| Raven |

Rászorítok Loki kezére, amit ő egy hang nélkül tűr. Verejtékem megcsillan a homlokomon, zihálok, kapkodom a levegőt. Nika szája mozog, de szavai nem jutnak el hozzám. Rendelője kellemes, lágy fénye sem enyhít a fájdalmakon. Férjem szabad keze finoman simogatja a fejem búbját, érezteti velem, hogy itt van.

Újabb fájdalomhullám szalad végig rajtam, izmaim megfeszülnek. Ismét megszorítom Loki kezét, ujjaim belefehérednek. Ha nem ilyen helyzetben lennénk, lehet aggódnék, hogy eltöröm az ujjait.

-Lélegezz! – suttogja a fülembe, majd gyengéd, szeretetteljes csókot lehet az arcomra. – Itt vagyok melletted – fájdalmas nyögés hagyja el az ajkaimat, összeszorítom a fogamat. Érzem, ahogy egy izzadságcsepp legördül az arcom oldalán.

Ma reggel még nem is gondoltuk volna, hogy itt kötünk ki. Két napot késett a tökmag, de olyan nyugodtan és kipihenten keltem, hogy nem számítottam arra, hogy ma lesz a napja. Egyszer csak megtörtént. Megunta, hogy odabent van.

Hála Loki képességének, két másodperc alatt már Nikánál voltunk. Barátnőm már egy hete teljes készenlétben állt, mondván, ki tudja, lehet hamarabb jön. Fenntartott egy kisebb, sterilizált helyiséget csak nekünk.

Nika szája ismét megmozdul, férjem válaszol, de egyszerűen nem jutnak el hozzám a hangok. Most másra kell koncentrálnom, nem rájuk.

Egy hete itt voltak látogatóba Benék, mondanom sem kell a lányok oda meg vissza voltak a városért, a házért. Ki sem jöttek a gyerekszobából, annyira eljátszottak odabent. Csak egy kis nasival tudtam őket a földszintre csalogatni.

Bátyám felesége elmesélte, neki milyen volt a szülés élménye. Természetesen hozzátette, hogy mindenkinek más, van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Sokra értékeltem, hogy próbált nekem segíteni ebben, hogy megnyugtatott. Lokinak természetesen nem mondtam, mennyire félek, de tudom, hogy érezte.

Ben és Liz felajánlották a lányok kinőtt, jó állapotban lévő ruháit, arra az esetre, ha kislányunk születne. Nem volt esélyem ellenkezni, még annak ellenére sem, hogy így is rengeteg babaruhánk van már. Lilith és Beth, mikor utoljára itt jártak, még rajzot is készítettek a kicsinek. Nem mondom, hogy nem sírtam el magam, az hazugság lenne. Loki másnap bekeretezte őket és kitette a gyerekszobába.

Pár hónappal ezelőtt, még gondolni sem mertem ilyenre, hogy nekem egyszer férjem és családom lesz. Egyszerűen nem éreztem szükségét, nem éreztem késznek magamat. De most már tudom, miért volt így. És nem, nem a múltam miatt. Csak a megfelelő személyre vártam, Lokira volt szükségem.

Mellette boldog vagyok, nincsenek kételyeim, nem gondolok a rosszra, amiből valljuk be, van bőven. Kemény hónapok állnak mögöttünk. De együtt túljutottunk rajta, mindig túl fogunk jutni rajta. Egy gyermek felnevelése nem könnyű, de tudom, hogy megoldunk mindent. Csodálatos apuka lesz és én is törekedni fogok arra, hogy jó anya legyek.

A fájdalom hirtelen megszűnik, fellélegzek. Testem elernyed, pihenésért könyörög. Összepréselem a szememet, melyből megszökik egy könnycsepp, amint meghallom a sírást. Minden rendben van!

Barátnőm véres, nyálkás kézzel mellém sétál, kezében ott tartja a gyermekemet. Mellkasomra fekteti és én innentől már nem bírom visszafojtani a könnyeimet. Elengedem Loki kezét, hogy meg tudjam fogni a mellkasomon fekvő, apró testet.

-Gyönyörű kislány – Nika szavai csak még jobban felszínre hozzák a könnyeimet. Loki felém hajol, csókot lehel a fejem búbjára. Keze az enyémre siklik, megsimítja kislányunk tökéletes arcocskáját.

