/péntek/ *Hoseok szemszöge*

-Én félek – mondta halkan Jimin, miközben gyönyörű arcán legördült egy könnycsepp.
A szobánkban álltunk egymással szemben, és én a derekát karoltam át, ő pedig az én nyakamat.

Egyik kezem elvettem derekáról, és hüvelykujjammal letöröltem arcáról a könnycseppet.
-Minden rendben lesz – nyugtattam halkan, bár valójában én is eléggé féltem. – Vigyázok rád!

A fiúnak folyamatosan folytak a könnyei, így fejét lehajtotta, de én álla alá nyúlva felemeltem azt, hogy szemeibe nézhessek.
-Tudod, hogy én bármit megtennék azért, hogy jól legyél – mondtam, és olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkaink szinte súrolták egymást.
-Tudom – suttogta. – De kérlek, magadra is vigyázz!
-Vigyázok. Mindkettőnkre – biztosítottam, majd ajkaimat övéire tapasztottam.

Én tényleg bármit megtennék ezért a fiúért. Ő a legfontosabb nekem az egész világon. Bár Taehyunnal is együtt voltam, soha nem éreztem így iránta. Jiminhez sokkal jobban kötődök. Talán az teszi, hogy tudom, a fiú nagyon törékeny. Törékenyebb a porcelánnál. Emellett eléggé rossz időszakunkban találkoztunk, gyakorlatilag egymást húztuk ki a depresszióból. A közös trauma pedig csak erősíti a köteléket.

Kopogás rántott vissza a valóságba a gondolataim közül.
-Gyere be! – kiáltottam ki, miután Jiminnel kissé elhúzódtunk egymástól.
Apa nyitott be a szobába, és lefagyva nézett ránk.
-Látom, kicsit rosszkor jöttem – jegyezte meg mosolyogva.
-Kicsit – mosolyodtam el én is, miközben kissé oldalra billentettem a fejem.

-Jimin, minden rendben? – kérdezte aggódva apa, mikor meglátta, hogy a fiú nemrég sírt.
-Persze – mosolyodott el Jimin halványan.
-Na, szóval – kezdte apa – megyek bevásárolni a hétvégére. Nektek kell valami konkrétan?
-Hm – gondolkoztam el. – Óvszer – vigyorogtam.
-Micsoda? – kérdezte természetellenesen magas hangon Jimin, mire felnevettem.
-Más valami? – nézett rám apa fáradtan mosolyogva.
-Síkosító – vágtam rá, erre pedig Jimin egy hatalmasat ütött a mellkasomra. – Aaa – nyafogtam, a mellkasomhoz kapva. – Törpe létedre jó nagyot tudsz ütni – néztem a szőkére.
-Nem vagyok törpe – duzzogott.
-De a kezed törpe – vigyorogtam.
-Mégegyszer megüsselek? – kérdezte. Még akkor is szörnyen aranyos, amikor mérges.

-Valami értelmes dolgot esetleg hozzak? – szólt közbe apa.
-Nekem nem kell semmi – néztem rá, immár teljesen komolyan.
-Nekem sem – rázta meg a fejét Jimin.

Apa bólintva kiment a szobából, mi pedig újra egymásra néztünk. Jimin továbbra is duzzogott, én pedig nem bírtam tovább a színészi komolyságot, nevetve átöleltem őt.
-Nem vicces. Tényleg mérges vagyok – mondta, továbbra is sértődött hangon.
-És hogyan tudnálak kiengesztelni? – kérdeztem.
-Csak maradjunk így – válaszolta, mostmár teljesen nyugodtan.
-Akár örökké így tudnék maradni – mondtam, ő pedig még jobban bújt hozzám, miközben kicsit előrébb is lépett, így már teljes testünk egymásnak simult... mindenhol.
Csak csendben álltunk, és csupán légzésünk hangja törte meg a tökéletes csendet. Egyszerűen csak jó volt együtt lenni és kihasználni a pillanatot, semmivel nem rontva el azt.

...

Az ágyon ültünk, és Jimin telefonján néztünk egy klipet. Én a fiú mögött ültem. Államat vállára helyeztem, kezeimmel pedig derekánál öleltem át.
Ekkor ért haza apa, aki belépett a szobába, és ledobott elénk... egy doboz óvszert és egy síkosítót.
-Te komolyan megvetted? – nevettem. – Csak viccből mondtam.
-Tudom, de előbb-utóbb úgyis szükségetek lesz rá – mosolyodott el, és kifelé indult a szobából, amikor utána szóltam.
-Apa – megszólításomra visszafordult az ajtóban. – Szeretlek – mosolyodtam el.
-Én is téged – mosolygott vissza.
-Én mindenkit szeretek – szólalt meg aranyosan mosolyogva Jimin.
-Mi is téged – mondtuk apával teljesen egyszerre.
-Megölelhetem? – nézett Jimin apámra, aki nevetve bólintott. A fiú boldogan felállt, odament hozzá és megölelte, apám pedig viszonozta az ölelést.
Mosolyogva figyeltem őket, és alig tudtam elhinni, hogy Jimin már tényleg a családunk részévé vált.
-Gyere ide te is! – tárta ki felém az egyik karját apa, mire én is odamentem, és csatlakoztam az öleléshez.

BIG FAMILY HUG  UwU

2020.11.07. 19:49