| Fehér haj |

-Szó se lehet róla! – förmed rám a király. A tegnapi beszélgetésünk után, melyet Friggával folytattam le, az este elhatároztam, hogy beszélek Odinnal. Egy próbát megér! Frigga, aki ott áll a férje mellett, szomorúan rápillant a félszemű, ősz királyra.

-Próbaidő – teszem hozzá. – Ha valami bajt okozna, visszaküldi – vonok vállat. – Több mint egy hónapja be van zárva, volt ideje gondolkodni. Ha kapna egy lehetőséget, hogy kijöjjön, biztos, hogy nem az lenne neki az első, hogy újra megpróbálja leigázni a Földet. Vagy épp Asgardot – a király bosszúsan néz rám. – Egy próbát megér, mindenki kaphat egy második esélyt!

-Nem is ismered – szólal meg.

-Az igaz – nevetek fel. – De ha jól tudom, miután visszajött, rögtön bedugta a cellájába. Semmi beszélgetés, tárgyalás – itt egy pillanatra elgondolkodom. – Bár nem tudom, itt ezt, hogy szokták megoldani. És igen, nem ismerem úgy, ahogy maguk. De beszélgettem vele, és nekem nem tűnt olyan gonosznak.

-Pedig jobb lenne, ha elhinnéd, hogy az – mondja mérgesen Odin, mire Frigga erre lehajtja a fejét.

-Nem egy szörnyetegről beszélünk – emelem fel a hangom. Ezt követően veszek egy mély levegőt, majd miután megnyugszom egy kicsit, folytatom. – Ha nekem nem teszi meg, tegye meg a feleségéért – itt Odin az említettre néz, aki csak szomorú pillantást vet a királyra. – Biztosra veszem, hogy Frigga is jobban érezné magát, ha kint lenne Loki – ezzel megoldottam azt, hogy nem tudta meg a király, hogy a tegnapi nap folyamán beszéltünk erről a királynéval. – Loki is biztos meghúzná magát. Lehet csak egy kis időre, de kapna egy esélyt. Tudom, hogy az én véleményem nem nagyon érdekli, de szerintem magának se a legjobb érzés, hogy az egyik fia egy cellában csücsül – vonok vállat. Odin és Frigga összenéznek. Kérdőn felvonom a szemöldököm, ugyanis nem tudom, ez mit jelenthet.

X

-Mintha azt mondtad volna, hogy nem jössz vissza hozzám – áll fel Loki az ágyról, majd a falhoz sétál. – Megmondtam, hogy vissza fogsz jönni – vigyorodik el. – Biztos hiányoztam – felnevetek mondatait hallva.

-Nem éppen – vonok vállat. – Mit szólnál, ha azt mondom, hogy kijöhetsz? – Loki zavartan összevonja a szemöldökét, nem érti, miről is beszélek.

-Miről beszélsz, drágám? – ráncolja fel a homlokát.

-Beszéltem Odinnal – meglepettség ül ki az arcára. – Úgymond próbaidőre kienged.

-Figyeltetni akar a nap minden percében? – felnevet. – Kihagyom – ráncolja össze az orrát.

-Nem – rázom meg a fejem. – Kienged, és igen néha-néha rád fognak nézni! Nem hagyhatod el a palotát, és így Asgardot sem! Illetve amint valami bajt okozol, visszaküldet ide – mutatok a kellemes cellára, melyben álldogál.

-Miből gondolod, hogy ez jó ötlet? – hajtja kicsit hátrébb a fejét, közben végigmér.

-Nem tudom, hogy az-e – vonok vállat, majd veszek egy mély levegőt. – Tegnap beszéltem Friggával, és láttam rajta, hogy mennyire rossz neki, hogy itt vagy – Loki itt meglepődik. – Elmondta nekem, hogy örülne annak, ha szabad lennél. Ezért is döntöttem úgy, hogy beszélek Odinnal – mosolygok rá halványan. Nem igen tud megszólalni, ezért folytatom. – Mondtam neki, hogy jár neked egy második esély, és hogy biztos volt időd idebent gondolkodni.

