ő leültet a fotelbe, és kisétál a szobából.
Pár perc múlva egy elsősegély ládával tér vissza.

- Biztos nem szeretnél korházba menni? - kérdezi bizonytalanul.

- Biztos. Ha vészesebb lenne már rég Davidnel lennék.

- Rendben. Akkor majd én ellátom a sebeid. - feleli, és haját lazán összecsatolja ennek köszönhetően pár tincs az arcába hull. Fölém hajol, és óvatosan kigombolja a vértől áztatott ingem. A látvány miatt kicsit összehúzza szemeit, de nem futamodik meg. Egyik kezére kesztyűt húz, és újra közel hajol hozzám ezúttal kezében csipesszel. Mivel nem fúródott olyan mélyre a golyó könnyen kiveszi, amin meg is lepődöm.

- Honnan tudtad hogy kell eltávolítani?- kérdezem miközben arcát lesem.

- Tudod három év alatt sok mindent meglehet tanulni - válaszolja miközben lefertőtlenití a sebet, és komoly tekintettel néz rám egy pillanat erelyéíg. - Így ni! - símit végig finoman a bekötözött seben. - Most az öklöd jön! - térdel elém, és kezem újra megfogja! - Ez lehet csípni fog! - önti rá a fertőtlenítőt.

Igen csíp... de még mennyire. Viszont jobban elfoglal, hogy megszállottan bámulja őt, ezért az arcom rezzéstelen marad. A csipeszt újra kezébe veszi, és olyan általánosságban kezdi kiszedni a szilánkokat a börőmből, mintha az teljesen természetes dolog lenne. Az arca... most olyan komoly. Ritkán látni így őt, amitől szinte sajog a lelkem. Hátra dőlve figyelem a világ legszebb nőjét, ahogy a lábaim előtt heverve látja el sebeim. Egyszerre izgató... felemelő... és szívlágyító érzés.

- Készen vagy! - mondja, és ahogy feláll már menni is készül, de nem hagyom.

Csuklóját elkapom, és egy mozdulattal az ölembe rántom. Arca szinte már égető olyan közel van hozzám. Kezei automatikusan mellkasomra huppanak, és némán bámul rám.

- Chris...

- Kérlek várj... - egy pillanatig némán mèlyülök szemeibe, hogy utána apró csókot leheljek ajkaira.

Fokozatosan gyorsulnak az érzelmek, nyelvem már táncot jár szájában, kezeim ruhája alá csusszanva markolásszák fenekét ő pedig nagyot sóhajtva ül szemben velem, közben vékony ujjait hajamba csúsztatja. Letolom nadrágom, ő pedig szinte azonnal helyet foglal férfiasságomba. Egyszerre nyögünk fel a kellemes érzés miatt, ő pedig lassan ringatja csipőjét ide oda. Közben oda figyel arra nehogy fájdalmat okozzon, bár ezekben a pillanatokban egy cseppnyi fájdalmat sem tudnék érezni.. Bele őrülök abba ahogyan mozog, ahogy hozzám ér, miközben nyakam csokólgatja. Fogalmam nincs meddig fogunk így szeretkezni csak azt tudom hogy nem bírunk betelni egymással, és hogy az éjszaka még nem ér véget ennyivel.