Az első próba vészesen közeledett, és ennek következményeként a négy bajnok megnyúlt arccal és fáradtan bóklászott egész nap. Viktor Krumot, a durmstrang bajnokát szinte mindig megtaláltam a könyvtárban, amint horgas orra szinte súrolta a lapokat, Fleur a mi bajnokunk Madame Maximeval gyakorolt a hintó mellett, és nagyon úgy tűnt hogy sejtenek valamit, Harry Potter a bozontos lánnyal gyakorolt az üres termekbe, és még Cedric Diggoryt, a másik roxfortos bajnokot is rajtakaptam néha, ahogy különböző varázslatokat mormol, a kastély egyik eldugott zugában.

A nagy nap mind a négyen zöldes arccal, idegesen várakoztak egy nagy sátor előtt. Őket megkerülve megláttam a fogadást intéző Fredet, George-t és Lizt, akiről az utóbbi időben már kezdtem lemondani, mivel korántsem felhőtlen kapcsolatunk az utóbbi időben se nagyon változott. Intettem egyet Georgenak, és felmentem a nézőtérre, hogy helyet keressek magamnak és a Weasleynek. Végre találtam két üres széket amikből az egyikre le is ültem, és unalmamban a küzdőteret kezdtem figyelni. Középen egy kosár óriási tojás hevert, a pálya két szélén pedig egy-egy kifutó. Hirtelen éreztem hogy a mellettem lévő ülésre lehuppant valaki.

- Bocs, ezt foglalom. – néztem oldalra, de amint megláttam a szőke mardekárost felálltam és elindultam hogy találjak még két szabad helyet.

- Helly, várj! – rántott vissza a taláromnál fogva. – Már úgyse találsz szabad helyet, nekem pedig van sajátom. – mutatott a két gorillája felé, akik közrefogtak egy üres széket.

- Akkor húzz el innen. – sziszegtem mérgesen.

- Mindjárt. – szólt. – Csak azt szeretném hogy felgyere csillagvizsgálótoronyba, ma este. – húzta le az ujjáról a csicsás gyűrűjét és nekem nyújtotta. – Zálogként.

- Kotródj innen Malfoy! – hallottam meg George hangját. A szőke még az egyszer végigmért, aztán elindult a csicskásai felé.

- Bántott? – kérdezte aggódva George.

- Dehogy. Csak bunkó volt, mint mindig. – legyintettem, és a következő pillanatban már úgy tettem mintha annyira érdekelne hogy mit kezd Diggory a sárkányával.