-Második esély? – horkan fel Loki.

-Meg persze azt is hozzátettem, hogy biztosra veszem, hogy csinálsz előbb-utóbb valamit – itt meglepetten rám pillant. – De biztos nem az első napon. Én a helyedben kiélvezném, hogy kint lehetek – vigyorodom el a mondatom végén.

-Honnan veszed, hogy ki akarok innen menni?

-Rajtad áll a végső döntés! Nem kell kijönnöd, ha nem akarsz – vonok vállat, majd lépek hátra párat. – Friggával mi megtettük az első lépést, a második rajtad áll – azzal sarkon fordulok és elindulok fel a börtön szintről.

X

-Izgulsz? – érdeklődi hatalmas mosollyal az arcán Thor. Épp az udvarra tartunk, hogy elkezdjük az edzést. Vagyis, hogy megértsem és megtanuljam uralni az erőmet. Kíváncsi leszek, mit kell ennek érdekében tennem.

-Nem – nevetek fel. – Inkább kíváncsi vagyok, mi sül ki az egészből.

-Nyugi, Asgardot nem bírod felrobbantani vele – poénkodik a mennydörgések istene.

-Pedig az volt a tervem – szállok be, amit Thor megnevet. Kiérve a palotából, végig sétálunk a mellette vezető járdán, melyet gyönyörű fák, bokrok és virágok ölelnek körbe. Míg a belső udvarra tartunk, elszalad mellettünk két gyermek, akik hangosan nevetnek. Fogócskáznak. Elmosolyodom őket látva. Minden olyan szép és békés. Nehéz elhinni, hogy veszélyben vannak. Vagyis inkább az, hogy valaki el akarja pusztítani, vagy épp elfoglalni ezt a csodás helyet. Mindenki olyan kedves és vidám, legalábbis én ezt látom rajtuk. Míg Odin számomra komor, Loki pedig szomorú. Nem hiszitek el, hogy az, ugye? Nem is mutatja, de néha látni a szemén, hogy szívesen kijönne, még ha csak egy sétára is. Remélem, sikerült meggyőznöm reggel a királyt, hogy kicsit engedjen a csínytevések istenének.

Mikor leérünk az udvarra, már ott vár rám Thor három barátja, akik elmondása szerint kitűnő harcosok. Szemet szúr nekem, hogy egy magaslati ponton ott áll Odin és felesége Frigga. Mikor lesétálunk a lépcsőn, a szemem sarkából meglátok valakit. Arra pillantva, halvány mosoly ül ki az arcomra. Loki köszönés gyanánt bólint nekem. Felpillantok a királyra, majd át a királynéra, aki rám mosolyog. Örül, hogy kint láthatja a fiát. És biztos vagyok benne, hogy ma még beszélni fog velem ennek kapcsán. Feltűnik az is, hogy pár katona is jelen van. Gondolom Loki miatt, bár benne van a pakliban, hogy miattam is ide kéretett párat Odin.

-Des – állunk meg Thorral négy barátja mellett. – Ők itt Volstagg – mutat az erősebb göndör vöröshajú és -szakállú férfira. Ezt követően a szőke körszakállas alakra. – Ő Fandral. Hogun – mutat a tőlem jobbra lévőre. – És Lady Sif – miután mindenkit üdvözlök, egy gyors pillanatra felnézek Volstagg fölött Friggára. Észreveszi pillantásom, így küld egy biztató bólintást. Thor folytatja, így ráemelem a tekintetem. – Főképp ők fognak nekünk segíteni abban, hogy ne csak az erődet tanuld meg használni, hanem harcolni is tudj.

-Tudok – vonom fel az egyik szemöldököm. – Midgárdon simán lenyomtalak téged és a katonáid.

-Bírom a csajt – nevet fel Sif.

