Liu Qingge a vállában lüktető elviselhetetlen fájdalomra ébredt. Lassan kinyitotta a szemét, és élettelen tekintetét Yue klánvezérre vetette. A férfi megtörten ült az ágy melletti széken, arcát előrehajolva a kezébe temette. Liu Qingge még soha nem látta ennyire gyengének és törékenynek. A gondolatok lassan forogtak Liu Qingge fejében, eltorzította őket a fájdalom és a gyász. Így lehet, hogy csak pár perc múlva jött rá, hogy életben maradt.

Szemöldökét összeráncolta, vagy inkább összeráncolta volna, ha a homlokán lévő seb ebben meg nem akadályozza. Felszisszent, ahogy meghúzódott a vágás, mire a klánvezér felé kapta a tekintetét. Vörös szeme, arról árulkodott, hogy jó ideje nem aludt és alighanem sokat sírt, most azonban az arca egy picit megenyhült.

- Mi tört... - kezdett volna bele Liu Qingge, azonban Yue Qingyuan félbeszakítótta.

- Ezt majd később. Mu- shidi minden tőle telhetőt megtett, de így is csak nehezen tudta megmenteni a vállad... - itt egy pár pillanatra elhalgatott - Legközelebb, ha meg akarnád öletni magad, előtte gondolkodj. Miattad elvesztettük Shen - shidi testét!

Liu Qingge nem igazán értette, hogy miről beszél. Ki merészelné ellopni egy mester holttestét? Amint feltette a kérdést, már maga is tudta rá a választ.

- Lou Binghe! Hogy van mersze? - kiáltott fel, de a mondat vége egy szánalmas nyögéssé gyengült.

- Maradj veszteg! - parancsolt rá ellentmondást nem tűrő hangon a klánvezér - Ha már képtelen voltál megvédeni, legalább maradj csöndben és hagyd, hogy ápoljanak.

Liu Qingge az ajkába harapott, szemei megteltek könnyekkel. Yue Qingyuan arca megrándult és egy nagy sóhaj kíséretében elfordult a szektatrsától.

- Nem mintha nem értenélek meg... - szólalt meg a szektavezér keserűen - Ha a helyedben lennék, én is ezt tettem volna. De... Qing Ying hegynek szüksége van rád... Shen Qingqiu-nak már nincs... Gondolj erre. Ráadásul bosszút is csak akkor tudunk állni, ha felépülsz. Az ellen a romlott tanítvány ellen, csak összefogva tudunk küzdeni.

Liu Qingge megpróbált felülni, azonban csak egy újabb fájdalmas nyögés csúszott ki a száján.

- Mondom MARADJ VESZTEG! - a levegő megtelt feszültséggel, ahogy az általában szelíd szektavezér ordítani kezdett - Nem bocsátottam meg az alkalmatlanságodat! Ott voltál mellette! Meg kellett volna védened, vagy legalább visszahoznod a testét! A Bai-Zhan hegy urának képesnek kellett volna lennie rá. Nem te voltál rá mindig is olyan büszke, hogy a leghatalmasabbként tartanak számon... Mégis... Te mégis...

"hagytad meghalni." A szektavezér nem fejezte be a mondatot, de Liu Qingge így is tudta a végét.

- Igazad van - szólalt meg végül nagy nehezen - Én... én... képtelen voltam megmenteni. Lou Binghe legyőzött.

Liu Qingge minden szavának súlya volt. Yue Qingyuan először meglepődött, de aztán rendezte az arckifejezését.

- Ne haragudj. Rajtad töltöttem ki a dühöm. Ebben az ügyben nem te vagy a hibás. - A klánvezér hangja remegett. - Ide küldöm Mu- shidit. Fogadd el a kezelést.

Ezzel elment, magára hagyva Liu Qinggét a gondolataival. A férfi szeme előtt Shen Qingqiu halott arca lebegett. Szinte érezni vélte a kihülő test hideg ölelését. A szeméből patakokban folyt a könny. Magára maradt. Az az embert, akit legjobban szeretett és vele a lelke egy része meghalt. Üres gondolatai közt egyetlen tiszta cél körvonalazódott. Visszaszerzi Shen Qingqiu holttestét, mégha az életébe is kerül. 

UI.: Bocsánat, hogy ilyen sokáig kellett várni és, hogy rövid is lett a rész. A legközelebbi fejezet (ha lesz) már normál hosszúságú lesz.
Eredetileg ott akartam abbahagyni a történetet, hogy Shen Qingqiu lezuhan a tetőről vagy itt, hogy Liu Qingge gyászol.
Folytassam még? Van rá igény?