-Nincs meleged? – nézett rám Hoseok, miközben hazafelé sétáltunk a suliból. Megértem, hiszen egyre nyáriasabb idő volt, én pedig hosszúujjú felsőben voltam. - Minden rendben? – kérdezte aggódva, hiszen nem válaszoltam neki. Gondolkoztam rajta, hogy bólintsak-e, vagy hamis mosollyal azt mondjam, hogy persze, de inkább nem mondtam semmit, csak lehajtott fejjel kullogtam tovább. Nem akartam neki hazudni.

-Hoseok – szólaltam meg halkan, mikor mérlegeltem magamban a dolgokat. Beszélnem kell neki róla.
A fiú érdeklődve nézett rám. Nem néztem vissza rá, továbbra is csak a cipőmet kémleltem. - Azt hiszem, kezdek depressziós lenni – mondtam ki, mire a fiú megtorpant, és óvatosan megfogta a csuklómat. Szembe fordultam vele, de még mindig nem néztem rá. Arcomon végiggördült egy néma könnycsepp.

Hoseok megfogta a másik csuklómat is, engem pedig elöntött a fájdalom. Felszisszentem. Abban a pillanatban nem tudtam átgondolni, hogy ez mekkora hülyeség volt.
Azonnal pulóverem ujjához nyúlt, és felhúzta azt, én pedig elkaptam a tekintetem az ellenkező irányba. Mondhatni, szégyelltem magam.

-Jimin – mondta halkan, én pedig fejemet leszegtem, és kitört belőlem a zokogás.
Elrántottam tőle a karom, és újra lehúztam a pulóver ujját, ami fedte a vágásaimat. - Miért nem szóltál, hogy ennyire nem vagy jól? – nézett rám szomorúan. – Tudod, hogy bármit megteszek érted. Ha nem szólsz, nem tudok segíteni.
-Nem akartam, hogy aggódj. Így is csak teher vagyok számodra – zokogtam.
-Dehogy vagy teher – mondta, és átölelt, így már pólóját könnyeztem össze. – Kérlek, Jimin, beszélj róla!
-Csak... ez az egész. Ma rajzórám volt, és annyira kikészített az egész, hogy utána... - próbáltam dióhéjban elmesélni a dolgokat, de a zokogásom közbevágott. – Utána csináltam ezt.
-Annyira sajnálom – mondta halkan, szinte suttogva Hoseok. – Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jobban legyél.

Szorosabban bújtam ölelésébe, és folyamatosan zokogva, halkan mondtam ki a következő mondatot.
-Jungkookkal akarok lenni.
-Tudom – suttogta, és tudtam, hogy már ő is a sírás határán van. – De kérlek, ne csinálj ilyeneket! Ez sajnos nem old meg semmit.
-Miért nem haltam meg? – zokogtam fel még jobban. – Akkor Jungkook talán még élne.
-A Sors még nem akarta, hogy meghalj, Jimin.
-Én tehetek róla. Ha aznap nem kértem volna segítséget, hanem hagytam volna, hogy... - kezdtem, de ezt sem voltam képes befejezni.
-Akkor halott lennél. És ha te halott lennél, hamarosan talán én is az lennék – fejezte be, amit elkezdtem, mire a zokogásom kicsit enyhült.
-Hogy érted? - kérdeztem.

Hoseok kicsit eltolt magától, így szemben álltam vele.
-Egy barátom nagyon erősen homofób. És nem tudja, hogy én... más vagyok. Ezért folyton előttem szidja a melegeket, ez pedig... eléggé kiakaszt – mesélte, nekem pedig már csak némán folytak a könnyeim. Nem tudtam a saját problémáimra koncentrálni, hirtelen csak az lebegett a szemem előtt, hogy Hoseok vajon jól van-e. – Előtte soha nem mutattam ki, hogy ez nekem mennyire fáj, de otthon nagyon sokat sírtam emiatt. Rémálmaim is voltak és hasonlók. És... volt egy időszakom, még 16 évesen, amikor én is... vágtam a karom – mondta ki, én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá. A mindig mosolygó, nevető, boldog, népszerű Jung Hoseok valójában csak egy álca volt? - Ezt senkinek sem mondtam még el. Csak apám tud róla, és mostmár te. A srácok észrevették már a hegeket a karomon és próbáltak faggatni, de soha nem mondtam el nekik. Már nem is kérdezik, megszokták, hogy ott vannak a karomon. – Felemelte bal karját és ránézett. Alkarján tényleg láthatóak voltak a régi hegek. - Az elmúlt néhány hónapban ismét kezdtem egyre rosszabbul lenni. Ha nem lépsz be az életembe, ki tudja, mit tettem volna magammal.
-És a barátaid tudják, hogy... meleg vagy? Mármint azon a homofóbon kívül... – kérdeztem, kissé félve. Még mindig fura ilyeneket kérdezni. Attól félek, túl messzire megyek kérdések terén.
-Nem. Csak apa tudja, az előző barátom, Taehyun, és... te.

Magyarázat, a félreértések elkerülése érdekében: Taehyung és Taehyun nem ugyanaz az ember :') Ezzel az ötletemmel eléggé megszenvedtem néha, mert véletlenül sem írhattam el és mindig figyelnem kellett a Taekre, hogy mikor mit melyikőjük mond 😂 Próbáljatok meg nem belekavarodni 😂😂

2020.11.01. 13:41