Nika arrébb sétál, víz csobogása üti meg a fülemet. Biztos megmosakszik. Tudom, hogy pár perc és elveszi a picit, hogy megtisztítsa és megvizsgálja, biztos minden rendben van-e. De hagyja, hogy az első pillanatok csak a miénk legyen.

Felpillantok Lokira, csillogó szemekkel figyeli a kislányunkat. Szívem nagyot dobban ezt látva, melegség és leírhatatlan boldogság jár át. Arca nedves, ahogy az enyém is. Nagy nehezen tudja csak elszakítani a tekintetét a babáról, végre rám néz.

-Mi legyen a neve? – kérdezi alig hallhatóan.

-Mit szólsz a Ravenhez? – Férjem ajka felfelé görbül, visszapillant a mellkasomon pihenő újszülöttre. Előbb az én kezemet, majd a kisasszony arcát simítja meg.

-Tökéletes! – leheli, ajka egy gyors csók erejéig megtalálja az enyémet.

Másnap reggel együtt sétálunk a közös házunk felé. Az estét Nikánál töltöttük. Elmondta, hogy milyen vizsgálatokat végzett el Ravenen, szerencsére minden rendben vele, egészséges baba. Kaptam vitaminokat, gyógyteát, amiket naponta szednem és innom kell. A délelőtt folyamán van három betege, a délutánja szabad, de csak este néz majd be hozzánk. Ad nekünk egy kis időt, mielőtt pár napra hozzánk költözne.

Mondta, hogy jó lenne, ha néhány napig mindennap megvizsgálhatná, hogy továbbra is minden rendben van-e vele. Felajánlottuk neki, hogy akkor a hétvégét töltse nálunk. Nagyon nehezen, de belement. Így sokkal könnyebb neki és nekünk is.

Loki valamilyen varázslatot alkalmazva elintézte, hogy tudjak telefonon, sőt interneten is beszélni a bátyámékkal. Ezen felül a kristály továbbra is használható.

Hazaérve, pár óra pihenést követően, leülök Loki mellé a kanapéra, aki az épp alvó Ravent fogja a karjában. Míg ő a kislányunkkal foglalatoskodott, én vettem egy hosszú, forró zuhanyt, kényelmes ruhába bújtam és ettem egy keveset.

Előhúzom a zsebemből a telefonomat és videóhívást indítok. Úgy fordítom a kamerát, hogy egyelőre Ben csak engem láthasson. Két csörgés, nem több, nem kevesebb és megjelenik bátyám arca a kijelzőn.

-Beth, ne vedd el a testvéredtől a babát! – kiált a lányok felé, akiket nem látok. Felnevetek. – Egyezzetek meg csajok! Ügyes nagylányok vagytok már! – Végre találkozik a tekintetünk. – Szia, Tiny! Ne haragudj, van ma valami a levegőben és a csajok meg vannak bolondulva.

-Ugyan! – mosolygok rá.

-Mi újság? Minden rendben? Olyan nyúzottnak tűnsz – testvérem aggódó pillantással méregeti fáradt, kimerült arcomat. Tény, hogy tudnék most aludni egy nagyot, teljesen kimerültem.

-Ez más körülmények között sértő lenne – Ben zavart pillantása láttán elvigyorodom. – De most ezt elnézem. De csak és kizárólag miatta! – Úgy fordítom a kamerát, hogy testvérem láthassa a mellettem ülő Lokit és a karjai között, békésen alvó Ravent. Ben szája tátva marad, könnyek gyülekeznek a szemében.

-Úr isten! – Megjelenik az áthúzott mikrofon ikon, lenémította magát, hogy kiabálni tudjon. Lokival felnevetünk. Aranyos, hogy figyel a részletekre, Raven biztos felkelt volna a hangzavarra. Eltelik pár másodperc és Liz feje bukkan fel a képernyő szélén. Elsikoltja magát, ugrálni és tapsolni kezd. Áldom Bent, hogy elnémította magát. Miután Liz megnyugszik, váltanak pár szót, gondolom Ben megkéri, hogy most már halkabban folytassák, a következő pillanatban eltűnik a kis ikon és újra halljuk a hangjukat. – Gratulálok nektek!

