"Hiszek a szememnek, de vak vagyok, hiszek a fülemnek, de süket vagyok."

Egy új reggel, egy új helyen. Mondanám, hogy jól ébredtem, de hazudnék. Valaki lelocsolt, majd azt mondta "Ébresztő!", és becsapta az ajtót maga mögött. Még egy ok, hogy utáljam Tom Denemet.

Az "üdítő" ébresztés után felöltöztem és lementem reggelizni. Az asztalnál mindenki a lehető legtávolabb ült tőlem, bár ez nem is zavart. Miért is vágynék idióta Mardekárosok társaságára? Bár jó lenne valakivel beszélni a helyzetemről, valakivel akit nem Tom Denemnek hívnak.

Igyekeztem minél hamarabb befejezni az étkezést és amint a házvezetőtől (valami Lumpslucktól) megkaptam az órarendem és az új könyveim (fogalmam sincs, hogyan szerezte be őket ilyen gyorsan Dumbledore) elindultam az első órámra SVK-ra.

A terembe érve láttam, hogy páran vannak már itt. Úgy lázszik ez az óránk a Griffendélesekkel lesz. A hátsó padsorban akartam helyet foglalni egyik "kedves" háztársam mellett, amikor ő megszólalt.

- Ide nem ülhetsz! És ha jót akarsz kerülj el minket, Denemmel nem jó újat húzni. - mondta, és én ledöbbentem. Ezek szerint a Mardekárosok közül csak Voldemort mellé ülhetnék le, de azt nem akartam, azon kívül pedig csak a Griffendélesek maradtak, ők pedig biztos nem engedik meg, hogy közéjük üljek. Elkeseredésemből egy kedves hang szakított ki.

- Szia! - megfordultam, hogy szembe kerüljek a hang birtokosával. - A nevem Josh Keethling Griffendél. Észrevettem, hogy a háztársaid igen elutasítón néznek feléd és hallottam az előbbi szóváltásotokat is. Nem jó dolog Denem kipécézettjének lenni. Ha gondolod ülhetsz mellém az órán. - tágra nyílt szemmel hallgattam. Nem hittem, hogy egy Griffendéles szóba áll velem.

- De nem muszáj, csak felajánlottam- visszakozik kicsit.

- Bocs, csak meglepődtem. Elfogadom, köszönöm. A nevem Harry Hell.

A következő pillanatban az ajtóban megjelent a tanár Tommal együtt. Én és újdonsült ismerősöm gyorsan leültünk. A hátamon éreztem Denem szúrós tekintetét, amitől kirázott a hideg.

- Ezen az órán leteszteljük mit felejtettek el az előző évekből. Párokban fognak dolgozni. A párokat én osztom be. - mondta és elkezdte sorolni a neveket. Csak a szerencsém hibáztatom amiatt, hogy pont Tommal kerültem párba. Fogadjunk, hogy ennek köze van az együtt érkezésükhöz. Beálltam Tom mellé. Josh sajnálkozó mosolyt küldött felém, amit viszonoztam is.

- Kezdhetitek! - hangzott a tanár parancsa. Figyelmem Tomra irányítottam. Még a pálcáját sem emelte fel úgy állt előttem, majd mielőtt bármit csináltam volna megszólalt.

- Egész érdekes beszélgető partnert találtál magadnak. Ha nem tudnám, hogy Mardekáros vagy a hiszékenységed miatt Griffendélesnek mondanálak. Vigyázz Keethlinggel! Néha nagyobb Mardekárosként viselkedik mint egy közölünk, főleg ha valaminek, illetve valakinek köze van hozzám - mondta vészjósló hangon, de én figyelmen kívül hagytam. Egy Griffendéles nem tenne ilyet.

- Inkább a párbajra koncentrálj Denem! - morogtam és küldtem felé egy kábító átkot. Ez megtette a hatását, már a harcunkra figyelt. Kivédte a támadásom és visszaküldött egy hátráltató ártást. Ez addig ment míg ki nem küldtem az egyetlen átkot amit tudok nonverbálisan (mert ezt csak idén fogjuk tanulni) a Capitulatust. Erre nem készült fel így a pálcája a kezembe került. Körülöttünk csend lett. A tanár szólalt még először.

- Úgy látszik Tom emberedre találtál! - hangja vidáman csengett. Én Denem arcát figyeltem. Furcsa mód elismerés csillogott a szemében és ezt róla soha nem tudtam volna elképzelni. Hirtelen felállt és felém nyújtotta a kezét.

- Köszönöm a párbajt! - mondta, mire én köpni nyelni nem tudtam.

- Én k...köszönöm! - hebegtem és közben viszonoztam a kézfogását. Ő aztán körbenézett és elővette gyilkos tekintetét, amit utoljára Voldemorton láttam ilyen formában, de el kell ismerni nagyon jól festett így is, bár magamnak nem ismertem be ezt a gondolatom.

- Ha jól gondolom ti még nem végeztetek! Mindenki foglalkozzon a SAJÁT feladatával.

- Ahogy Mr. Denem mondja, fejezzétek be a párbajokat és aki kész az mehet. - mondta és én elkezdtem pakolni, majd mikor végeztem kisiettem a teremből.

