Shen Qingqiu-nak és Shang Quinghua- nak órákba tellett, mire rá tudták venni Liu Qinggét, hogy lazítson az ölelésén. Minden egyes pillantásából és mozdulatából sugárzott a félelem.

- Ez lenne a Bai-zhan hegy ura? Nem kéne ennél sokkal bátrabbnak lennie? Mármint ő Bai-zhan hegy ura úgy van kitalálva... - Shang Quinghua elharapta a mondat végét, mikor észrevette Shen Qingqiu gyilkos pillantását, aki köhintett egyet, majd visszafordult, a még mindig őt szorongató Liu Qinggéhez.

- Shen Qingqiu... – szólalt meg dühvel a hangjában Liu Qingge – Hát ennyire nem bízol bennem? Mégis miért nem mondtad el?

Shen Qingqiu finoman elmosolyodott és bátorítóan megsimogatta a shidije fejét. Egy dühös Liu Qingge sokkal természetesebb látványt nyújtott, mint egy rettegő Liu Qingge.  A másik tekintete azonnal elsötétült.

- Shen Qingqiu! Olyan dolog történt, amin mosolyogni kéne? Hát ennyire nem érdekel az életed? Mit gondolsz mi történt volna, ha az úton meghalsz és csak utólag tudom meg? Hogy? Mégis, hogy tehetted ezt velem? – Liu Qingge a végén már kiabált, észre sem véve, hogy már nem a szektára hivatkozik, hanem saját magára.

Shen Qingqiu és Shang Quinghua szeme is elkerekedett, de nem tudtak mit mondani. Végtére is igaza volt, de még így sem tudnák megmagyarázni nekik. Ráadásul Shen Qingqiu már hozzászokott, hogy egyedül cselekszik. A döbbent tekinteteiket látva Liu Qingge vörösleni kezdett.

- Még mindig nem mondasz semmit? Az az aktakukac persze tudja miről van szó! Hah! Mégis mikor kerültetek ilyen közel egymáshoz? Találkozgattál vele anélkül, hogy szóltál volna nekem? Tényleg azt hiszed, hogy jó választás? Mégis mit tudna tenni, ha a repedés újra megjelenne?

Újabb csend felelt a férfi kétértelmű szavainak. Shen Qingqiu ajka megremegett, de mielőtt megszólalhatott volna, Shang Quinghua tette meg.

- Mégis mi közöd neked ehhez? – Shang Qinghua hangja a szokásostól eltérően hűvös volt – Shen Qingqiu nem menthetett volna meg, ha én nem lennék, és akkor már halott lennél. A mi világunk eltér a tiédtől. Nem mondanám, hogy ismerjük egymást, inkább függünk egymástól. Ha egyikünk él, akkor a másikunk is. Ha meghalunk ketten halunk meg. Szóval megköszönném, ha elkotródnál, hogy el tudjuk intézni, hogy lehetőleg ne haljunk meg?

Shen Qingqiu döbbenten nézett a társára, majd hirtelen felállt, kitörve Liu Qingge öleléséből. Védelmezőn a shidije elé állt.

- Túl durvák a szavaid! Lehet, hogy közös világban élünk, de ezért Liu-shidi nem hibás. Valójában furcsább lenne, ha nem így reagálna. Végtére is nem mintha ne lehetne őt beavatni. - Shen Qingqiu hangja tiszta és magabiztos volt.

Liu Qingge fülében még mindig Shang Quinghua szavai zúgtak. Shen Qingqiu nem mentette volna meg, ha nem létezne Shang Quinghua. És ő ezt miért nem tagadja? Ám Shen Qingqiu tisztán csengő szavai kimozdították, és megmelengették a szívét. Igen bíznia kell benne!

- Megőrültél?? – csattant fel Shang Quinghua, félbe szakítva Liu Qingge gondolatmenetét – Fel fogtad milyen következményekkel járhat? Akkor lennénk legszerencsésebbek, ha hibbantnak néz!

Shen Qingqiu megrázkódott. Liu Qingge nehézkesen felállt, és lágyan megérintette a még mindig védelmezően előtte álló férfi vállát és óvatosan a füléhez hajolt.

- Bármit mondasz hinni fogok neked. Ne hallgass erre a pojácára. – felsóhajtott, miközben lágy suttogással folytatta – Kérlek Shen Qingqiu engedd, hogy most végre én védhesselek meg.

Liu Qingge szavai féktelen bánattal és féltéssel voltak tele Shen Qingqiu-nak belesajdult a szíve, ahogy hallgatta.

- Nem mondhatom el a teljes igazságot, de... Egy részét talán... Így is szeretnéd tudni? - Shen Qingqiu hangja remegett.

Shang Quinghua szikrázó tekintettel elfordult és elviharzott. Ezzel párhuzamosan Liu Qingge szeme felcsillant. A tekintete magáért beszélt, Shen Qingqiu-nak nem kellett megvárnia a választ.

- Voltak hasonló látomásaim a múltban, valósághűek és fájdalmasak... Mivel azonban ezt te is láttad valóban nem csak az elmém játéka lehetett. Létezik egy úgynevezett Xian mo kard. Ez csak az én feltételezésem, de valószínűleg az nyithatta meg a valóság szövetét. A tulajdonosa nagy eséllyel arra pályázik, hogy megöljön. Shang Quinghua és én birtokában vagyunk egy képességnek. - Shen Qingqiu elhallgatott egy pillanatra, mintha azon gondolkozna, mennyit mondjon. – Ez által vízióink vannak a jövőről. Mind a ketten tudjuk, hogy egy másik világban a fekete árny, akit az előbb láttál lemészárolt rengeteg embert köztünk minket is. Csakhogy ez az ember a mi világunkban is jelen van. Azt próbáljuk megelőzni, hogy olyanná váljon, mint akit az előbb láttál, hogy megmeneküljünk sok mindenkivel egyetemben. Bár be kell valljam azzal nem számoltunk, hogy megjelenik az eredeti is...Ez valószínűleg problémás lesz.

Shen Qingqiu keserűen elmosolyodott. Hirtelen mintha leesett volna egy kő a szívéről felsóhajtott. Liu Qingge egyre sötétebb tekintettel hallgatta a másik szavait. A 'lemészárolt' a 'mi világunkban is jelen van' és a 'problémás' szavaknál eltorzult az arckifejezése. Sokáig hallgatott, emésztette a másik szavait, majd csendben bólintott.

- Tehát minden pillanatban melletted kell legyek, hogy meg tudjalak védeni... - Liu Qingge hangja sokkal lágyabb lett – Azt hiszem ezt kell tennünk!

Shen Qingqiu felnevetett a shidije egyszerű világszemléletén. Végül is ugyanúgy állt hozzá, mint előtte. Nem kérdezett vagy kérdőjelezte meg. Shen Qingqiu el akarta rejteni a rejteni a kacagását a legyezővel, azonban az nem volt a kezében. Lefagyott fogalma sem volt róla, hogy vajon hol ejthette el. Ekkor Liu Qingge lehajolt és a porból felemelte a fehér legyezőt. Leporolta majd Shen Qingqiu felé nyújtotta.

- Tényleg mindig elhagyod, mintha csak szándékosan akarnád, hogy megkeressem neked – mosolyodott el, majd óvatosan megborzolta a shixiongja haját, miközben a kezébe nyomta a legyezőt.