"  - Ne.. - Néztem Shoutora kiből ki húnyt az élet."

~ Név szemszögéből ~

- Meghalt. Talán az utolsó pillanatban jövünk rá, milyen fontos is az élet. ~ Könnyes szemekkel néztem Dabira ki éppen meg ölte Ida Tenyat... Igazad volt Shouto. - Bele szerettél. Most pedig saját magad ontotad ki életét s vérét. Talán itt az idő hogy el mondjam az igazságot. - Nézet a szemembe Roya. Kinek haja hófehér lett benne egy vörös tíncsel, szeme pedig vér vörös, bal szeme alatt egy fekete kereszt díszeleg. - Miről beszélsz ? - Néztem döbbenten. - Roya az igazi  nevem, egy vámpír démon vagyok. Képes vagyok vissza hozni a halálból életeket. A bátyám azért halt meg mert rá kellett jönnie valamire. Neked (név) azért kellett ezeket tenned hogy meg tud Ki vagy valójában. Remélem a bátyám rá világitott az igazságra. - Roya szavai teljesen meg leptek.  Létezik egyátalán ilyen ? - Vissza tudod hozni...Őt ? - Ki ragadtam a lényeget és Royára néztem. - Még nem. Adok időt. - Suttogta a végét Roya. Hirtelen a levegő meg fagyott, s elém tárult egy kép kocka. Előttem ezer hulla, mindenki vérben úszik. Ketten mardtunk életben. Roya kinek újra a régi felemás haja van sírt a földön. Ekkor láttam meg saját magam... Véres testem Shouto mellet ül és sírok... Teli vagyok sebbekel. Hirtelen... Rá jöttem minden hiába történt. -

- Hirtelen nyitottam ki a szemem. Csak álmodtam ? Nem !! Az nem lehet... - Hé (bece név) minden rendben ? - Hallottam meg Shouto hangját ki engem ölelt. Életben van ! - Te élsz !  Édes Istenem. - Szorosan öleltem magamhoz Shoutot. - Miért ne élnék ? - Nevetett Shouto. - Csak álom volt ? - Néztem fel Shoutora. Ekkor egy cetlit láttam meg... Pirossal volt rá írva egy fekete lapra hogy Nem álom, csak egy utolsó esély. ~ Egy utolsó esély. - Mi ? - Nézett rám Shouto. - Á, semmi. - Mosolyogtam Shoutora és kezen ragadva húztam az ajtó felé. - Nem gondolod hogy előbb át kéne öltözni ? - Szólalt meg a szokásos érzéstelen hangján. - De. - Nevettem fel. Majd külön-külön fel öltöztünk. Aztán pedig le mentünk reggelizni. - Mi ez a nagy öröm ? - Nézett rám Dabi. Az egyetlen aki tud az érzéseimről. - Semmi- Semmi. - Vigyorogtam rá. Újra kezdhetem, ma nem mondom el Shoutonak hogy meg kel ölnöm. És így... Talán életben marad ! - Jó reggelt ! - Jött be mosolyogva apám. - Jó reggelt apa. - Öleltem meg mosolyogva. - Mi ez a jó kedv ? - Nézett rám Roya. Pedig pontosan tudja. - Nem is tudom~ - Vigyorogtam tovább, majd meh csókoltam Shoutot. - Tudtam hogy van valami köztetek !  - Vigyorgott Toga. - Gratulálok bátyám, más esetben örülnék. - Sóhajtota Roya, majd el hagyta a helyiséget. Eddig minden más hogy történik mint tegnap. - Hogy tudnám jóvá tenni ? - Beszélt maga elé Shouto. - Kopj le a húgunkról. - Lépet le Dabi. - Csak mond el neki az igazat. - Mosolyogtam rá. - Nem is tudom.. - Nézett rám Shouto. - Mindig az igazság a legjobb meg oldás. Mindig ezt mondja nekem Roya. - Remélem kibékülnek. Már biztos vagyok benne hogy ma senki sem fog meg halni. -

~ Todoroki szemszögéből~

- Az U.A előtt állunk. - Ma minden meg változik. - Szólalt meg Roya ki Bakugou mellett áll. - Egy új jövő. - Szólalt meg (nèv) ki mellettem állt. Ekkor... A "harc" el kezdődött. Engem pedig félre vont (név) és Roya. - Sajnálom, nem hittem hogy eddig el jutok. - Nézett rám (név). - Miről beszélsz ? - Próbáltam rá jönni mire készülnek... - Csak ne halj meg.... Parancsolom a szavak hatalmával hogy teremjen a kezedben egy kés és szúrd szíven magad vele. - Ismerem ezt... (név) ereje a szavak hatalma. Nem Én írányitottam a testem. Kezemben egy kés teremt melyel szíven szúrtam magam. Roya közelebb jött hozzám el vete a kést tőlem, és vagdosni kezdett vele engem. A szememből a számból... Már mindenhol folyt a vérem. Érzem itt a vég. El kel mondanom.. - Coni... Sajnálom... Meg érdemlem. (Név)-chan... Ez nem Te vagy.... Legyél a-az a kedves lány ... - S nem tudtam folytatni össze estem és látásom el homályosult. -

~ Név szemszögéből ~

- Be sem tudta fejezni.... Össze eset. Itt hagyott. Meg halt.. - El szúrtad.... - Szólalt meg Roya. - Nem tudtam mit tenni.. - Zokogva estem térdre. - Nem tudtál rá jönni ki vagy. Shouto nem tudott őszínte lenni hozzám. - Roya sírni kezdett. - Mièrt sírsz ? - Őszíntén ennyi év után is Roya olyan titokzatos számomra. - A jövőt már tudod. Meg mutatom a múltam... Meg tudod minden èrzésem. - Roya a késért nyúlt és szíven szúrta magát. Haja újra fehér lett. S szívéből ömlött a vér. - Gyere... (név), vedd el a szívem add oda Shoutonak kèrlek. - Oda mentem és el vettem oda adtam a halott fiúnak... Ki abban a minutumban fel kelt. - Hozd helyre. - És ekkor... Roya meg halt.  - Tudom mi következik. Ro...Annyit mesélt róla. - Jött oda Bakugou. - Mond el. - Szólalt meg a síró Shouto. - Nem tudom miért pont Te... De ez nem is lényeg. (Név) meg fogod tudni Ro érzéseit. S a múltját, ezután a nap újra kezdődik és mindent helyre hozhatsz. - Nézett rám Bakugou. - Azt akarod mondani hogy Coni meg halt hogy egy utolsó esélyd adjon nekünk ? - Szólalt meg helyettem is Shouto. - Pontosan. - Válaszolta Bakugou. S abban a pillanatban el ájultam. -

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Hey hey !

Sikerült izgalmasá tennem ? Várjátok a folytatást ? Milyen lett ?

Azt hiszem ez volt az utolsó előtti rész. De ez még nem bíztos lehet ki eszelek valamit és folytattom tovább. Végül a drága  shouto nem halt meg.