- ... Az én Baqi klánom nem fogja hagyni, hogy a terveid szerint alakuljanak a dolgok! - hallott meg Liu Qingge egy arrogáns hangot.

Hogy merészeli!

Liu Qingge túl nagy lendülettel érkezett, így (természetesen teljesen véletlenül) ledöntötte az úriembert a kardjáról. A jellegtelen klánból származó férfi szitkozódva ért földet
- Becsület a hűség felett! - kiáltozták lentről.
Liu Qingge végigmérte Shen Qingqiu-t. Bár megviseltnek tűnt, nagy sérülést nem látott rajta

– Mi van? - nézett a szerelmére a szavainak bár érzéktelennek kellett volna lennie, valahogy mégis lágynak hatottak.

– Vigyél el innen? – kérte Shen Qingqiu őszintén, az ő szemében is megcsillant a viszontlátás öröme.

Liu Qingge nem szólt semmit, csupán összevonta a szemöldökét. Nyelve megduzzadt, arca kivörösödött. Nem érdekelte ki van körülöttük, hogy mit kéne tennie, csak el akarta mondani Shen Qingqiunak hogy bármit megtenne érte azt, hogy... Szereti! A másik azonban félreértette a hallgatását.

– A méreg megint előjött, ezért nem tudom előhívni az energiámat, hogy a saját kardomon repüljek. Ha nem viszel magaddal, csak annyit tehetek, hogy lehullok az égből.

– Gyere – sóhajtotta Liu Qingge. A ki nem mondott szavak pedig bent rekedtek. A pillanat elszált, csak a fülein és arcán az enyhe pír jelezte a korábbi felindulást.
Shen Qingqiu felugrott Cheng Luanra és akaratlanul átölelte Liu Qingge derekát.

A lentről figyelő tömeg szüntelenül szidalmazta őket, ám mindketten úgy tettek, mintha semmit sem hallanának. A Cheng Luan kard felrepült az égig, és a szél zúgott a fülükben, ahogy maguk mögött hagyták az őket üldözőket.

Shen Qingqiu mellkasa Liu Qingge hátához simult, aki így még vörösebb lett. A magabiztossága hirtelen elűnt, csak a vágy maradt, hogy ez a pillanat ez az ölelés a végtelenségig tartson.

– Hova menjünk? – kérdezte végül Liu Qingge, mikor rájött, hogy vaktába repülnek.

– A város legmagasabb épületének tetejére. Kérlek, segíts távol tartani ezeket az embereket egy kicsit – mondta Shen Qingqiu, szomorú és aggódó hanglejtéssel.

Liu Qingge szíve megdobbant. Nem tetszett neki a másik hangsúlya.

– Mi a franc történt veled? – indult fel Liu Qingge tehetetlenségében. – Ha nem akartál a börtönbe menni, miért nem szóltál korábban ahelyett, hogy ekkora felfordulást csinálsz? Még ha Cang Qiong-hegység nem is tudja, hogy jusson be a vízi börtönbe, azt hiszed, nem tudjuk, hogy verjük szét?

- Azt hiszed nem tudnálak megmenteni? Ennyire nem bízol bennem? - tette még hozzá magában.
Shen Qingqiu azonban megértette a ki nem mondott szavakat.

– Az… nem szükséges szétverni a vízi börtönt… – mondta zavart bűntudattal Shen Qingqiu.

Mégis mire készül? Liu Qingge gyanította, hogy valamilyen nagy ostobaságra. De ő most itt volt vele, és ezúttal nem hagyja, hogy bármi is történjen vele. A vallomás újra a nyelve hegyére szökött.
"Majd én megvédelek, csak maradj mellettem" mikor kimondta volna ezeket a szavakat, hirtelen egy hatalmas fenyegetést érzett a közelből.

– Szállj le! – mondta Liu Qingge miközben újra lenyelte a szavakat.

– Csak azt mondom, hogy már nem szükséges, de azért hálás vagyok a jószándékért. Nem kell lelökni, ugye? – felelte Shen Qingqiu szinte játékosan.

– Jön valami – mondta Liu Qingge miközben hátranézett és rámosolygott. - Minden rendben lesz.

Shen Qingqiu nem mondott semmi többet, hanem azonnal leugrott. Liu Qinggének szinte fájt, ahogy a testük szétváltak.
Shen Qingqiu arca viszont kifejezéstelen maradt. Liu Qingge ekkor már biztos volt benne, hogy titkol valamit.

Cheng Luan lendülete rendkívül erős volt, valamint a vezetője gondolatai is máshol jártak, így Liu Qingge látványosat bukfencezett a levegőben a kardjával, mire végre meg tudott állni. Figyelmesen kémlelte a távolt, nem érdekel mit titkol előle elég lesz akkor aggódni miatta, mikor már biztonságban tudhatja.

– Mit nézel? - szólalt meg egy hang Shen Qingqiu felől.

Liu Qingge hátra kapta a tekintetét. Lou Binghe volt az. Shen Qingqiu megbotlott a hirtelen ijedtségtől, azonban Liu Qingge egy finom mozdulattal elkapta.
Lou Binghe szemében veszélyes tűz égett, ahogy végigmérte kettejüket.

Lassan Shen Qingqiu felé nyújtotta a kezét, és így szólt:

– Gyere velem!

Liu Qingge keze ökölbe szorult. Nem tervezte, hogy az elmebeteg tanítvány kezére játsza a szerelmét. Megragadta a szerelme csuklóját és óvóan elélépett.

Ui.: A fejezet szó szerinti idézetet tartalmaz DCG fordításából. Ezúton is köszönöm neki!