-Az nem számít – mentegetőzik Thor. – Használtad az erődet – pillant le rám.

-Miután szükségesnek tartottam – mosolygok rá.

-Először látni akarjuk, mire vagy képes – emeli fel a hangját Odin, mire mindenki ránéz. – Fontos lenne tudni, mennyi mindent tudsz az erőddel csinálni. Aztán ha ezzel megvagyunk, már össze tudom állítani neked, hogy még mit kell megtanulnod – válaszul csak bólintok. – Ma ezen kívül nem foglalkozunk többet az erőddel. Ezt követően közelharcot fognak neked oktatni.

-Ne aggódj drágám, finomak leszünk – fordul felém vigyorogva Volstagg. Kap tőlem egy nem túl kedves pillantást. Mivel Loki is itt áll nem messze tőlünk, az ő fülét is megüti a szőke férfi mondata.

-Ne hívj így – reagálom le. Thor felnevet a párbeszédünkön, míg Sif csak elmosolyodik.

-Kezdhetjük? – emeli fel ismét a hangját a király, már picit türelmetlenebbül. Kérdésére mindenki elmegy mellőlem, nehogy az erőmmel megégessem őket. Megnyújtóztatom a nyakam, majd lerázom a kezeim. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemeim. Nyugalmat parancsolok magamra, ami most kicsit nehezebben megy, tudva, hogy mennyien néznek. Érzem, ahogy az ereimben végig csörgedezik az erő. Biztos vagyok benne, hogy látszik is, ahogy narancssárgává válnak, ugyanis Thor két barátja összesúg mögöttem. Hang alapján nem tudom még megmondani, kik lehetnek azok. Mikor kinyitom a szemeimet, a mellettem álló Loki egyik szemöldöke felemelkedik meglepettségében. Frigga is így néz le rám a narancssárga íriszeim miatt. Kezem megfeszítem, majd megforgatom a csuklóimat, amik már felfelé néznek. Ebben a pillanatban lángra lobban a kézfejem. Majd ahogy kicsit lejjebb eresztem a kezeim, már az egész lángban áll.

-Atyám, biztos jó ötlet védő felszerelés nélkül ezt csinálni? – Thor időközben apja mellé megy. Kérdésére Odin nem válaszol azonnal. – Atyám! – emeli fel a hangját.

-Tudnom kell, hogy ő az – válaszolja. Időközben szépen lassan az egész testem lángba borul. Eddig ilyet még nem sikerült elérnem, csak a kezemig haladtam vele. De valószínűnek tartom, hogy az idegességem miatt terjed most tovább. Ugyanis nagyon nem tetszik az, ahogy Odin néz, és hogy semmibe veszi Thor szavait. Biztos másképp is ki lehetne deríteni, hogy én kellek-e neki vagy sem. Igazából nem is értem, miért kételkedik még! Thor elmondása szerint Heimdall szólt neki, hogy én vagyok az. Vagy nem hisz a sötétbőrű férfinek, vagy engem nem akar itt tudni. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy másnak jobban örülne, mint nekem!

-Odin! – szól már rá Loki is.

-Destiny, elég lesz – kiabál le Thor.

-Ne! – ellenkezik a király. – Folytasd – Thor is és Loki is értetlenül és aggódva pillant vissza rám. Elmosolyodom Odin szavaira. Ha így halad tovább, nem fogom megkedvelni, bár nem is nagyon tervezem.

-Des, elég lesz – intézi hozzám szavait Loki. – Ne hallgass rá!

-Loki, csend legyen! – szól rá Odin. Nem túl békés tekintetem megtalálja Odint, mire a körülötte álló katonák készenlétbe emelik fegyvereiket, a pajzsot pedig maguk, illetve a király és királyné elé. Lehunyom a szemem, majd elkezdem mélyen beszívni a levegőt. Érzem, ahogy megcsap a hideg, vagyis a lángok kezdenek eltűnni.

