Kay köpni nyelni nem tud, azt se tudja hirtelen, hogy mi merre hány méter. Mire nagyjából fel tudná fogni, hogy mi is történt, a kötéses elválik ajkaitól, s el is lép tőle. Arcára kiül az elégedettség. Mint aki jól végezte a dolgát. A lány érzi, hogy arca felforrósodik, szóval biztos benne, hogy lassan már a füle is tiszta vörös. Ezt látva a nővére és Ranpo szinkronban kezdenek hangos kacagásba, míg Atshusi, s Kenji értetlenül néznek össze.

- Ne röhögjetek már!...- nyekereg panaszosabban, tekintete a padlót kezdi pásztázni. Pár percnek el kell telnie, mire a páros sikeresen elcsitul.

- Ez mi volt?!- szólal meg szinkronban a kis szőke fiú, s a szürkés hajú.

- Elvesztettem a szám szüzességét.- mondja elégedett fejjel Dazai, ahogyan felmutatja a mutatóujját.

- Biztos együtt merjem hagyni ezt a kettőt?- teszi fel a költői kérdést Ai, miközben nyugodtan használja a fekete hajú, alacsony fiú fejét könyöke támasztékául.

- Nyugodjon meg kisasszony, vigyázunk a húgára.- mosolyodik el gyermeteg módon Kenji- Ha nagyon nyomul Dazai-san megkötözzük és kihajítjuk az ablakon.

- Héllóka! Ki a fene mondta, hogy egyáltalán lenne több?- puffogja Kay felháborodottan, kicsit olyan érzése van, mintha figyelembe sem vennék- Elcsattant egy csók, ennyi.

Ranpo kuncogva mutogat csupán Dazaira válasz helyett. A barna hajú kicsit olyan fejet vág, mintha beszívott volna, s olyasmi hatást keltett külső szemmel, mintha csillogott volna körülötte minden. A fiatalabb lánynak egyből támad egy olyan sejtése, hogy Dazai itt nem fogja itt abbahagyni.

- Csak még a gyerekkel várjatok. Egy kicsit.- mutatja is az ujjai között azt a kicsit Ai.

- Még mindig több nem történt egy csóknál! A hülye shippelgetős fajtátokat...- morran fel halkan Kay, lassan nem tud már hova pirulni.

- Lehetek keresztapa?- csillannak fel Kenji kék szemei, ahogy az irodában lévők között ingázik a tekintete.

- Naa... Az én akartam lenni.- csatlakozik be a beszélgetésbe immáron Atshusi.

- Nyugalom, ezen össze ne vesszetek. Lehettek mind a ketten azok.- folytatja az értelmes témát Dazai. Kay leáll veszekedni a három hímmel, hogy semmit ne kezdjenek még el tervezgetni, így hamar hangzavar támad az eddig viszonylagosan csendes irodában.

- Nem akarsz velem kettős öngyilkosságot elkövetni velem?- fogja a gesztenyebarna hajú a felemás szemű lány kezeit a tenyerei közé, miközben reménykedve nézi az arcát.

- Nem!- vágja rá a lány szinte gondolkodás nélkül. Dazai pillanatok alatt vált hangulatot, s szinte fekete aurával vonul el az egyik sarokba durcázni, s közben érthetetlenül motyog valamit szipogva az orra alatt.

- Édes kenyér...- sóhajt fel mélyen Kay, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve beül a férfi mellé, s megsimogatja a hátát.

***

Ai odahúz inkább egy széket a fekete hajú mellé.

- Amúgy... Mi ez a nagy felfordulás a városban?- fordul felé, ahogy felteszi neki a kérdést. Amiatt pont őt kezdi el faggatni, mivel számára ő tűnik messze a legértelmesebbnek a jelenlévők közül.

- Ő ott Atshusi-kun- mutat rá az "értelmes" fejű, ezüstös hajú fiúra- röviden, tömören miatta van. Bár, ha nincs itt, akkor már a város sem lenne. Van egy angol áldottakból álló szervezet...

- Igen, a Céh, hallottam róla.- bólint párat a lány, majd hagyja, hogy újra Ranpo vegye át a szót.

- Na igen, ők. Eleinte csak vérdíjat tűztek ki a fiú fejére, de megunták a várakozást, és maguk jöttek érte. Aztán volt egy kisebb háború a három szervezet között, végül ideiglenesen összefogtunk a Dokkmaffiával, mert egyedül nem sikerült volna egyik szervezetnek se kiiktatni a külföldieket.

