- ... remélem minél előbb ölelő karjaidban lehetek.- elküldve – Ahogy végig néztem az üzenetet tudatosult bennem hogy egy szava se igaz. Hogy is lehetne? 14 évesen egy komoly érzelmeken alapuló kapcsolat?! Na ne röhögtessem már ki magam. Szó sincs róla, Michael nagyon rendes fiú csak éppen na... Minden ember életében van az a bizonyos levakarhatatlan személy, és ezt az esetet csak az súlyosbítja jobban ha a bizonyos srác és a te szüleid legjobb barátok. A történet végkivitele pedig az hogy egy olyan kapcsolatba kerülsz ami szinte 100%-ban ellentmond az érzéseidnek. És ez lennék most én Helen Gagneux. Az a lány akinek barátja van, úgy hogy még egyáltalán nem biztos a saját érzelmeiben.

- Hel, szerinted ezt betegyem?- szakította félbe a gondolatmenetemet Juliet a húgom. Most lesz első éves a beauxbatonsban és engem kért meg hogy segítsek leszűkíteni a tíz bőröndnyi cuccát körülbelül három ládányira. A hogy ránéztem a göndör szőke tincsekkel keretezett anygyali arcocskára és a kezében tartott csicsás dobozra elnevettem magam. – Szerintem megleszel enélkül is.

Másnap reggel Julieval kézenfogva indultam el a macskaköves utcán, és két kanyar után már ott is voltunk.

- Helen! – Lizzie a legeslegjobb barátnőm úgy futott felém mint akit ágyúból lőttek ki. – Azt hittem már nem jössz! 7:59 van te lány!

- Liz – kezdtem mikor végre sikerült kiszabadulnom a karjai közül – Még Madam Maxime sincs itt!

- Óóóó, dehogynem! Csak valamelyik nagyokos zsugorítóbűbájt küldött a kocsira és rá is. A kertben vannak.

- De csak is a te nagyokosod! - Éreztem meg a derekamon két kezet. Michael volt az.

- Szia! – köszöntöttem egy puszival. Eközben Liz a leghalványabb jelét sem mutatta annak hogy megpróbálja elrejteni a fiú iránt táplált gyűlöletét. Kivéve ha a hányinger imitálást nem ebbe a kategóriába tartozik.

- Mi a franc bajod van? – kérdeztem miközben felszálltunk a mostmár életnagyságban pompázó hintóra.

- A nyálgépen kívül semmi!

- Istenem tudod hogy csak anyuék miatt vagyok vele... - Ebben a pillanatban viszont valami hideg fröccsent a lábamra. Az ajtóban Michael állt egy tálca kiömlött limonádéval a kezében.