-Elégedett? – pillantok fel Odinra. Azonban nem kapok választ, összenéz Thorral, majd bólint egy aprót és elmegy. Megforgatom a szemem, majd Lokihoz lépek, mellyel meglepetést okozok szinte mindenkinek.

-Hozzá kellett volna vágnom egy tűzgolyót!

-Elgondolkodtál rajta, igaz? – csúszik féloldalas mosolyra az ajka.

-Nem is egyszer – nevetek fel halkan. – Legalább valami választ adhatott volna!

-Ha tükörbe nézel, megkapod a válaszodat – sétál mellénk Frigga. Loki nyel egy nagyot, gondolom most találkozik vele először, mióta kiengedték. Összevont szemöldökkel a nő felé fordulok, ugyanis nem tudom, mit kell ezalatt értenem.

-Tessék? – kérdezem meglepetten. – Megégettem magam? – nevetek fel feszülten.

-Nem – rázza meg a fejét Frigga, közben rám is mosolyog.

-A prófécia szerint a Főnixnek, vagyis annak, aki az erejét birtokolja fehér a haja – folytatja Loki. Kérdőn felé pillantok, ugyanis szerintem elég jól látszik, hogy szőke a hajam. Loki a következő pillanatban a hajamra pillant, majd tekintetünk újra találkozik. – Fehéredsz.

-Mi?– nevetek fel idegesen.

-Ahogy az erőd kiteljesedik, erősödik, úgy fog rajtad kimutatkozni – teszi hozzá Frigga. – Gondolom, most történt valami nagyobb változás.

-Igen – bólintok. – Most volt az először, hogy az egész tesztem lángra kapott.

-Azt tudom adni magyarázatnak, hogy eddig, amit ismertél az erődről, az kevés volt – folytatja a nő. – Most, hogy nagyobb erőt fejtettél ki, esetleg az érzelmeid is közre játszhattak, így most már kezdesz átalakulni. Minél jobban és gyorsabban kiismered a képességed, annál inkább és hamarabb változik át a hajad fehérré!

-Vagy az is lehet, hogy Odintól kezdek őszülni – ráncolom fel a homlokom. Loki felnevet, míg Frigga halvány mosollyal az arcán megrázza a fejét.

-Később beszélünk – teszi a vállamra a kezét.

-Rendben – bólintok mosolyogva. Frigga ezt követően egy pillanatra Lokira néz, majd elindul vissza a kastélyba. – Miért nem beszélsz vele? – kapom a tekintetem a mellettem álló feketehajú férfira.

-Lesz még rá alkalmam – von vállat.

-Des -kiált ide Thor, majd Sif mutatja, hogy menjek oda hozzájuk.

-Még azelőtt szakíts rá időt, hogy visszajuttatod magad a celládba – piszkálódom, majd elindulok Thor és a többiek felé. Loki halkan felnevet, majd kicsit meg is rázza a fejét a válaszomra. Mikor odaérek Thorékhoz, kapok egy gyorstalpalót, miszerint most Sif és Hogun mutat nekem pár jó fogást és védést. Ezt követően Siffel kell majd közel harcolnom, hogy fel tudja mérni, mit tudok, mit kell fejleszteni esetleg javítani, illetve, hogy mit érdemes még megtanítania. Thor velünk marad, hogy figyeljen, míg Volstagg és Fandral arrébb állnak.

Őszintén meglep, hogy Loki itt van és hogy még mindig nem ment el! El tudok vele beszélgetni, ha épp olyan kedve van. Közös bennünk, hogy egyikünk se nagyon kedveli Odint, bár azt még nem tudom, ő miért. Gondolom nem csak az az oka, hogy börtönbe záratta. Lehet csak azért van itt, mert nincs jobb dolga, vagy esetleg érdekli, mire is vagyok képes. Vagyis, hogy a Főnix ereje mire képes. Bevallom még nem nyerte el a bizalmam. Tisztában vagyok vele, mit tett a Földön és hogy a csínytevések istene! Nem kerülte el a figyelmem a különös mosolya, mikor a cellánkban beszélgettünk az erőmről és a Tükörvilágról. Lehet készül valamire, amivel, ha lebukik újra bezárva találja magát. Bár az is lehet, hogy kíváncsi, vagy csak kint akar lenni!

