*Hoseok szemszöge*

Másnap megtörtént Jin és Yoongi kihallgatása, harmadnap pedig az enyém.
Jiné és Yoongié igazából nem volt érdekes, azon kívül, hogy Jin elsírta magát. Nem tudtunk meg semmi újat...

-Mit vettél észre Namjoon viselkedésén az elmúlt időszakban? – tette fel az első kérdést a rendőr. Tudtam, hogy ugyanazokat kapom meg, mint Jin és Yoongi, mondhatni, felkészültem már rá.
-Nagyon gyakran volt ideges – válaszoltam.
-Mióta vagytok barátok Namjoonnal?
-Óvodás korunk óta.

-Mi alapján jöttél rá, hogy ő a gyilkos? – kaptam meg a következő kérdést, mire csodálkozva ráztam meg a fejem és kissé felnevettem.
-Hű, ez nem ilyen egyszerű – mondtam. – Egyik éjszaka a gyilkos aláírásával álmodtam. Észrevettem, hogy az agyam akkor is gondolkozott ezen, ugyanis álmomban raktam össze a képet, miszerint Namjoon neve kijöhet a szimbólumból. Utána gondoltam, letesztelem. Mivel tisztában voltam vele, hogy Namjoon homofóbiás, ezt használtam fel. Egyik délután valaki követett engem és Jimint az utcán és ki más követne pont minket, ha nem a gyilkos? Szóval látványosan megcsókoltam Jimint, eljátszva, hogy egy pár vagyunk. Namjoon viselkedése pedig innentől kezdve jelentősen megváltozott – meséltem el részletesen.
-Namjoon mióta mutat homofóbiát?
-Elég régóta, de az utóbbi fél évben erősödött ez fel benne. Volt, akit öngyilkosságba hajszolt... volt, akit depresszióba és majdnem öngyilkosságba is – mondtam, és a mondatom második felét már szinte csak suttogtam, olyan halkan ejtettem ki a szavakat.

-Mr. és Mrs. Park halálának napján pontosan hogyan kaptad meg Jimin üzenetét és hogyan hívtál segítséget majd mentél el segíteni rajta? – kaptam a következő kérdést, mire szívem hevesebben kezdett verni. Ezt pedig a hazugságvizsgáló is kimutatta. A rendőr érdeklődve pillantott a műszerre.
Mélylevegő be-ki. Újra. Nyugodj meg, Hoseok. Mélylevegő.

-Teljesen magam alatt voltam aznap – kezdtem végül, miközben könnyek gyűltek szemeimbe az emlékek gondolatára. – Nem részletezném, hogy mit akartam tenni és mi miatt. Éppen időben kaptam meg Jimin üzenetét, amit szerencse, hogy megnéztem, különben most egyikünk sem élne – mondtam, és egy könnycsepp gördült le arcomon. – Azonnal rohantam apámhoz, aki szólt a kollégáinak. Ezen a téren nem volt nehéz feladatom. Emellett az is szerencse volt, hogy Jiminék közel laktak hozzánk.
-Mit láttál, amikor felértél a padlásra?
-Egy embert, ahogy kiugrik az ablakon. Fekete ruhában volt, fején fekete maszk. Meg persze Jimint, aki majdnem felakasztotta magát, utólag kiderült, hogy a gyilkos kérésére.