-Minden rendben ment? Jól vagytok?

-Tökéletesen érzem magam, köszönöm! – vigyorodik el Loki, mire finoman felkaron csapom. Ben és Liz felnevet.

-Minden rendben van, mindketten jól vagyunk.

-Annyira örülök nektek, Tiny! – Ben kedves, őszinte szavai a szívemig hatolnak.

-Kislány, kisfiú? Mi lett a neve? – dobálja suttogva a kérdéseket Liz. – Mesélj el mindent!

-Kislány – válaszolom.

-És Ravennek hívják – teszi hozzá Loki. Miután kiejtette a nevét, Raven nyög egyet, kicsi ujjai ökölbe záródnak, majd kiengedi őket.

-A részleteket pedig majd élőben, még a végén Ben összeesik melletted – Liz a szájához kapja a kezét, hogy visszafojtsa nevetését.

-Ez azt jelenti, hogy meglátogathatunk titeket? – Ben szeme felcsillan, hol engem, hol pedig Ravent figyeli. Elhívjuk őket is hétvégére? Loki némán teszi fel a kérdést a kettőnk között húzódó kötelék segítségével. Nem leszünk sokan? Ben és Liz semmit sem vesz észre néma beszélgetésünkből, mert ők közben azt vitatják, mit hozzanak. Akkor jövő hét? Bólintok.

Benék megértik, miért kell egy hetet várniuk a látogatással. Nehéz lesz, lassan fognak telni a napok, így, hogy mindenki ennyire várja a látogatásukat.

Loki átadja nekem Ravent, majd jól betakargat bennünket.

-Kérsz teát? – kérdezi, miután mindkettőnk feje búbját megpuszilta.

-Igen.

* 3 évvel később *

Hazaérve egyszerűen nem bírom visszafojtani a nevetésemet. Loki és Raven a nappali hatalmas szőnyegén ülnek, a dohányzóasztal tele van pipere holmikkal, Loki pedig... Kicsordul a könnyem, annyira nevetek. Raven azonnal felpattan, amint meglát, leguggolok, hogy fel tudjam kapni. Hatalmas puszit nyomok puha arcocskájára. Szabad kezemmel megigazítom a fekete gyöngyökkel kirakott tiaráját, melyet Thortól kapott pár hete. Azóta szinte le se lehet robbantani a fejéről.

-Nika néni? – Kislányomnak várnia kell a válaszommal, míg megnyugszom. Legalábbis annyira, hogy értelmesen mondatba tudjam foglalni a választ.

-Otthon pihen, de holnap meglátogat bennünket. – Elindulok a szőnyeg felé. Nikától jövök, megittunk egy iszonyúan finom teát és beszélgettünk egy kicsit. -  Mit csináltál apával? – Vigyorogva ülök le a szőnyegre és úgy fordítom Ravent, hogy kényelmesen üljön az ölemben. Loki megvető pillantással ajándékoz meg. Annak ellenére, hogy ajka nem mosolyog, szemei csillognak. Bár lehet a belehullott csillámtól.

-Kicsinosítottam – válaszolja vidáman Raven. Loki körmei rózsaszínek, ajka piros, míg szemhéjait feketére festette ki Raven. Ennél jobb látvány nem is fogadhatott volna. – Már csak egy korona hiányzik!

-Akkor nyomás! Keress apának egyet! – Raven kipattan az ölemből, és mint akit pisztolyból lőttek ki, szalad a falhoz, mely előtt a játékos ládái sorakoznak. – Mintha pár éve azt mondtad volna, hogy nem fog ilyen történni – vigyorom mindent elárul.

-Ne emlegessük! – Loki végre elneveti magát. – Nika hogy van?

-Jól – megtámaszkodok a kezemen, ujjaim a puha szőnyegbe mélyednek. – Ahhoz képest hányadik hónapban tart, elég nagy már a pocakja. De minden rendben van velük.

-Ennek örülök! – Loki mosolya őszinte. Nika két évvel ezelőtt megismerkedett egy asgardi férfival, most pedig közös gyermeküket hordja a szíve alatt. Irtózatosan boldog vagyok miattuk! – Holnap mindketten jönnek?

