/kedd/ *Hoseok szemszöge*

-Hoseok, Seokjin, Yoongi és Namjoon ide tudnának jönni egy pillanatra? – kérdezte a biológia tanárnő óra végén, mi pedig teljesítettük a kérését.

-Jövő héten kezdődik a szünetetek, viszont jövőhét szombaton lesz egy verseny. Lenne kedvetek menni? Plusz pontok az egyetemhez meg minden... - ajánlotta fel óvatosan a tanárnő. Tudta, hogy a nyári szünetet nem sokan áldoznák biológia versenyre.
-Sajnálom, de én azon a hétvégén nem érek rá. Apámnak rendőrségi ügy miatt el kell utaznia szombat-vasárnapra, Jimint pedig nem hagyhatom otthon egyedül, ami szerintem érthető – vázoltam a helyzetet. A tanárnő szomorúan bólintott, majd a többiekre nézett.
-Én nem szívesen mennék Hoseok nélkül – szólalt meg Jin. – Összeszokott csapat vagyunk. Ha az egyikünk nem mehet, a többiek sem mennek. De ezt csak a saját nevemben mondhatom, Yoongi és Namjoon még elmehet ettől függetlenül.
-Én sem szeretnék más csapattagokkal menni – csóválta a fejét Namjoon.
-Hát így én sem. Még egy ember ha kiszáll, oké, de három... - mondta Yoongi is.
-Akkor ezt most kihagyjátok – bólintott a tanárnő szomorúan.
-Jövőre mindent beleadunk – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.
-Teljes mértékben megértem, amit mondotok. Végülis mindig ott voltatok minden versenyen, szerintem teljesen rendben van, ha egyszer kimarad – mondta a tanár, majd elindult kifelé a teremből.

...

-Fiúk! – szólalt meg este apa, amikor vacsorázni készültünk. Érdeklődve néztünk rá. – A jövő hétvégén elutazok egy rendőrségi ügy miatt. Ellesztek itthon ketten?
-Rendőrségi ügy? Miközben egy gyilkos vadászik ránk? – csodálkozott Jimin.
-Igen, sajnos máshová osztottak be – húzta el a száját apám.
-Szerintem megleszünk – bólintottam mosolyogva.

-Mikor utazik el? – kérdezte Jimin.
-Péntek délután indulok, és vasárnap délután érek haza – mondta apa.
-Két éjszaka? – kérdezte ijedten Jimin. Látszott rajta, hogy egyre jobban stresszeli a helyzet.
-Jimin, minden rendben lesz – próbáltam megnyugtatni.
-És ha a gyilkos megtudja? Lecsap a lehetőségre és biztosan megöl minket – magyarázta ijedten.
-Ha bármi baj van, értesítitek a rendőrséget. Készenlétben lesznek azokon a napokon, hogy meg tudjanak védeni titeket, ha esetleg baj van – mondta apa, ezzel nyugtatva Jimint. – De ha nagyon nem érzed magad így biztonságban, visszamondhatom a munkát.
-Ne! Nem kell – szólalt meg Jimin újra. – Minden rendben lesz, csak... ez kicsit ijesztő. De megleszünk.
-Biztos? – kérdezett vissza apa.
-Biztos – bólintott a szőke fiú, mire apa rám nézett.
-Vigyázunk magunkra és egymásra. Megígérem – mosolyodtam el halványan, ezzel alátámasztva, amit mondok.
Apa sóhajtva bólintott, majd leült az asztalhoz, hogy elkezdhessünk enni.

...

Evés után Jimin már felment a szobánkba, én viszont lent maradtam, hogy segítsek apának elmosogatni... Legalábbis Jimin úgy tudta, csak segítek mosogatni.

-Jól csináltam? – kérdezte apa halkan, miközben rám nézett és elmosolyodott.
-Tökéletesen – bólintottam, szintén mosolyogva.
-Biztos képes vagy elintézni? Mi van, ha a terved kudarcba fullad, mert esetleg a rendőrség nem ér ki időben? Vagy ha erre is felkészült? Ő egy sorozatgyilkos, Hoseok, neki is vannak tervei.
-Megoldjuk. Minden rendben lesz. Előre felkészülünk mindenre, így nem eshet bántódása egyikünknek sem – néztem rá biztatóan. Ő ezt csak egy sóhajtással jutalmazta.

-És ha nem ő az? – tette fel az utolsó kérdést.
-Ettől én is félek. De elég nagy rá az esély, hogy ő az, hidd el!

Na vajon ki? O.O

2020.11.03. 11:58