1. Csak egy átlagos nap
Reggel, amikor felkeltem, az első dolgom volt, hogy elmegyek a mosdóba, és amikor tükörbe néztem, azt hittem egy kis vulkán nőtt ki a homlokomon. Megpróbáltam úgy beállítani a hajam, hogy ne látszódjon, de nem sikerült, ezért lealapozóztam. És ha ez nem lenne elég, nem tudtam eldönteni, hogy a bordó pulcsim, vagy zöld-fehér csíkos kardigánomat húzzam fel. Mit ne mondjak, csodás reggel. Miután elkészültem, rá néztem a karórámra ami 7:42-őt mutatott. Annyira siettem le a lépcsőn, hogy megcsúsztam. Hirtelen Virág termett ott előttem, hogy felsegítsen.
- Jujj Reni, vigyázz magadra. Bejöttem, hogy megnézzem felkeltél- e már, remélem nem baj.
- Dehogy baj - mosolyogtam rá. - Na induljunk a suliba, vagy elkésünk.
Amikor odaértünk a sulihoz, hallottuk, hogy a fiúk a Jalapeno-ról beszélnek, az új bandájukról.
- De télleg ki hitte volna, hogy ilyen menő lesz? - röhögött össze a fiúkkal Zsolti.
- Sziasztok! - köszöntünk a fiúknak. - Kit vettetek fel végül trombitásként? - kérdeztem.
- Nem fogod elhinni, de a csajt. Tök jó volt.
- Akkor örülök - mosolyogtam rájuk.
- Na és ti még lenéztétek szegény lányt! - csatlakozott Kinga.
- Jó, de akkor még nem láttuk!
Ezzel elvitatkoztak egy darabig. Hirtelen Dave fordult oda hozzám.
- Holnap jöttök? Megismerhetitek ti is Vikit, és megmutathatjuk, hogy játsszunk. Mármint a többiek. Én ugye a menedzser vagyok. - hm... Szóval Vikinek hívják a lányt...
- Még szép, hogy megyünk! - bólogattunk Virággal.
- Akkor holnap 5-kor. Természetesen Zsoltiéknál.
- Oké, persze.
- Drága Bések! Elküldjem önöket fülészetre, hogy nem hallják a csengőt? Azonnal befelé! - rontott ki az ajtón Máday.
Az órák hamar elteltek, nem történt semmi érdekes. Folyamat azon gondolkoztam, amit Dave mondott. Viki. A név, ami megváltoztatta az életem... Gondoltam megkérdezem Dave-t, hogy mi Viki Facebookja, hogy megnézhessem, de holnap úgy is meglátom, így hanyagoltam ezt a témát.
- Rentai itt van? Figyelnél az órámra kérlek, vagy inkább küldjelek le az igazgatósághoz? - kérdezte Gondos tanárnő. Le akarnak küldeni az igazgatóhoz? Na ez a nap sem lehet jobb.
- Elnézést, figyelek.
- Én is úgy gondoltam - hát nem úgy tűnt.
Amikor vége lett a sulinak, elindultam Virággal hazafele, és útközben neki panaszkodtam. Lehet, hogy egy kicsit elege van már belőlem :).
- Szóval Cortez ma már megint rám se nézett. Szerinted mi baja lehet? - kérdeztem értetlenül.
- Uuu Reni, nemtudom, lehet megbántottad.
- Hozzá se szóltam.
- Na pont ezért - mondta Virág. Kétlem, hogy Corteznek pont az lenne a baja, hogy én nem beszélgetek vele. Ott vannak neki a felsőbb évesek és egy csomó ember aki körbe veszi, nem lehet, hogy pont én lennék a baja.
A kapunkban elbúcsúztam Virágtól, és amikor beléptem a házba, éreztem, hogy anya főz valamit. Ajjaj.
- Reni! - hallotam anya hangját... A konyhából. Most már tuti főz.
- Szia anya! Holnap elmehetek Zsoltiékhoz? Megnézzük a Jalapeno-t Virággal.
- Nyugodtan menjél. De izgi, találtak trombitást?
- Igen.
- Na és mi a neve.
- Viki - mondtam halkan. Erre elhúzta a száját.
- Hát jó.
Aztán felmentem a szobámba. Felléptem az msn-re, és a rockerek rögtön rámírtak, hogy melyik a jobb együttes, a Metallica vagy az AC/DC. Csak annyit írtam vissza, hogy én ebben a vitátokban nem veszek részt. Amúgy is csak pár számot hallotam tőlük, nem az én ízlésem, de nincs velük bajom. Gábor meghívott egy online kirakósra, Jacques pedig barchobázni. Velük játszottam egy darabig, aztán videochateltam Virággal.
- Hé Virág...
- Hm? - nézett a kamerába.
- Szerinted milyen lessz Viki?
- Hát nem tudom, a fiúk azt mondták tök menő. De szerintem kedves lesz. Legalábbis remélem nem olyan lesz mint Kinga - itt felnevettem.
Később lementem megenni anya főztjét, amit apával végig szenvedtünk. Valami gombás dolog volt. Amikor felmentem, olvastam egy kicsit, majd elnyomott az álom.
| Viki 5/3 nem tetszik ez nekem :(
| Jalapeno 5/? Már várom
| Virág 5/5* megpróbált lelket önteni belém :)
| Vacsora 5/2 ehető volt
Sziasztok! Ez lenne a Vikis fanfictionom első része, remélem eddig tetszik! Szeretnétek majd Cortez, és Viki szemszögét is?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro