Másnap reggeli után azonnal az udvar felé vettem az irányt, mert tudtam hogy Liz ott lesz a két vöröskével. Természetesen igazam is volt, így ahogy megláttam a barátnőm sötét göndör fürtjeit feléjük indultam.

- Liz... - kezdtem, de ő se szó se beszéd elcsörtetett mellőlem. Az ikrek egy pillanat erejéig egymásra néztek, majd az egyik Liz után futott a másik viszont velem maradt.

- Nagyon utál? – kérdeztem a barátnőm felé pillantva, aki éppen a vörösnek magyarázott valamit idegesen gesztikulálva.

- Nem nagyon kerülsz szóba. De szerintem nincs éppen odáig tőled. Amúgy George vagyok. A tesóm pedig Fred. De mindenki tudja hogy én vagyok a jobbképű. – nevette el magát.

- Én Helena vagyok.

- Tudom, Lizzie mondta. – biccentett Liz felé.

- Lizzie? – vontam fel a szemöldököm.

- Ahamm Fred találta ki. De te például lehetsz Helly.

- Draco is ezt mondta.

- Draco? Úgyérted Draco Malfoy? – tűnt el az arcáról a barátságos mosoly.

- Ühümm. Ismered?

- Sajnos...- dörmögte. – Nincs kedved bemenni egy forrócsokira?

- Velük mi lesz? – mutattam Lizék felé.

- Elvannak ők nélkülem is. – kacsintott.

Georgeban az egyik legviccesebb és kedvesebb ember személyét ismerhettem meg. A konyhán töltött pár óra alatt annyit tudtunk meg egymásról mintha már régi cimborák lennénk. Kiderült hogy népes családja van, az öccse (aki George állítása szerint imádja ha Roncinak szólítják) Harry Potter legjobb barátja, és hogy a Griffendél csapatában terelőt játszik Freddel. Megígérte hogy egyszer megmutatja a kviddics pályát is.

- Most már menjünk. – pillantottam az órámra. – Amúgy tényleg gondolod hogy Fred és Liz közt lesz valami?

- Persze. A Friz a kedvenc shipem. - nevetett, miközben lesöpörte a morzsákat a talárjáról.

- Szerintem a Lied jobb név. – vigyorogtam rá.

- Futóverseny. Aki nyer az választhat nevet. – nyújtotta a kezét.

- Elfogadom. – ráztam meg. – 3...2...1...

A folyosókon végigcsörtetve vihogva próbáltam meg utolérni George-t. Már jó ideje loholtam a nyomában amikor hirtelen beleütköztem valamibe. A valami nem volt más, mint Draco Malfoy. Mellette ugyan az a két haverja állt, akik a lakomán is körbevették őt.

- Oh, szia. Bocsánat az előbbiért. – mosolyogtam rá, de ő még csak úgy se tett mintha felismert volna.

- Menj már arrébb! – mondta végül. A két utánfutójától ezért az elmés beszólásért bugyuta röhögést kapott. Miután arrébb mentem se szó se beszéd elsétált mellettem. Egy pillanatig leblokkolva álltam, de utána eszembe jutott George és a fogadás így hát futni kezdetem, mintha az életem múlna rajta. Tudtam persze, hogy nem tudok elmenekülni a gondolataim elől, de jól esett egy pillanatra ezt hinni. Az udvarra kiérve a vöröskét egy padon ,,horkolva" találtam.

- Haha, nagyon vicces. – löktem meg, mire elvesztette az egyensúlyát, és a hideg földre zuhant. Egy pillanat múlva viszont már fölém magasodva állt, és még én is meglepődtem, hogy mennyivel magasabb nálam.

- Nyertem! – kiáltotta lelkendezve, és az arckifejezése leginkább egy kisfiúéra emlékeztetett, aki megkapta a hűn áhított kisautót. – A ship neve Friz. Friz! Friz! Friz! – erre a végszóra be is futott az ikertesója.

- Miről van szó? – kérdezte, tesója ugrándozását látva.

- Időjárás. – vágta rá George, én pedig elnevettem magam. – Semmi fontos. – legyintettem végül Fredre nézve. A fiú kérdőn nézett ránk, aztán annyiban hagyta az egészet, és továbbállt.

- Fred amúgy jófej srác. – mondta George. – Csak sajnos csúnya szegény...

Az elmúlt napokban nem történt túl sok minden, attól eltekintve hogy George és Fred megpróbálták bedobni a nevüket a Tűz Serlegébe. Az eset kezdetekor éppen a bejárati csarnokban ültem egy adag pirítós társaságában amikor három alak robogott le a lépcsőn. Az ikrek és egy ismeretlen fiú. Egy hármashoz siettek akik közül kettőt felismertem. Ront, az ikrek öccsét valamint Harry Pottert. A harmadik diák egy kissé bozontos hajú lány volt, ölében könyvekkel. Valamit suttogtak amiből kihallottam a ,,győz" és a ,,korkorrigáló" szavakat.

- A helyetekben én nem lennék olyan biztos a dolgomban. Honnan veszitek, hogy Dumbledore nem gondolt erre a trükkre? – húzta el a száját nem túl bíztatóan a bozontos hajú lány.

A fiúkat viszont láthatólag egyáltalán nem érdekelte hogy mit gondol erről a lány mivel nem sokkal később már mindannyian a korhatárvonal szélén voltak. Fred végül átlépte a vonalat, és egy kacsintás kíséretében George is utána ugrott.

- Mit kacsintgat rád Weasley? - hallottam meg a hátam mögűl egy lekezelő hangot.

- Te nem próbálod meg bedobni a neved? – fordultam meg, figyelmen kívül hagyva az előző kérdést.

- Nem, sajnos a sárvérű Grangernek most az egyszer igaza volt. – biccentett a bozontos hajú lány felé.

- Tudod Malfoy. – néztem rá. – Elég szánalmas, hogy még ha valakit dicsérni akarsz akkor is bunkózás jön ki belőle.

Ebben a szent pillanatban éles sercegés hallatszott, és a két fiú rakétát megszégyenítő sebességgel repültek ki az aranykörből. Miután feltápászkodtak a terem egy emberként nevetett fel: A két fiú állán hosszú, fehér szakáll lengedezett. A harmadik fiúnak úgy tűnt végül inába szállt a bátorsága, mivel se szakálla, se bajusza nem nőtt. Odasiettem Georgehoz és felnyalábolva őt, elindultam a gyengélkedő felé.

Sőt, dehogy is. Elfelejtkeztem a legfontosabb eseményről. A bajnokok kisorsolásáról. Az első négy bajnok kiválasztása zökkenőmentesen ment, de mikor már mind a négyen egy hátsó szobában várakoztak a serleg kidobott még egy nevet. Harry Potterét! A fiú arca legalább akkora meglepődést tükrözött, mint az összes többi diáké. George és pár griffendéles arca kivirult, de a legtöbben bosszankodva csaptak az asztalra. Csak nagyon kevesen jöttek rá az igazi tényre. Arra hogy Harry Potter élete forog a kockán...