-Mivel én is tudom a te neved, úgy érzem fairnek, ha elárulom a sajátom. Kim Taehyung vagyok.-fogta meg lekötözött kezem, majd amennyire a kötelek engedték, megrázta.
Nem tudom, vajon ezzel csillapítani akarta-e a zokogásom, de elég gyerekes próbálkozás volt.
-Taehyung...-kezdtem, felbátorodva azon, hogy végre van egy információm róla.-Anyukám halálos beteg. Én vagyok az egyetlen neki, én ápolom. Ha itt maradok...
-Nem igaz, Eunji.-szakított félbe. Hangja komoly volt, nyoma sem volt a régi kedvességének és jóindulatának.-Anyukád egy gazdag cég könyvelője, és makk-egészséges.
Honnan a fenéből tud ennyit rólam? Megrémültem, amikor hazugságon kapott. Ezek után ügyelnem kell, mit mondok. Könnyen meglehet, hogy mindent tud rólam.
-De ha itt maradok, ha elzársz tőle, abba bele fog betegedni..-próbáltam meglágyítani a szívét sírva, ám nem hallgatott végig.
Fogta a kendőt, és erősen bekötötte számat.
-Ne haragudj, de érzékenyen érint a szülő téma. Kérlek, ne hozd fel többé.-mondta halkan, majd felállt, és kisétált a szobából.
Sírásom egyre erősödött. Nyilvánvaló, hogy bűntudata volt, ezért hallgattatott el.
Nem hinném, hogy tapasztalt emberrabló lenne. Túl kedves, gyerekes és együttérzést tanúsít. Az elejétől kezdve furcsa volt, de most már biztos voltam benne, hogy elrablásom mögött egészen különleges ok áll. Nem fog eladni, futtatni, de még csak bántani sem. Tele van szeretettel.
Mivel eddig más idegen hangot nem hallottam, feltételeztem, hogy egyedül van. De miért? Miért rabolt volna el egyedül?
Lehet, hogy váltságdíjért? Megemlítette, hogy anya gazdag cégnél dolgozik, ezért feltételezheti, hogy sok pénzünk van. De hogy merne egy ilyen zöldfülű egyedül váltságdíjért embert rabolni? Ráadásul ilyen fiatalon. Biztos voltam benne, hogy nem lehet túl sok évvel idősebb tőlem. Az is lehet, hogy egyidősek vagyunk.
Kim Taehyung. Ez az egyetlen információm róla-már ha tényleg így hívják. Ebből kell gazdálkodnom, hátha rájövök valamire.
Ismerem talán? Próbáltam az emlékeim között ez után a név után kutakodni, de semmit nem találtam.Nem emlékszem ilyen nevű fiúra.
Ő honnan ismerhet? Talán egy iskolába jártunk általánosban? Könnyen meglehet.
Muszáj végre kiderítenem, mit keresek itt. Elegem van ebből a tudatlanságból. Felháborít a gondolat, hogy nem mondja el, mi folyik itt. Ő mindent tud rólam, de nekem csak a nevét árulta el.
El kell valahogyan érnem, hogy újra levegye a számról a rongyot. Felteszem neki a kérdéseket, legfeljebb nem válaszol. Nem fog bántani, ha csak kérdezek.

Türelmesen vártam, hogy újra előjöjjön. Számoltam a perceket, de már legalább másfél-két órája színét sem láttam. Talán az anyukám miatt van? Rosszul érezheti magát, talán feldühítettem. Nem hinném, hogy akármelyik hatással lenne olyannyira rá, hogy egy órán belül ne nézzen rám. Ez a fiú érezhetően törődik velem, bár ennek nem tudom az okát. Ha tudnám sem érteném, valószínűleg.
Furcsa nekem ez a srác. Az is lehet, hogy őrült. Az ilyenek bármire képesek.
Mi van, ha skizofrén? Mi van, ha elhiteti velem, hogy sosem lenne képes bántani, aztán csak egyszer "puff", bekattan, és valami rosszat tesz?
Bármennyire is kedves és törődik velem, félek tőle. Nem tudok megbízni benne, pedig tudom, hogy ezt várja.
Amikor megölelt, hevesen vert a szíve, és erősen szorított magához. Nem tudtam hová tenni, de beleillik a képbe.
Szeretetre vágyik, és ezt a szeretetet tőlem szeretné megkapni.