Mire Liu Qingge visszaért, már hajnalodott, Shen Qingqiu-nak pedig hűlt helyét sem találta. Mintha a pillanat megfagyott volna. Azonnal kiszökkent az ablakon, hogy körbenézzen a környéken. Azonban Shen Qingqiu nem volt sehol. Liu Qingge elméjébe vissza visszatért egy rémkép egy véres torzóról, idegesen újra berontott a kovácsműhely ajtaján és mikor nyugtázta, hogy a másik még mindig nincs itt fordult volna újra ki, de Mu Qingfang megragadta a karját.

- Mi van? – förmedt rá a másikra Liu Qingge.

- Ha Shen Qingqiu-t keresed a szobájában van. Nem értem egyáltalán miért keresed ilyen eszeveszetten. Talán történt valami? Tudtommal egész éjszaka a szobájában volt.

Liu Qingge felsóhajtott és a hátát nekivetette a hideg falnak. Mu Qingfang valahogy képes volt átlátni rajta talán túlzottan jól kiismerni a férfit. Vajon amikor ő nézte Shen Qingqiu miért nem volt a szobában? Mosdóba ment volna? Túlaggódta volna? Liu Qingge gondolatait kételyek, rémképek és az aggodalom töltötte ki. Csak arra eszmélt fel, amikor valaki odalépett hozzá, és hátba vágta:

– Mi történt tegnap éjjel? – kérdezte a kéz tulajdonosa vidám hanglejtéssel.

Liu Qingge ránézett Shen Qingqiu-ra, és az aggodalomtól és a másik könnyed hangulatától dühösen válaszolt:

– Mi történt a tanítványoddal? – morogta, miközben végigmérte a másikat, akinek az arcáról ugyan nem lehetett érzelmeket leolvasni, de fáradtnak és betegesnek tűnt.

– Mit csinált? – komorult el Shen Qingqiu.

– Tegnap éjjel ötöt legyőzött. Én csak kettőt – mondta Liu Qingge lassan, majd újra Shen Qingqiura nézett. – Mi történt, amíg Luo Binghe eltűnt?

A másik nem válaszolt és a jelenlevőkkel együtt ők is elindultak a főtér felé. Liu Qingge mellette lépdelt, minden mozdulatát nyomon követve. Shen Qingqiu elsápadt és hirtelen félelem csillant meg az arcán. Megragadta Liu Qingge kezét és már majdnem megszólalt, amikor hirtelen az eddig hangoskodó tanítványok egyszerre elhallgattak, és utat engedtek egy csoportnak. Yue Qingyuan és a Huan Hua Palota öreg mestere egymás mellett mentek, míg a Tian Yi Kolostor és a Zhao Hua Templom vezetői követték őket. Ami azonban ennél fontosabb volt Lou Binghe is megjelent. Szája gúnyos félmosolyra görbült, szeméből sugárzott a gyűlölet, ahogy Liu Qinggét bámulta, majd mikor észrevette, hogy Shen Qingqiu a másik kezét szorongatja egyfajta ijesztő őrület rajzolódott ki az arcvonásaiból.

– Szörnyen festesz. Nem kellett volna elengednem téged – vonta el Liu Qingge figyelmét Yue Qingyuan aggódó hangja

– Csak Mu Qingfang páciensei annyit sírtak és kiabáltak, hogy nem tudtam aludni a múlt éjjel – felelt Shen Qingqiu egy érzelemmentes mosollyal. Liu Qinggének nem tetszett a helyzet, a másik egyszerűen nem lehetett ettől ennyire rossz bőrbe.

– Shixiong, ez meg hogy lehet? Akármilyen hangosak voltunk tegnap este, nem kerülhettél ilyen állapotba egy éjszaka alatt. Bevetted a gyógyszert, amit a szobádba vittem? – kérdezte Mu Qingfang is orvosi gyanakvással.

– Bevettem. Bevettem – legyintett Shen Qingqiu rá nem jellemző gorombasággal.

Mikor kiértek a térre, ott hirtelen zavargás támadt. Liu Qingge azonban nem törődött vele, hanem a másikat bámulta. Jeleket keresett, arra mi történhetett a férfival és nemsokára talált is. Shen Qingqiu nyakán vörös folt éktelenkedett, pont olyan mintha fojtogatták volna. Liu Qingge lefagyott. Mégis mi történhetett az este? Ellenségesen Lou Binghére nézett, aki előtt éppen Jinlan város ura térdelt istenítve azt a szörnyeteg tanítványt.

- Mintha Liu-shidi vagy Mu Qingfang kevesebbet tettek volna. Persze, ő a főszereplő... - morogta mellette Shen Qingqiu, bár valószínűleg nem fogta fel, hogy hangosan is kimondta a szavakat.

Liu Qingge rászorított a másik kezére miközben finoman maga felé húzta el Lou Binghe látásköréből, aki egyre gyakrabban nézett feléjük. Gondolataiból az egyik elfogott magvető sikoltása szakította ki. Nem emlékezett mikor vezették elő a fogságba esett magvetőket, azok is ott voltak akik tegnap még halottnak tűntek, mindegyik testét el kellett égetni.

– Shen mester, ne hagyja, hogy halálra égessenek! – kiáltotta. – Shen mester, könyörgök, mentsen meg!

Mindenki szeme tágra kerekedett Liu Qinggét is beleértve, aki még közelebb húzta magához a döbbent Shen Qingqiut.

A magvető tovább sírt: – Csak a parancsait teljesítettük, abba nem egyeztünk bele, hogy halálra égünk!

Ekkor kitört a káosz rengeteg együgyű átverhető ostoba követelt magyarázatot, vagy kezdett vádaskodni. Yue Qingyuan tekintete ijesztően hideggé vált, de Liu Qingge talán még nála is ijesztőbbnek tűnhetett ebben a pillanatban. Shen Qingqiu-t kicsit maga mögé tolva hagyta, hogy arcvonásait átrendezze a düh. A további értelmetlen logikátlanságok és zöldfülű tanítványok ostobaságai sem segítettek a hidegvérének megőrzésében. Az egyik egyenesen arra utalgatott, hogy bizonyítéka van az együttműködésre. Yue Qingquan megvédte Shen Qingqiu-t, és ő maga is felszólalt, a képtelen vádak ellenében. Aztán hirtelen a vád megváltozott arra, hogy verte a tanítványait. Az egész szürreális volt. Mintha minden és mindenki azért gyűlt volna össze, hogy Shen Qingqiu-t végtelenségig besározza. Aztán a tekintete hirtelen Lou Binghére kúszott és hirtelen rájött valamire. Minden túl tökéletes volt, mintha valaki eltervezte volna. Gyűlölet kúszott fel a torkán. Mégis mit akar ez a romlott tanítvány?