A hideg ráz, tehetetlen vagyok. Egyre közeledett, ez lesz a végeztem... Szememet be csuktam. Miért itt s miért most kell meghalnom? Próbáltam hallkan lélegezni, hátha eltéved a sötétben.. Ahogy közeledett úgy éreztem a közelgő vesztemet, de valaki megmentett. Egy fiú volt, tűzzel s jéggel támadta az ellenfelet.

-Riadtan keltem fel. Semmi baj, csak egy álom volt.

-(Név) -chaan!-Rontott be az ajtón drága barátnőm, Toga.

Ám ahogy rám nézett, kissé aggódva közeledett.

-Semmi baj, csak rosszat álmodtam. Ismét. -Sóhajtottam egy nagyot. Hetek óta rémálmaim vannak, egy bizonyos fiúval aki mindig megment.

Bár az is lehet az a fiú is megakar ölni, ezt sosem tudhatom meg.

-Ma ne is törődj vele! Hisz ma van a születésnapod! -Vigyorgott egyenesen az arcomba. Jobban örül mint én.

Gondolkozni se volt időm, hisz a hiperaktív lány rögtön karjaiba kapott s le vitt.

-Tegyél le, tudok menni. -Makacsokdtam már a pult előtt, ahol Kurogi jót nevetett ezen az egész helyzeten.

Pár perc múlva, ismét a saját lábaimon állhattam. Bár ez sem tartott sokáig, hisz egy bizonyos fiú nemhogy megölelt de még fel is kapott.

-Boldog születésnapot hercegnő! -Mosolygott.

Igaz teli van varatokkal, de ennek ellenére is helyes. Nos igen, Dabi a legjobb barátom.

-Köszönöm. -Nevettem, ki szabadulva a fiú karjaiból.

Pár perc múlva az apám jelent meg, őt mindenki ismeri. Shigaraki Tomura.

-Boldog születésnapot kicsim! -Hajamba puszilt, lehet gonosz de még is csak én vagyok az egyetlen lánya!

Miután mindenki felköszöntött, Kurogi a kedvenc kajámat tette elém, reggeli kép. A kedvem rögtön vidámabb lett.

Hát na a gyomrom az első.

Pár perc múlva, valaki leült mellém. Apa volt az. Kíváncsian néztem rá.

-Tudod most hogy be töltötted a 17-dik élet évedet, szeretnélek megkérni egy igen csak fontos dologra! -Teljesen komolyan nézett rám.  Feléfordultam.

-Mondd. -Fejeztem be a reggelim.

-Szeretném ha holnaptól a UA-ba járnál, mint a mi kis titkos kémünk. Már mindent elindéztem, ajánlással holnap kezdenél. -Ahogy e szavakat ki mondta pislogni is elfelejtettem.

-Nem fogom elszúrni! -Mosolyodtam el.

-Viszont most el lopom a születésnapost! -Karolt át Toga. Eléggé meglepődtem s ez az arcomon is látható lehetett, ugyanis a lány hallkan nevetni kezdett.

-Veszünk neked új ruhákat (Név)!- Automatikusan el mosolyodtam.

Felrohtam, át öltöztem, fogat mostam majd rohantam le a lányhoz, aki már készen várt.

Lassú de még is gyors léptekkel indultunk el.

-Hé szépségek! -Szólt mögöttünk egy fiú. Mire hátra fordultunk.

-Mit szeretnél? -Mosolyodtam el.

Áldozatnak tökéletes, jó születésnapi ajándék.

-Egy éjszakát veled. -Kacsintott rám. Bár pár másodperc múlva már a földön volt.

Ezért szeretek sötét helyeken mászkálni.

-Kérésed számomra parancs. -Kacsintottam rá, kést a torkához szegezve. Persze erre már nem mondott semmi, reszketett alattam. Ami még durvább, éreztem hogy merevedése van. Felnevettem.

Legféltetebb ékszeréhez hajoltam, mely most úgy állt mint egy zászló.

Már nem sokáig!

A késemmel, megfosztottam kincsétől. Rögtön sírva fakadt, kiabált. Elhordott minden ribancnak, amit persze nem tűrtem.

Ki tűrné?

Így el vágtam a torkát. S mintha mi sem történt volna el sétáltam.

-(Név) nem is te lennél. -Nevetett Toga, aki a fiú B véréből mintát vett. Pont hiány volt belőle.

S végül egy fél óra séta után, el érkeztünk a kis boltunkhoz, ahol szokás szerint fizetés nélkül távoztunk.

-Ez jó volt. -Dőlt a pultra Toga.

Csak bólintottam, majd felsétáltam a szobába. Hisz elköltözöm, még véletlen se bukjak le. El kezdtem pakolászni a bőröndbe, elő készítettem a holnapi ruhám.

Bár abban a pillanatban ajtó nyitást hallottam, rögtön arra fordultam.

-Majd titokban meglátogatlak azért!-Kócolta szét a hajamat.

-Reméltem. -Dőltem hátra az ágyon.

S elnyomott az álom.