A nap többi részén amikor lehetett Joshsal voltam együtt. Képességeimhez mérten a lehető legjobban próbáltam elkerülni Tomot és a hozzá csapódott bandát akik közül páran szinte biztos halálfalók, vagyis azok lesznek.

A nap végén visszafelé tartottam a klubhelyiségbe amikor meghallottam Josh hangját. Mikor befordultam a sarkon megláttam, hogy pár osztálytársával beszélget.

- Nem is értem hogyan került oda! Nagyon könnyű volt a közelébe férkőzni. - szokatlan gúnyos hangsúllyal beszélt. Hirtelen megfordult a fejemben amit Denem mondott, de gyorsan el is hesegettem. Bárki másról beszélhetnek. Így mintha semmit nem hallottam volna elmentem mellettük és udvariasan köszönök nekik.

Kész megkönnyebbülés volt belépni a hálóba...egészen két másodpercig. Egy kissé gúnyos, ideges arcú Tom Denem várt rám a szobában és számonkérőn nézett rám. Nem mintha rá tartozna mikor jövök vissza a KÖZÖS szobánkba.

- Késtél. - közölte tárgyilagosan és hirtelen azt sem tudtam miről beszél, hisz még csak tíz perccel múlt nyolc. Majd mintha fejbe csaptak volna talált el a felismerés. Nyolcra valamilyen órát ígért nekem. Dehát nem hittem, hogy komolyan gondolja! Ennek hangot is adtam.

- Nem hittem, hogy tényleg komolyan gondolod.

- Ennél komolyabb csak akkor lennék, ha meg akarnálak ölni.

- Nem mintha nem akarnál... - motyogtam az orrom alatt úgy, hogy ne hallja, de sose sikerül az amit akarok ezért így is hallotta.

- Nincs a terveim között. Ha a jövőbeli énem meg akar ölni arról valószínűleg te tehetsz, de jelenleg nincs ilyen szándékom. - az a jelenleg igen félelmetesnek csengett az ajkáról. Én csak hallgattam és vártam mit akar kezdeni velem. Ő végigmért, egyes részeknél jobban elidőzött ami kifejezetten zavaróak bizonyult. A szemrevételezés után belekezdett a "tanórába".

- Ahogy ezen a két napon észrevettem van néhány kitűnő Mardekáros képességed, csak az a gond, hogy ezeket arra használod, hogy eljátssz egy Griffendélest. Túl könnyen megbízol az emberekben, bár ez alól én kivételt képzek és ezt jól teszed, de az oroszlánok és a kígyók ellentéte elég ahhoz, hogy a kismacskákból kígyók váljanak és ez sebezhetővé tesz téged. Bár ezt te döntöd el, ha csalódni akarsz nem szólok bele. - ezt végig lenézőn mondta nekem, de a hatást nem érte el. Még jó, hogy Griffendélesnek tűnök hisz az vagyok már öt éve, nem lehet egy pillanat alatt alkalmazkodni főleg ha senkivel sem beszélhetek, de ő nagysága erre nem gondol! Nem adtam hangot gondolataimnak, inkább semleges arccal próbáltam nézni kisebb nagyobb sikerrel.

- Mihelyst elég jónak ítélem a magatartásodat más Mardekárossal is beszélhetsz rajtam kívül és az könnyíteni fogja, de egyenlőre egy óvodásnak is sikerülne átvernie téged nem, hogy egy háztársunknak. - 'Biztosan nem olvas a gondolataimban?' - És ha tudni akarod nincs szükség semmilyen bűbájra, hogy tudjam mi jár a fejedben, az arcodra van írva. Ha megegyezhetünk először ezt kell "kijavítanunk", később az alapvető társalgást is átvehetjük, és hazudni is meg kell tanulnod, hisz túl őszinte vagy a legtöbbekkel. Ha ezek után megfelelsz az elvárásaimnak megengedem, hogy néhány más osztálytársunkkal is beszélhess - fogadjunk, hogy a halálfaló banda tagjaival. - Ha szükségesnek látom korrepetállak a különféle tantárgyakból is. Nem engedhetem, hogy leminősítsenek miattad - 'Mekkora tragédia lenne' gondoltam miközben megforgattam a szemeim. - És ha majd eléggé megbízol bennem az okklumenciát és a legilimenciát is megtanítom neked. - fejezte be hosszú monológját.

- Az sose fog megtörténni. Nincs semmi amivel rávehetnél, hogy bízzak benned! Azt még elviselem, hogy órákat adsz nekem az akaratom ellenére, de nem fogok bízni benned! - mondtam felháborodottan amin ő csak mosolygott, mintha mulattatná az ellenállásom.

- Ha te mondod - hagyta rám. - Akkor kezdjük az érzelmek elrejtésével, szörnyen könnyű átverni téged. De ez nem sokáig lesz így! - mondta hatalmas céltudattal a hangjában. Két órán keresztül gyakoroltunk, szócsatáztunk és a végén így is azt mondta elégedetlen a munkámmal. Mégis miért kéne érdekelnie annak mit gondol a fejlődésemről, bár azért eldöntöttem, hogy holnaptól jobban bele fogok húzni a tanulásba, csak ő tudja milyen készségek kellenek egy megfelelő Mardekárosnak, hisz ő Malazár utolsó leszármazottja.