- Akkor lemaradtam a jó részről.

- Annyira nem is volt érdekes.- legyintget a fekete hajú fiú.

- De mit akartak tőle?- bök a fejével a lány Atshusi felé.

- Ne tőlem kérdezd.- vonogatja a vállát Ranpo.

- Na... Egy világhírű nyomozó biztosan tudja.- vált a lány kissé hízelgőbb hangnembe, miközben közelebb hajol a másikhoz. Ranpo már a tarkóját vakargatva, nagy és elégedett mosollyal kezdene bele, amikor Atshusi ököllel rávág egyet az előttük húzódó asztalra.

- Ez a része a történetnek lényegtelen...- mikor beszél, teljesen komoly, szemei szinte villognak, majd hirtelen húzódnak bárgyú mosolyra ajkai, ahogy idióta módon kezd el kalimpálni a karjaival maga előtt.

Ai inkább a fiúkra hagyja a dolgot. Még egy ideig beszélgetés folyik, közben lassacskán megjelenik az iroda még három dolgozója.

Kunikida Doppo érkezik meg elsőnek. Haja hosszú, szőke, s egy copfba van felfogva, míg szemei barnák. Orrán egy szögletes lencséjű, vékony keretes szemüveg ül. Fekete ing van rajta egy bézs színű mellénnyel, s a nadrággal. Nyakában piros szalag van masnira kötve nyakkendő helyett. Lábán egyszerű, sötétbarna cipő.

Naomi és Junichiro Tanizaki, egy testvérpáros akikről messziről süt mennyire szeretik is egymást. Ugyanis a lány bátyja karját átölelve megy mellette, s szorosan az oldalába bújva csacsog neki lelkesen valamit, amit mint látszik a fiú igen nagy "élvezettel" hallgat. Naomi hosszú, fekete hajú, szürkés szemekkel. Tipikus japán iskolai egyenruhát visel. Ezzel ellenben bátyja vörös hajú, barna szemekkel. Fehér pulcsijának V kivágású nyaka van, fekete szegéllyel. Nadrágja szürkés-kék, derekára egy piros pulóver van még pluszba kötve. Sportcipőt visel.

Míg a páros észre sem veszi, hogy kettővel többen vannak a kelleténél, addig a szőke copfos Dazai mögé áll. Szemüvegén megcsillan a fény, aurája gyilkossá válik. A barna hajú lassan hátrafordítja a fejét, ugyanis olyan érzése támad, mintha valaki hátulról átdöfné.

- Kunikida-kun, most nem én voltam, maguktól jöttek ide! Nem eszik el a pénzed, nyugalom.- kezd nyávogni Dazai.

- Mégis mit képzelsz!? Az igazgató úr irodájából tisztán lehetett hallani, ahogy ti a gyereket tervezitek. Ez nem valami bordélyház, hanem az iroda! Légyszíves ne itt tervezz nemi aktust létesíteni.- egész végig kiabál, majd halkabban morogva hozzáteszi- Arról nem is beszélve, hogy Atshusi és Kenji fiatal korú, ne tanítsd őket ilyenekre.

A két Sakunosuke és Ranpo szinkronban, s visítva röhög az előadáson. Ehhez csatlakozik még Kenji kuncogása. Atshusi inkább "itt sem vagyok" feelinggel nézelődik össze-vissza, legszívesebben letagadna mindenkit, míg az összeakaszkodott testvérpár azt sem tudja, hogy miről is van szó.

Ai miután egy kicsit lenyugodott ránéz a faliórára, majd felkel a kisajátított székéből.

- Én asszem megyek, jelenésem van még a pedomacinál. Hé, Dazai! Üzensz valamit Moriartinak?

A kérdezett csak megrázza a fejét, mivel épp Kunikida fojtogatja, úgyhogy azzal van elfoglalva.

- Jössz még?- fordul a távozni készülő lány felé a fekete hajú fiú.

- Ühümm.- bólint egy kisebbet a lány. Mikor elmegy húga mellett, még egyszer figyelmezteti, hogy nem fog a gyerekre figyelni, ha véletlenül összehoznak egyet.

**************************
Itt is a kövi rész, remélem mindenkinek tetszett. Nem nagyon tudok alá most mit írni ^^"