Liu Qingge jó darabig nem állt szóba a klánvezérrel. Az élete leegyszerűsödött két dologra, a Huan Hua palota ostromára és a lábadozásra. A gyengébb tanítványok már elléptek az útjából, amikor látták,  hogy közelít. Többször eljutott Lou Binghéig és az idő teltével rá kellett jönnie, hogy valami nincs rendben. Lou Binghe mintha teljesen más ember lett volna, mint az aki gyilkos undorral ejtette ki Shen Qingqiu nevét.

Liu Qingge dühítő módon mintha saját magát látta volna az elzüllött tanítványban. Gyász, önutálat és düh. Úgy érezte sokkal jobban hasonlítanak, mint szeretné. De akkor hova tűnt a gyilkos? Az az undorító mocsok, aki megfosztotta Shen Qingqiut a végtagjaitól...

Az idő csak telt és telt és Liu Qingge elméje egyre hevesebben tiltakozott az ellen, hogy a szerelmét a tanítványa mocskos kezében hagyja. Legyőzni azonban nem tudta, és Lou Binghe, ki tudja miért, soha nem ölte meg. A körforgás pedig soha nem állt meg egészen egy öt évvel későbbi napig.

A remény akkorra már csak pislákolt Liu Qinggében. Néha már csak megszokásból küzdött és már abban sem volt biztos, hogy egyáltalán felismerné Shen Qingqiu minden bizonnyal szétrohadt testét. Aznap újfent bejutott Lou Binghéhez és ahogy mindig, a dühe most is újra felébredt. Azonban egy pillanatra lefagyott, a tanítvány ölelésében Shen Qingqiu teste feküdt. Tökéletes állapotban volt, akárcsak azon a napon, amelyiken meghalt. A ruhái azonban félrecsúsztak szabadon hagyva a férfi nyakát és vállát. Lou Binghe csak egy alsóruhát viselt, ami szintén rendezetlen volt.

– Te pokolfajzat! - kiáltotta Liu Qingge gyűlölettel, miközben a kardjával Shen Qingqiu élettelen testére mutatott - Mit műveltél vele?

– Mit gondolsz, mit műveltem? - vonta magához közelebb Shen Qingqiut Lou Binghe.

- Ő sohasem volt a tiéd... Hogy mered...? - sziszegte Liu Qingge alig hallhatóan.

Liu Qingge sem szólt többet, Cheng Luan pedig előretört. Xin Mo még nem hagyta el teljesen a hüvelyét. Luo Binghe csak a hüvellyel védte Cheng Luan éles pengéjét. Ahogy a vad kardenergia közelített, kissé félrehajolt. Kivédte a mardosó hideg kardenergiát, miközben megvédte a mögötte fekvő testét, arcán növekvő dühvel.

Liu Qingge szintén rájött, hogy egy ilyen szűk szobában használni a Cheng Luant azzal a kockázattal jár, hogy megsérti a holttestet. Rögtön visszahívta a kardját a hüvelyébe, és spirituális energiával kezdte rohamozni Luo Binghét.

A kemény és sebes párbajuk közepette a testen lévő ruha egészen derékig lecsúszott, így Luo Binghe tenyere közvetlenül a fehér bőrt érintette. Liu Qingge mindent megtett, hogy elvegye a testet, de hiába. Hogy meri ez a pondró meggyalázni a holttestét? Hogy merészel hozzáérni, mikor miatta halt meg? Hogy merészeli, hogy az akarata ellenére. Liu Qingge szeme vérben forgott:

– Vadállat, ő mégis a Shizunod! - kiáltott fel Liu Qingge majd gondolatban hozzátette - 'Ő az enyém! Hogy merted meggyalázni?'

– Azt hiszed, csinálnék ilyesmit, ha valaki más lenne? – mondta Luo Binghe nyugodtan, mire a másik még jobban feldühödött.

A Huan Hua Pavilont körülvevő tanítványok teljesen döbbenten és tátott szájjal figyeltek. Luo Binghe ügyet sem vetett rájuk, teljes figyelmét a Liu Qinggével való párbajra összpontosította. A két férfi teste körül a spirituális energia forró vízként tört fel, és minden irányba lövellt. Az arcukon lévő kifejezés minden egyes pillanattal súlyosabb lett. Aztán valami megváltozott, valaki a hátára rakta a kezét és erős spirituális energiát áramoltatott belé. Annyira ismerős volt, annyira...

Azonban Liu Qinggének nem volt ideje végiggondolni az eseményeket, mert ekkor megnyílt a fekete nyílás, mely már régóta kísértette a férfit és valaki keresztülszúrta Lou Binghét. A tanítvány öleléséből kicsúszott a test, amit Liu Qingge ösztönösen elkapott. Ahogy azonban az ellenfele a földre esett, még jobban összezavarodott. Az aki hátba szúrta Lou Binghét saját maga volt, kezében a véres Xian Mo kard.

- Lehetetlen... - suttogta valaki rémülten a háta mögött, alighanem az, aki energiát adott neki.

Liu Qingge pedig magához szorította a szerelme testét, még egyszer nem hagyja, hogy elvegyék tőle. 

A történet egyes elemei, hogy hűek legyenek az eredetihez szó szerint lettek átvéve. Az íráshoz DCG fordítását használtam. Ezúton is köszönöm neki!