Kay mire hazakeveredik oly nyúzott, hogy alig áll a lábán. Egész nap nem volt egy perc szabad ideje sem a beavatása után, még egy kisebb nyomozáshoz is el kellett mennie segédkezni.
Mikor kinyitja a bejárati ajtót elnyöszörög egy ,,Megjöttem."-et. Választ nagyon nem vár, hisz édesapja s bátyja már nincs az élők soraiban, anyja pedig már valószínűleg az igazak álmát alussza - két ilyen lányt nevelni nem egyszerű feladat és idegileg rendesen fáraszthatja az embert - nővére pedig tegnap sem keveredett haza éjszakára sem, hisz a Dokkmaffiánál nem áll meg az élet a nap lebukása után, inkább ellenkezőleg.

A feketés hajú lány beljebb megy a kis családi házban s nővérével találja magát szembe aki a kanapén ül. 

-Hát te? -csak ennyire futja majd mellé döcögve le is ül az ülőalkalmatosságra Kay.

-Nekem is lehet néha szabad estém. -vállát lazábban megvonja Ai. -a lány kezei közt egy kissé áttetsző, maximum negyven centis, éjfekete sárkányt tart. Ez a képességének az ,,egyszerűbb" alakja s a hátulütője is, hogy bár nem mindenki látja, de minden egyes pillanatban mellette van.
-Tudom, tudom. -leül nővére mellé s elkezd bambulni egy képre, mely velük szemben foglal helyet egy kis poncon.
A képen ők vannak, még egész kicsinek. Akkoriban kívülről teljesen egyformának hatottak. Leszámítva hogy egyikük kicsit magasabb volt s az alacsonyabb szeme felemás. Mindkettejüknek hosszú vörös haja volt - Kay nem rég óta festeti loboncát, Ai pedig azóta vágatja rövidre frizuráját mióta ő is a maffia tagja.
-Rég is voltunk már ekkorák. -töri meg a csendet az idősebb tekintetét szintén ugyanoda vezetve.
-Na jah. Sokat változtunk azóta.
-De a te Dazai utáni imádatod megmaradt.
Ekkor mindketten visszaemlékeznek, hogy mikor még egyikük sem ért a kötéses fazon derekáig sem, már akkor is ismerték. Még ha annyira jól nem is, csak annyira, amennyit egy akkora gyereknek tudnia épp elég volt.
Dazai már fiatal korában is mindig tele volt kötésekkel tetőtől talpig, ezért is régről eredő egy ,,beceneve": Kötéspazarló szerkezet. Néha elsétált a házukig, hogy a bátyjukat bevárva tudjon vele menni a Maffia főhadiszállásáig. Olyankor bejött pár percre s a lányok le tudták rohamozni - nem sok látogató szokott jönni és Dazait bele lehetett vonni emellett még vicces dolgokba is. Egyszer annyira nem akarták hogy elmenjen, hogy mind a ketten ráültek egy egy lábfejére s lábszárát átölelve játszottak nehezéket.
-Nem is imádom... -Kay arcán szép lassan két vörös pírfolt kezdett éktelenkedni.
-Áh, nem. -ironizál nővére- Csak ma majdnem kinyírattad magad érte.
-Te meg honnan tudsz erről? -értetlenül néz Ai-ra.
-Ranpo-san megengedte hogy elmenjek megnézni, hogy sikeres lesz-e a ,,beavatásod". Egy kamerán keresztül láttam az egészet. Ahogy Dazai-san, mint valami rossz szerelmi dráma szereplője menti a bőröd majd te hősiesen a lendülő fegyver elé veted magad, hogy megmentsd az életét. Mily romantikus... -a végén kis híján felnevet, amibe belejátszik húgi értelmes arckifejezése is.
-Én... izé... hátö... -próbál valami értelmeset kinyögni- Te sem változtál abban, hogy mindig csak nézed mikor bajban vagyok. -ismét egy emlék ötlik fel bennük.

Kay mióta megvan a képessége, azóta mindig marták egymást a démonával. Sokszor volt hogy, hogy egy harmadik személynek kellett közbe szólni hosszú órák óta tartó hajtépés után, mikor már tényleg kezdtek eldurvulni a dolgok. A lány nővére ilyenkor rend szerint az egyik fotelből, vagy a kanapéról nézte csak a műsort. 

-Hát nah. -kuncog fel a vöröske- Már akkor is tudtam, hogy jobb energia pazarlás nélkül jót nevetni azon amit le tudsz művelni egyesekkel. 

-Azért kedves vagy... Remélem nem várod el, hogy egyszer majd kihúzzalak valami slamasztikából. Majd én is műsorozom... -karjait mellkasa előtt összefonva fordítja el a fejét s puffog. 

-Nah, tudod hogy volt amiben segítettem is. -mosolyogva öleli meg jó szorosan, amolyan kiengesztelésképp.

-Persze, az olyasmiben, ami a te ötleted volt. 

-Most mondd azt, hogy nem élvezted. -mutatóujjával kezdi húga arcát böködni- Emlékszem mennyire jól szórakoztál te is.

Mikor még nem tudták elfogadni, hogy a bátyjuk a képességével könnyű szerrel kijátssza őket, minden este azzal fogadták, hogy egy kis gyermeki bunyóval próbálták meg a földre küldeni ezzel bebizonyítva, hogy ők is tudnak. Persze mindig ugyanaz lett a vége. A képességével, A Hibátlan-nal előre látta mikor melyikük és honnan jön, így jóvalta előnyben volt hozzájuk képest. A két lány sikeresen a földön kötött ki egymásnak háttal megkötözve és addig lettek csiklandozva, míg fel nem adták a ,,küzdelmet" .

-Jó, az tény, hogy voltak vicces dolgok is. -adja be a derekát- Ahogy az is tény, hogy az idő múlásával egyre csak megfogyatkoztak az ilyen események. 

-Na igen... 

Ai tizenkét éves korában már nem bírt megülni a hátsóján és csatlakozott a Maffiához. Legnagyobb ,,örömére" vele egy időben kezdett egy olyan személy, akivel már az első pillanat óta fújnak egymása, s ez mind a  mai napig tart. Valamilyen oknál fogva Mori már akkor is szerette összeereszteni a lányt a kalapossal, azaz Chuuyával, akik amikor csak lehetett inkább egymással hadakoztak, mint az ellenséggel. Legnagyobb szerencséjükre útjaik hamar kettéváltak, mivel az egyikük a kivégző rész felé hajlott, a másikuk pedig külföldre, azon belül is Magyarországra utazott ki, hogy új ismereteket szerezzen. Utóbbi volt a vöröske lány, ki húgát is magával vitte, hogy ott addig új dolgokat tanulhasson. Sajnos a tudás, amit ott szerzett eléggé kimerül a választékos káromkodásba, de legalább a külföldi utazás során eldöntötte Kay, hogy inkább a Nyomozó Iroda életébe csöppenne bele szívesebben. 

Még sokáig beszéltek a lányok az éjszaka folyamán s mint kiderült, valószínűleg jó darabig nem fognak most találkozni. Mindkettejüknek el kell hagyni egy munka miatt a várost hosszabb időre. 

***************************************************

Elnézést a hosszú kihagyásért, igyekszünk minél hamarabb hozni a legközelebbi részeket ^^ Akinek be lett ígérve a külön rész féle készüljön, mert hamarosan jön Chuuya! xD Minden esetre most megyek, további jó szórakozást~