Liu Qingge összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Shen Qingqiu a kezével gödröt kapart a földbe. Soha sem tartotta egészségesnek az Shen Qingqiu és a tanítványa közötti kapcsolatot. Most pedig, hogy az az idióta Lou Binghe meghalt, határozottan aggódott, hogy esetleg Shen Qingqiu utána akar menni. Liu Qingge magában szidta a tanítványt, a megszállottságát, amivel a shizunja felé fordult. Azt, hogy hogyan marta el a többi tanítványt a közeléből, hogyan hízelegte be magát, hogy Shen Qingqiu azt higgye, hogy rajta kívül nincs senkije. Emiatt a felháborító viselkedés miatt lett teljesen összetörve most a szektatársa.

A gödör időközben egyre mélyebb és mélyebb lett, ahogy az árnyékok is Liu Qingge arcán. Shen Qingqiu felvette, az immár darabjaira tört kard részeit. Ahogy lassan a mellkasához ölelte a kardot, mintha balsorsát fogadná magába, az ok helyen megsebesítette a kezét, megszaggatta a ruháját. Ő azonban nem vette észre, vagy nem foglalkozott, a kezéből és a mellkasából szivárgó vérrel. Hosszú fekete haját bemocskolta a koszos vér. Liu Qingge elfordította a fejét, nem bírta nézni a szenvedését. Majd egy hatalmasat sóhajtva, nagy léptekkel szektatársa felé indult. Shen Qingqiu remegő kézzel a gödörbe helyezte a kard apró darabjait. Liu Qingge a mozdulat végére ért oda mellé. Szótlanul maga felé rántotta a meglepett férfit, aki így majdnem az ölébe esett.

- Mit művelsz Shidi? – szólalt meg Shen Qingqiu fátyolos, élettelen hangon.

Liu Qingge nem szólt semmit, csak letépett néhány darabot a ruhájából, és a sebeire kötötte. Shen Qingqiu szeme elkerekedett, aztán váratlanul elmosolyodott, mint aki valami biztonságosra lelt. Liu Qingge nem számított ilyen heves reakcióra. Zavartan köhintett egyet, és finoman ellökte magától a férfit.

- Megsebesültél. Látogasd meg Mu Qingfangot. – vetette oda, dühvel a hangjában.

Shen Qingqiu arcáról eltűnt a korábbi arckifejezés, helyette a szokásos érzéktelen maszkját vette fel. Ez a változás bosszantotta Liu Qinggét. Újfent megragadta a karját talpra rántotta, majd a csuklójánál fogva rángatni kezdte maga után. Shen Qingqiu hol lesápadt, hol elvörösödött. Szemében végtelen zavar tükröződött.

- Liu-shidi...Mellettem leszel? Megvédesz ugye? – kérdezte Shen Qingqiu elhaló hangon.

Most Liu Qinggén volt a sor arcszínváltozások terén. Hirtelen megállt, majd a válla fölött hátranézett a férfi kétségbeesett, de bizakodó arcára. Mikor látta, hogy Shen Qingqiu ajka megremeg idegességében, elfordította a tekintetét, és látványosan bólintott. Bár Liu Qingge nem láthatta, de Shen Qingqiu arca felragyogott, és halovány pillanatra eltűnt a végtelen gyász és bűntudat a szeméből.

- Várjunk... Nem Bambuszlak felé megyünk?

- De.

- És Mu Qingfang? -kérdezte óvatosan, mert hirtelen megérezte a sebeit

- Odajön!

Ekkor Shen Qingqiu finoman megfogta másik kezével Liu Qingee csuklóját szorongató ujjait.

- Oda találok egyedül is. Köszönöm shidi. – Ezzel megpróbálta kiszabadítani magát a szorításból

- Nem – felelte egyszerűen Liu Qingge. – Melletted maradok.

Shen Qingqiu arcán újra zavartság jelent, meg mintha elfelejtette volna az elmúlt pár perc eseményeit. Liu Qingge ennek láttán sértetten elhúzta a kezét, és magában puffogva elindult a Bai-Zhan hegy felé, Shen Qingqiu faképnél hagyva.