Hanyatt fekve az ágyon néztem a plafont, miközben folyamatosan folytak a könnyeim.
Kicsit elgondolkoztam azon, vajon jó ötlet lenne-e, de végül kezembe vettem a telefonom, és tárcsáztam Taehyung számát.

-Szia Jimin! – szólt bele a fiú a készülékbe.
-Szia Tae! – mondtam halkan. – Tudnál segíteni?
-Basszus, valami baj van? – ijedt meg azonnal.
-Nem, nyugi, nincs semmi, csak... el kell mondanom valamit.
-Hallgatlak – mondta, mostmár sokkal nyugodtabb hangon.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! – kértem.
-Megígérem – mondta halkan, és szinte láttam magam előtt, ahogy bólint.
-Szóval... Ezt nem szabadna senkinek se elmondanom, de muszáj beletennem a történetbe, különben nem érted. Tehát... Hoseok... meleg – mondtam ki.
-Oké, ezt tudom.
-Mi? – lepődtem meg teljesen.
-Jungkook is meleg volt, így eléggé könnyen észreveszem, ha valaki szintén az – magyarázta.
-Oh, értem... - mondtam. Ezután néhány másodperc néma csend következett. – Az van, hogy... - szólaltam meg újra. – Múlt héten az egyik éjjel felébredt, és azt mondta, álmában benne volt, hogy ki a gyilkos. Utána elkezdte a gyilkos aláírását kikísérletezni, és azt állítja, hogy tudja, ki az, mert aki az álmában volt, arra teljesen illik minden. Ma éppen hazafelé sétáltunk, amikor azt mondta, hogy valaki követ minket. Utána megállított és mondta, hogy ne ijedjek meg, ez csak egy terv, majd megcsókolt. Itthon pedig közölte, hogy nem fogja elmondani, ki a gyanúsítottja és mi a terve, szóval most teljesen ki vagyok akadva, hogy ez így mi – hadartam a telefonba idegesen, levegővétel nélkül.

-Szóóval... - kezdte Taehyung néhány másodperc szünet után. – Hoseok tudja, ki a gyilkos, és van egy terve, aminek te is része vagy, de nem avat be.
-Pontosan – mondtam. – Konkrétan egy bábunak érzem magam, akit kedve szerint használhat fel bármire.

-Szereted őt? – kérdezte hirtelen, mire teljesen lefagytam. Vajon szeretem őt?
-Ne-Nem tudom – dadogtam.
-Jimin – szólított meg. - Azt mondtad, egy bábunak érzed magad. Vagyis zavar, hogy nem őszinte, és zavar, hogy csak egy színjáték miatt csókolt meg. Igazam van?

Taehyung mondatán elgondolkoztam.
Igen. Zavar, hogy nem őszinte. Úgy érzem, kihasznál. Olyan, mintha csak egy játék lennék számára, és ez fáj. Zavar, hogy nem őszintén csókolt meg, csupán egy terv miatt, amibe nem avat be...

-Taehyung – szólítottam meg most én őt. – Azt hiszem... Azt hiszem, szeretem Hoseokot – mondtam ki halkan, és újabb könnycseppek gördültek le arcomon.
-Jó sok időbe telt erre rájönnöd – jegyezte meg, és hallottam hangján, hogy mosolyog. Ezen én is halványan elmosolyodtam.

-Mit csináljak most? – kérdeztem. – Fáj, hogy úgy érzem, kihasznál. És zavar, hogy állandóan azt mondja, csak meg akar engem védeni. Azt pedig, hogy szeretem, félek neki bevallani.
-Hol vagy most? – kérdezte, mintha átlátott volna a dolgokon.
-A vendégszobában – mondtam halkan, szinte suttogva.
-Menj vissza hozzá, és mondd el neki, hogy mit érzel! – adta a tanácsot.
-De félek – suttogtam.
-Ő is szeret téged – jelentette ki.
-Pár órája még kiabáltam vele, most pedig álljak elé azzal, hogy szeretem?
-Én nem kötelezlek semmire. Ahogy gondolod. Csak menj oda hozzá, és legalább öleld meg, hogy tudja, nem haragszol – mondta, én pedig sóhajtottam.
-Köszönöm, Tae! Sokat segítettél. Tényleg – biztosítottam róla, majd elköszöntünk egymástól.

Néhány percig még a plafont nézve gondolkoztam, majd újra sóhajtottam, és felkeltem az ágyból.

Hoseok szobájához érve halkan bekopogtam.
-Gyere be! – szólt ki, mire benyitottam. Magam mögött becsuktam az ajtót, és lehajtott fejjel álltam meg. Nem mentem beljebb.

-Én... sajnálom – nyögtem ki. A fiú csak nézett rám, majd felállt az ágyáról, és közelebb lépett hozzám. Néhány másodpercig csak állt velem szemben, végül átölelt. Azonnal eleredtek a könnyeim.
-Én is sajnálom – mondta halkan.
-Már nem érdekel semmi, csak... soha többet ne vesszünk össze – mondtam, miközben folyamatosan zokogtam.
-Nem fogunk. És tényleg sajnálom, hogy nem mondom el, csak ez az egész annyira... bonyolult. Én... félek, Jimin. Nem azért mondom azt, hogy meg akarlak védeni, mert gyengének gondollak, hanem mert féltelek téged. Mindennél fontosabb vagy nekem, még a saját életemnél is – mondta, én pedig vállába fúrtam arcom.

Nekem nem vagy fontosabb a saját életemnél, Hoseok... Mert te vagy az életem.

qwq Ez milyen megható lett

2020.11.03. 11:48