Hunyorognom kellett a hirtelen fénytől. Legalább két napja a szememen volt a kendő, ezért kellemetlen volt újra látni.
A fiú kihasználta, hogy erősen lecsuktam a szemem, és a földre lökött.
Még mindig bántotta a szemem a világosság, ezért nem nagyon tudtam védekezni. Egyik kezemmel a számban lévő rongyot szedtem ki, másikkal az arcomat takartam.
-Eressz el, kérlek!-kezdtek könnyek peregni az arcomon, ám Taehyung nem válaszolt.
Óvatosan kinyitottam a szemem, látásom kezdett kitisztulni. A fiú felém közeledett, ezért villámgyorsan a sarokba kúsztam, a kopott, rozoga asztal mellé. 
Felpattantam, majd megkapaszkodtam a szélében.
-Ha közelebb mersz jönni, esküszöm, rád borítom.-remegett meg hangom.
A fiú megtorpant, de nem hiszem, hogy ez a fenyegetésem eredménye volt. Némán nézett rám, egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. 
Kicsit ismerős volt az arca, de fogalmam sem volt, honnan. Biztos voltam benne, hogy nem ismerem őt. Stílusosan levágott haja, és csillogó, elkeseredett szemei is sötétbarnák voltak. Velem egyidősnek nézett ki.
-Elmondom, mi lesz. Most van az a pillanat, hogy te szépen elengedsz engem, én pedig hazamegyek, és kitalálok valami mesét anyának. Egy szót sem szólok rólad, ígérem.-hadartam, ám a fiú lassan közeledni kezdett.-Maradj ott!-sikítottam.-Ott kell maradnod, hogy elmehessek. Amint elengedsz, én esküszöm, elfelejtek mindent,  nem is fogok rád emlékezni, sőt, beszélni sem fogok rólad senkinek. Még csak gondolni sem fogok rád.-ráztam a fejem sírva.
-Én is ettől félek.-sóhajtott halkan a földet bámulva.
-Bármit megteszek, csak engedj elmenni innen.-kértem kétségbeesetten.
-Eunji, ez a filmekben sem jött be soha.-rázta meg fejét, majd rám nézett, és egy hirtelen mozdulattal kihúzta kezeim közül az amúgy sem túl erősen tartott asztalt.
Felsikítottam. Az ajtó felé kezdtem futni, de Taehyung az utamat állta. Szó szerint sarokba szorított.
Remegve álltam előtte, nem tudtam visszatartani egyre növekvő zokogásom. Innen nincs menekvés. Ezek után biztos nem lesz már alkalmam megszökni.
Már olyan közel volt hozzám, hogy összeért a mellkasunk. Hallottam szapora szívverését, és éreztem leheletét az arcomon.
Aztán megtámaszkodott két kezével a fejem mellett, és mélyen a szemembe nézett.