Kezében egy nagy matraccal, vállán egy lazán rávetett, hófehér lepedővel tért vissza.
Letette elém a földre az ágybetétet, ami -őszintén szólva- látott már jobb időket is. Ráterítette a lepedőt, majd újra kiment a szobából.
Ahogy sejtettem, pár perccel később takaróval, és párnával tért vissza. Míg megágyazott nekem, azon törtem a fejem, vajon merjek-e az előbbi incidensünk után szavakért könyörögni. 
Miután végzett, Taehyung rám nézett, majd elmosolyodott. 
Nem haragszik. -gondoltam magamban, ezért mély levegőt vettem, és felnyögtem.
-Mondani szeretnél valamit?-döntötte oldalra a fejét. Ahogy törökülésben, oldalra döntött fejjel bámult rám a kíváncsi szemeivel, olyan volt mint egy kölyökkutya, és ez cseppet sem enyhített azon az aggodalmamon, ami az ellen szólt, hogy tetsszen nekem ez a fiú. Egy hajszálnyit sem akartam kedvelni, sőt, gyűlölni akartam, azért, amit velem, és anyával tett. Kiabálni akartam vele, amiért csak úgy elrabolt, és fogva tartott egy koszos helyen. Meg akartam ütni. De nem viselkedtem így vele, és nem csak azért, mert nem tehettem. 
Közelebb hajolt, így alkalmam volt felfigyelni kellemes illatára, ami felettébb ismerős volt. Eszembe jutott a kedvenc parfümöm, amit mindig használtam. Vanília és mandarin. 
Belém hasított a felismerés; Taehyung a kedvenc parfümöm férfi változatát használja.
Felnéztem a fiúra, és meglepetten tapasztaltam, hogy visszanéz rám. Megint az az őrületbe kergető tekintet, mintha próbálna olvasni a gondolataimban.
Zavarba jöttem, a földre kaptam a tekintetem, és megvártam, míg kiveszi számból a rongyot.
-Nem tudom, hogy gondoltad, de nekem is vannak szükségleteim. Éhes vagyok, szomjas vagyok, intéznék egy mosdót, és nem ártana egy zuhany sem. A tiszta ruhákról már ne is beszéljünk.-kezdtem magabiztosan, ám a második mondatom végére elhalkultam.
-Ó, hogy én mekkora egy barom vagyok!-csapott homlokára hirtelen.-Ne haragudj!-kezdte eloldozni a csuklómon lévő kötelet.
Ám ez alkalommal -tanulva hibájából- egy kézzel összefogta csuklóim, majd kivezetett a szobából.
Bár ez volt az első alkalom, hogy kijöhettem, nem sok mindent láttam. Nem hagyta, hogy nézelődjek, vagy forgolódjak. Mindenhol csukott szobaajtókat láttam, egyedül a hátunk mögött volt valami nappali-féle. 
Végigtolt a barátságtalan, szürke folyosón, majd megállt az egyik szoba előtt.
-Bent van törölköző. És tiszta ruha. Eszedbe ne jusson bármivel is próbálkozni, tudod, hogy nem szeretnélek bántani.-nézett rám komolyan, mire megremegett a gyomrom. Szóval képes lenne rá.-Itt kint megvárlak. Nyugodtan készülődj.-bólintott, majd betolt az ajtón.
Nem tudtam biztosra, hogy leskelődik-e, vagy talán be fog jönni, ha már levetkőztem, mégis megbíztam benne. Azt már megértettem; nem az a célja, hogy fájdalmat okozzon nekem, vagy kellemetlen helyzetbe hozzon; az elrablást és fogva tartást leszámítva.
Amint bezárult mögöttem az ajtó, körülnéztem. Egy normális, ablaktalan fürdőszoba volt, wc-vel, tükörrel, és a többi átlagos dologgal, ami egy fürdőszobában lenni szokott. Meglepődve vettem észre, hogy ez a helyiség sokkal barátságosabb, mint a szoba, amiben fogva tart. Mintha nem is egy épületben lenne a kettő.
A helyiség élénk narancssárga színekben pompázott, a zuhanyfüggöny, a csempe, még a fogkefe is. Jó érzéssel töltött el a meleg szín, és valamiért mosolygásra késztetett.
Végül is, Taehyung is csak egy velem hasonló korban lévő átlagos fiú. Ha nem rabolt volna el, nem feltételeznék róla semmi rosszat, és még a történtek után is, valamilyen okból kifolyólag nem ítélem el őt teljesen. Mintha minden normális lenne vele, és körülötte.
A családja, barátai...vajon tudják, hogy milyen valójában? Mert azok alapján, ahogy viselkedik, nem sok ellensége lehet.
Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, és elhúztam a függönyt. 
Megnyitottam a csapot. Engedtem, hogy a hajam beszívja a meleg vizet, majd a vízcseppek tovább folyjanak hátamon keresztül testem minden részére. 
Amikor megláttam a női tusfürdőt, és sampont az orrom előtt a zuhanykabinban, levegőt venni is elfelejtettem. Mégis mióta készült arra, hogy elraboljon? És miért pont engem? Nem lehettem véletlen áldozat, hiszen mindent tud rólam.
Lehet, hogy a parfüm is emiatt van? Tudta, milyen parfümöt használok, ezért vett ő is olyat?
Kezdett egyre ijesztőbbé válni ez az egész.
Egyre több kérdés merült fel bennem, de a válaszok elmaradtak. Féltem, hogy sohasem fogom megtudni őket, márpedig abba biztosan beleőrülnék.
Miközben hajat mostam, végig a fiún járt az eszem. Próbáltam megfejteni, mit érez, mit gondol, és legfőképp, hogy miért tette ezt. Felmerült bennem rengeteg miért, de még csak ötletem sem volt a válaszokra.
Csalódottan szálltam ki a zuhany alól, hogy megtörölközzem. A szennyes kosárra vetődött pillantásom, aminek tetején egy halom ruha volt.
A saját ruháim, amiknek a szekrényemben kellene lenniük.