Liu Qingge ezek után alig találkozott Shen Qingqiu-val. Ha véletlenül össze is futottak Shen Qingqiu azonnal az arca elé kapta a legyezőjét és elsietett. Néha Liu Qingge azt is észrevette ilyen alkalmakkor, hogy mintha vívódna valamin. Egy idő után a fülébe jutott az a pletyka is, hogy Shen Qingqiu bizonyára párt keres magának, hiszen egyre többet és többet bámulja Tündérhegy lányait. A kettejükről szóló szerelmi történetek, pedig feledésbe merültek. Még egy akkortájt felkapott botrányos műben sem említették meg, mely Lou Binghe Shen Qingqiu iránt tanúsított szerelméről és tragikus haláláról mesélt el részletek. Ez valamiét frusztrálta. Mégis miért hozzák fel még mindig azt a manipulatív tanítványt? Még hogy szerelem! Shen Qingqiu egyszerűen csak túlzottan elkényeztette, túlságosan a hatása alá került.

Liu Qingge éppen ezért nagyon várta a közös küldetésüket, hogy végre beszélhessen a shixiongjával. Nem különösebben volt semmi, amit el akart mondani, de úgy érezte sok mindent meg kell beszélniük. Amikor beért Yue klánvezér szobájába az meglepődve fogadta.

- Liu- shidi? – kérdezte döbbenten, de hamar összeszedte magát. - Foglalj helyet.

- Nem ma kellene, Shen Qingqiu-val közös küldetésre mennünk? – húzta össze a szemöldökét Liu Qingge.

- Mi? Nem szólt neked?

- Miről kellett volna? – Liu Qingge hiába próbált közönyös maradni hangjából sütött az idegesség.

- Azt mondta Shang Qinghua-val megy, a kettőtökről szóló pletykák elcsitítása miatt. – Yue klánvezér finoman megrázta a fejét. – Nem szólt neked erről?

Liu Qingge erre csak beharapta az alsó ajkát. Shen Qingqiu menekül előle ez már nem volt kérdés számára, hiszen egész eddig a védelméért könyörgött, most pedig egy szó nélkül itt hagyta. Liu Qingge ökölbe szorította a kezét.

- Ugyanakkor szeretném, ha titokban követnéd őket. Azok ketten... Nem tudom megmagyarázni, de valahogy rossz érzésem van kettejük miatt. Ráadásul nem hinném, hogy Shang Qinghua meg tudná védeni Shen shidit, ha esetleg a Gyógyíthatatlan aktiválódna. – Yue klánvezér hangja mintha mélyebb és fáradtabb lett volna a szokásosnál. – Pedig már úgy reméltem, hogy kibékültetek...

- Kibékültünk!

- Igen? – Yue klánvezér hangjába visszatért valamennyi szín.

- Igen! – Liu Qingge válasza határozott volt.

- Ennek örülök... - A hangja még mindig fáradt volt. – Akkor rád bízom őket. Ha veled van én is megnyugodhatok.

Liu Qingge csak bólintott, majd elindult a bejárat felé, ahonnan nem rég indulhatott el a két jó madár. Ostobának kéne lennünk, ha azt gondolnánk, hogy Liu Qinggét nem bosszantotta, hogy egy Shang Qinghua féle alakra cserélték le. Mégis mióta lett ez a kettő annyira jóban, hogy közös küldetésekre járnak?

Liu Qingge hangtalanul, és feltűnés nélkül követte őket, és halkan elkapott néhány mondattöredéket. Hogy lehetsz ennyire fantáziátlan...hús...meg kell hal... megtaláljuk...Lou Binghe...

Liu Qingge nem igazán tudta összerakni értelmes kontextussá a szavakat.

Uborka pajtás...Meghalunk...Lou Binghe...Ég felé szálló repülő...erre

Az utolsó szócska egész hangosan hallatszódott, mint egy kisebb kiáltás. Liu Qingge összerezzent a hirtelen hangerő változásra, majd elkerekedett szemmel figyelte, hogy ők ketten letérnek a küldetés kijelölt útvonaláról.