-Nem semmi a csaj – mondja Fandral a mellette állónak. Loki erre felráncolja a homlokát.

-Ja, nagy erő lakozik benne – reagálja le a vöröshajú férfi. Közben minket figyelnek Siffel és Hogunnal.

-Elég jól is néz ki – vakarja meg az állát a szőke szakállas férfi. Volstagg erre felnevet. – Szerinted lehet esélyem nála? – Loki ezeket hallva idegesen megnyalja ajkait, próbálja kizárni a két férfi beszélgetését.

-Fandral, van olyan nő a világon, aki nem csavarja el a fejed – pillant rá Volstagg. – Mert nem mindegyiknél vagy nyerő – nevet fel hangosan, mire a szőke férfi sértetten megforgatja a szemét.

-Az igaz – mutat rá barátjára, ezzel beismerve állítását. – De addig nem tudom meg, amíg meg nem próbálom – Loki halkan fújtat egyet, továbbra is próbál ránk koncentrálni. Azonban nagyon zavarja őt a másik kettő. – Lehet, elhívom magammal a bálra!

-Azt hittem, azzal a szőke hölggyel jössz – lepődik meg a másik férfi. – Tudod azzal, akivel tegnap is összefutottatok, a csinos vörösruhás.

-Majd eldől – nevet fel szórakozottan Fandral. Loki a férfira pillant, tekintetében semmi kedves nincs. Már épp közbeszólna, azonban a göndör, vöröshajú harcos megelőzi. Nem is sejtik, hogy a csínytevések istene mindent hallott.

-Barátom – nevet Volstagg is. – Ebből nem jössz ki jól!

-Mindig jól jövök ki az ilyenekből – kacsint egyet a szőke férfi, majd felénk fordítja a tekintetét.

-Figyelj! – kiabál rám Thor. Ugyanis Sif most fölém kerekedik, kirúgja alólam a lábaim, mire én hanyatt vágódom. Ezt követően a nyakamnak szegezi kardját és halvány mosoly ül ki az arcára.

-Szép volt – dicsér meg, de még egyikünk se mozdul. A következő pillanatban szemeim narancssárga színben kezdenek tündökölni, és a már szinte égetően forró jobb kezemmel elkapom a kardját. A felettem álló Sif meglepődik, ahogy Loki és Thor is. Szorosabban fogom az éles fegyvert, mely azonnal megolvad a markomban. Ezután egy könnyed mozdulattal eltöröm. Mivel Sifet ezzel sikerült kibillentenem a koncentrációjából, kirúgom a kezéből a kardot, majd pedig a hasát veszem célba a lábammal. Gyorsan talpra állok és felkapom az elejtett kardomat. Azonnal megpördülök és a nőnek szegezem a fegyverem, azonban ő is ugyan ezt cselekszi. Így szinte egyszerre dermedünk meg, mindkettőnk nyakánál ott van a másik kardjának éle.

-Odin szakállára – kezd tapsolni Hogun. – Tele vagy meglepetésekkel, Desy – ezt követően egyszerre leengedjük a kardunkat.

-Van még mit tanulnod, de megleptél engem is – azzal kezet ráz velem Sif.

-Köszönöm – nevetek fel. – Azt hiszem – azzal beletúrok a hajamba. Thor is közelebb jön, és elkezdi magyarázni, mi lesz a következő napokban. Volstagg és Fandral is mellénk sétálnak, az utóbbi át is karolja a vállamat. Meglepődök a tettén, és azonnal ki is bújok alóla. Hátra pillantok, tekintetemmel Lokit keresem, azonban nem találom.