-A múltkori esetnél, amikor Namjoon újra rátok támadott, mik voltak az előzmények?
-A tervem szerint haladt minden. Azt mondtam Namjoonéknak, hogy szombaton elutazik apám, és csak vasárnap ér haza. Tudtam, hogy ha Namjoon a gyilkos, eljön hozzánk aznap. Más gyilkos talán sejtette volna, hogy ez egy tervnek a része, de addigra már kitapasztaltam, hogy a mi gyilkosunk nem olyan profi ilyen téren. Nem az volt a célja, hogy ne lepleződjön le, hanem hogy megöljön minket. Utána már nem érdekelte, hogy esetleg börtönbe kerül, megölik vagy bármi.
-Hogyan ment el hozzátok Namjoon aznap?
-Találtunk két woodoo babát az ablakban, majd felbukkant a gyilkos alakja mögöttük. Igazából csak ez volt lényeges.
-Rendben. Az utolsó kérdésben szeretnék visszatérni Mr. és Mrs. Park halálának napjára. Nem szerettem volna egymás után feltenni a két kérdést, mert láttam, hogy nem igazán bírod azt a témát. Tehát: Mit csinált aznap Namjoon? Mit vettél észre rajta?
-Ettől féltem – mondtam halkan, majd sóhajtva belekezdtem. – Aznap tudtam meg, hogy meghalt egy fiú, akit Namjoon testileg és lelkileg is bántalmazott. Annyira bűntudatom volt, emellett... mivel én is meleg vagyok, borzasztóan fájt az egész. Namjoon, mikor megtudta, hogy meghalt Yeonjun, csak halványan elmosolyodott. Én legszívesebben zokogtam volna, ő pedig látszott, hogy még boldog is volt, amiért sikerült öngyilkosságba kergetnie egy meleg fiút. Büszke volt magára. Ettől csak még jobban besokalltam, de ez már... lényegtelen – fejeztem be, és plusz pont, amiért csak akkor kezdtek el folyni a könnyeim, mikor ezt végigmondtam.
-Köszönöm, hogy mindent elmondtál, Hoseok – bólintott a rendőr. – Nem tudod esetleg, hogy Jimint mikor engedik ki a kórházból? – kérdezte. Gondolom, azért érdekelte, hogy tudja, mikor lesz a kihallgatás. Emellett feltűnt, hogy a rendőrnek elég sok fogalma van arról, kik vagyunk, annak ellenére, hogy én nem ismertem.
-Talán hétfőn, ha minden rendben lesz vele – válaszoltam. A rendőr csak bólintott, én pedig elhagyhattam a termet.

*Taehyung szemszöge*

Kissé idegesen ültem be a kihallgató terembe. Velem szemben egy fiatal rendőr foglalt helyet.
-Ezt tedd az ujjadra! – adott a kezembe egy kis... izét. Megtettem, amit kért.
-Rendben, kezdhetjük – szólalt meg újra a férfi. – Mióta ismered Kim Namjoont?
-Látásból ismertem, személyesen körülbelül két hete beszéltem vele először, amikor Hoseokéknál voltunk – válaszoltam.
-Mesélj egy keveset Jungkookról!
-Mármint? Milyen témában? – kérdeztem vissza, ugyanis ez elég tág kérés volt.
-Pontosan mit mondott neked, mielőtt meghalt?
-Azt mondta, látott egy férfit Jiminék házánál Mr. és Mrs. Park halálának napján. A házat rendőrök vették körül, a férfi pedig a padlás ablakán ugrott ki. Teljesen feketébe volt öltözve.
-Jungkook a halála napján mit mondott? Hogyan viselkedett?
-Látszott rajta, hogy nagyon ideges. Tudta, hogy meg fog halni, és félt, hogy még azelőtt, hogy Jiminékkel tudna beszélni. Éppen ezért nem árulta el nekem, hogy ki a gyilkos, nem akarta, hogy esetleg engem is megöljön.

-Jungkook mennyire ismerte Namjoont?
-Csupán látásból.
-Rendben. Ennyit szerettem volna tudni – sóhajtott a rendőr.
-Ennyi? – csodálkoztam.
-Mivel nem voltál személyes kapcsolatban Namjoonnal, sőt, Jungkook sem, igen. Ennyi – bólintott. Levettem az ujjamról az... izét, és kisétáltam a kihallgatóteremből. Végre lement rólam a stressz.

Tudom, hogy mindig arra vágytál, hogy Hoseokék társaságában lehess, Jungkook, de tudd meg, sokkal jobban jártál így. Hát még ha nem láttad volna meg aznap Namjoont... Akkor jártál volna a legjobban.

Uuuuuuuu nagyon közeledünk a végéhez :3

2020.11.16. 10:18