Az elmúlt hetek a Roxfortban leginkább egy valóra vált álomra emlékeztettek. Végtelen sok hóval és szerelemmel, hiszen Dracoval a dolgaink nem is alakulhattak volna jobban. A legtöbb randit a kastély falai között töltöttük, egy szobában amit csak néha-néha lehetett megtalálni, de sokat voltunk a birtokon, és egyszer még Roxmorts faluba is elmentünk együtt. Bár a kapcsolatunkat még nem tudta senki más Georgeon kívül, úgy döntöttem adok még egy kis időt Draconak hogy tisztázza ezt a dolgot – vélhetően – az apjával. Az első nagyobb gubancot pedig éppen egy olyan fordulat okozta, amire egy cseppet sem számítottam. A karácsonyi bál.

A lábam türelmetlenül taposta a hópelyhektől nedves gyepet, miközben az ominózus délutánon igyekeztem egy előre megbeszélt randevúra a rejtélyes szobába. Az arcomon letörölhetetlennek hitt vigyor játszott, hiszen akkor tudtam meg hogy mi lesz a karácsony esti program, és ekkor a 'bál' fogalom minden megoldását jelentette a számomra. Hiszen mi lehetne ennél jobb? Végre felvállalhatjuk a kapcsolatunkat, ráadásul egy leányálom keretei között. Ezen gondolatok bűvkörében álltam, amikor odalépett hozzám George.

- Figyu, tudom hogy nagyon sietsz a kis találkádra, - kezdte a fiú aki idő közben többé-kevésbé letett arról hogy szétszakítson minket Dracoval, bár azt soha nem felejtette el megemlíteni mennyire ellenzi a kapcsolatot. – De azt szeretném, hogy mivel hivatalosan mindketten pár nélkül vagyunk, elmehetnénk együtt – persze csak barátilag – a bálra.

- Sajnálom, de azt hiszem Dracoval megyek. – intettem egyet, és már siettem is tovább a randira.

A szobában Draco feldúltnak tűnt, és úgy rótta a köröket a szobában mintha legfőbb vágya válna valóra ha megszabadulhatna valamitől.

- Mi a baj? – siettem felé, miután ledobtam a táskámat egy asztalra, ami mintha most termett volna oda a semmiből.

- Szóval te nem tudod? – torpant meg rám meredve.

- Mit?

- Ezt az ostoba bál dolgot!

- Most komolyan Draco? Azt hittem valami komolyabbról van szó. – nevettem el magam, hiszen a fiú – bár ezt nem sokan hinnék róla – nem kifejezetten ódzkodott a romantikától, sőt egyszer még táncolt is velem.

- Szerintem ez igen is elég nagy gond! – rúgott bele egy szekrénybe.

- Nyugi... - fogtam meg a kezét, és gyengéden rákulcsoltam az ujjaimat az övéire.

- És most mit fogunk tenni? – pillantott rám valamivel nyugodtabban.

- Hogy hogy mit? Elmegyünk együtt és jólérezzük magunkat!

- Együtt?! – kérdezte megütközve.

- Igen mint egy igazi pár.

- Nem mehetünk együtt! Mi nem is lehetnénk együtt!

- Nem?! – kiáltottam rá, és éreztem hogy a szemem szinte villámokat szór. - Nem, Malfoy?! Tudod mit, akkor inkább megyek is, nehogy valaki meglássa hogy hozzám mertél szólni!

Mikor kiléptem a folyosóra, rögtön eleredtek a könnyeim, és bármennyire is szerettem volna, Draco nem jött utánam. A legközelebbi mosdóba érve megmostam az arcom, és hosszú pillanatig meredtem a tükörképemre. Rá se ismertem arra a csapzott és szomorú lányra aki visszanézett rám. Elrendeztem a hajam, letöröltem az arcom, és elindultam megkeresni George -ot. A fiút Lee Jordan és Fred mellett láttam meg. Sóhajtottam egy mélyet és elindultam felé.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem olyan erőtlen hangon hogy mind hárman kérdően és aggódva néztek rám.

- Öhm, persze. – bólintott végül George, és hagyta hogy a folyosó egyik távolabbra eső zugába irányítsam.

- Figyelj, arról beszélnék amit az előbb kérdeztél... A bálról.

- Na mi az, ott hagyott a szőke herceg? – eresztett meg egy halvány vigyort, de amikor meglátta a könnyben úszó szemeimet rögtön más hangnemre váltott. – Jajj, nem haragudj, nem akartam... - ölelt át kissé tanácstalanul, mire én a vállába fúrtam a fejem. A könnyeim utat törtek maguknak, összevizezve a fiú talárját, bár őt ez most látszólag egy cseppet sem érdekelte. – Gyere megmossuk az arcod...

Georgenak sikerült elvonnia a figyelmemet, és miután megígérte hogy elkísér a bálba meghagyta hogy öltözzek melegen, és hogy fél óra múlva találkozunk a parkban. A meglepetése csodálatosra sikerült, a tó mellé szervezett egy kis pikniket, és nekem nem volt más dolgom mint enni a finomabbnál finomabb sütiket a konyháról, és figyelni a fiúra.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá mikor már csak pár üres muffinos papír árulkodott az ottlétünkről.

- Nincs mit – ölelt át a fiú miközben egy pálcasuhintással eltüntette a maradékokat.

Bár George nagyon kitett magáért, a tüske még bennem maradt, és Malfoy meg se próbálta kihúzni...

____________________________________________________________

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész, ha igen kérlek szavazzatok vagy kommenteljetek, ha nem írjátok meg mit javíthatnék. Szóljatok ha legyen folytatás és akkor egy kicsit megsürgetem magam.:)