X

-Szervusz, kedvesem! – köszön örömteli mosollyal Frigga. A bálteremben találok rá, ahol nagyban megy a készülődés a bálra. A nő még gyorsan leszervez valamit, majd teljes figyelmét nekem szenteli. Elhalad mellettünk négy nő, kezükben különböző szebbnél szebb virágokkal. Egy pillanatra szemügyre veszem a tartó oszlopokat és ekkor szúr szemet, hogy most nem olyan kopár, mint mikor Thorral itt jártunk. Sok virág díszíti most őket, és így sokkal barátságosabb a hely.

-Tudok segíteni valamiben? – érdeklődöm.

-Jaj, nem kell – legyint egyet.

-Komolyan kérdezem – mosolyodom el halványan. – Nincs nagyon jobb dolgom, szóval szívesen segítek.

-Rendben – bólint rá végül, aminek nagyon örülök. Az edzés kicsit lefárasztott bevallom. De nagyon hiányzik a munkám, az újságírás, az interjú készítés, a hosszas esték a jegyzetek átböngészése miatt. Nagyon sokat dolgozom, emiatt kevesebbet is alszom. Épp ezért fura még nekem, hogy itt ki tudom aludni magam és nem az van, hogy késő éjszaka fekszem le egy pár órát aludni. Damian mindig megjegyezte, hogy ez nem tesz nekem jót, hogy ennyit dolgozok és ilyen keveset alszom! Lehet van benne valami, de szerintem amiatt is mondta, hogy így ugye kevesebbet tudtunk találkozni. Ő nem gürcöl ennyit, pedig ő is újságíróként dolgozik. Néha bennem volt az is, hogy nem akartam vele találkozni, amit persze sose mondtam el neki. Ennek sajnos az okára nem tudtam még rájönni, vagy csak nem mertem bevallani magamnak.

Örülök neki, hogy Frigga adott egy kis munkát, még ha az az is, hogy virágokat hordjak fel az udvarról. Elmagyarázta merre menjek, és mit keressek, majd útnak is indultam. A kastély folyosóin kanyarogva néha belebotlok pár járőröző katonába, vagy épp olyanokba, akik valamiféle díszt vagy kelléket visznek a bál helyszínére. Azonban arra nem számítok, hogy a következő kanyarban belebotlok Lokiba, aki épp egyedül sétálgat.

-Engednek egyedül sétálni? – piszkálom, mihelyst megállunk egymással szemben.

-Leráztam az őröket – von vállat.

-Az udvarra tartok, jössz?

-Minek? – vonja fel kérdőn a szemöldökét.

-Hogy ne unatkozzak útközben – vonok vállat. – Friggának segítek egy kicsit a bál szervezésében – teszem hozzá, mire el is indulok. Pár lépés után hallom, ahogy Loki utánam fordul és elindul. Pár másodperc után, már együtt sétálunk az udvar felé. – Hova lettél? – kérdezem azt, ami most a leginkább érdekel.

-Hiányoltál? – kérdezi unott hangon.

-Furcsáltam, hogy végig ott voltál, aztán hirtelen leléptél.

-Meguntam – von vállat. Meglepetten egy pillanatra felrántom a szemöldököm, de nem reagálok semmit. – Miért segítesz Friggának?– megüti a fülem, hogy a nevén nevezi az anyját, de most még nem tartom jó ötletnek megkérdezni, miért. Tekintve, hogy most nincs valami jó kedvében. Mármint most a szokottnál is kevesebb kedve van beszélgetni.

-Hiányzik a munkám – válaszolom. – Bár otthon nem virágokat pakolok és nem partikra készülődöm, de már ez is valami! Meg nagyon nincs más dolgom – vonok vállat. Ezt követően Loki azt mondja, hogy dolga van, így lefordul a következő lehetőségnél. Bevallom zavar, hogy most semennyire se volt nyitott, hogy ilyen rideg válaszokat adott.