-Igen – bólintok, miközben Ravent figyelem, ahogy egy másik dobozhoz lép. Ezek szerint nem az előzőben volt a korona. – Kaldr szabadnapos, így mindketten tudnak jönni.

-Megvan! – kiáltja Raven és már szalad is Loki felé. Az utolsó lépésénél majdnem felesik, de Loki még időben elkapja a kis derekát.

-Óvatosan, hercegnő! – Raven nem is foglalkozik azzal, hogy majdnem orra esett, már nyújtja is az apukája felé a rózsaszín kövekkel dekorált koronát. Loki lehajtja a fejét, hogy lánya könnyedén fel tudja tenni a fejére az ékszert.

-Hadd csináljak egy fotót! – Még mielőtt válaszolhatnának már a kezemben is van a telefonom. Raven azonnal apukája ölébe huppan és felém vigyorog. Loki szenvedő arckifejezést küld felém, de nem hat meg. – Úgy, hogy a csodaszép körmeid is látszódjanak! – Nevetek fel, mire Loki teljesíti a kérésemet. – Mosolyt kérek! – A fotó már kész is.

-Nézni akarom – Raven felpattan Loki öléből és átül az enyémbe. Úgy helyezkedek, hogy férjem is jól láthassa élete legjobb fotóját. Raven nevet és tapsol, tetszik neki a kép. Lokihoz hajolok és megpuszilom az arcát. – Óvatosan, anyu! Vigyázz a festésre!

-Vigyázok, vigyázok! – Raven feláll az ölemből, ismét a dobozokhoz sétál. Lassan itt az ideje a fürdésnek és az altatásnak. A vacsorát Loki elintézte, míg én Nikánál voltam. – Thorról tudsz valamit?

Eléggé ránk járt a rúd az elmúlt években, Thorra főképp. Mikor Raven egy éves volt, elveszítette a nagymamáját. A sötét tündérek egyike vette el Frigga életét. Loki hónapokig gyászolta. Szerencsére megnyerték a csatát, Jane megmenekült, az egyik végtelen kő is biztonságba került. De nagy árat fizettek érte.

Jelenleg Thor Midgárdon tartózkodik, egy a Börtön Világból megszökött grófot üldöznek a Bosszúállókkal. Tegnap beszéltünk vele, elmondta, hol tartanak a világ megmentésében. Loki felajánlotta a segítségét, de fivére visszautasította. Férjem nem hagyta annyiban, megígértette Thorral, hogyha nagy bajban lesznek, szóljon és megy segíteni.

A mennydörgések istene a tudtunkra adta azt is, hogy új személlyel bővült csapatuk. Egy mutáns nővel, Joyceval.

Míg én Ravent fürdetem, az idő alatt Loki elmosogat és rendet varázsol a földszinten. Férjem átveszi az altatást, hogy le tudjak zuhanyozni. Miközben a hálószobánkban magamra veszem a pizsamámat, hallom, hogy Loki épp befejezi az esti mesét. Raven az esetek többségében már bőven aszik, mire véget ér a kis mese.

Gyengéd érintést érzek a csípőmön, kezei előre csúsznak, szorosan magához von. Loki állát a vállamon támasztja meg, míg én zavartalanul folytatom a hajam fonását. Finom, érzéki csókot lehel a nyakamra, melybe beleborzongok.

-Alszik? – kérdezem suttogva.

-Egy bomba sem ébresztené fel – halk nevetés hagyja el a számat. Befejezem a fonatot és az asztalon heverő hajgumiért nyúlok, hogy rögzíteni tudjam. Amint végzek, Loki szembe fordít magával, átölelem a nyakát. – Boldog vagy, Úrnőm? – lehelete csiklandozza a nyakamat.

-Ez meg miféle kérdés? – elhúzódom tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Csak egy kérdés – csókot nyom a homlokomra.

-Persze, hogy boldog vagyok! – Lábujjhegyre emelkedem, hogy ajkamat az övére tapasszam. Csókunk lágy, érzelemmel teli. Tenyere csípőmről a fenekemre csúszik. – Na és te, istenke? – Két csók között teszem fel a kérdést. Becenevét hallva mosolyogva belemosolyog csókunkba.

-Boldogabb nem is lehetnék!