- Te vagy a leggyönyörűbb menyasszony a világon, Németh Noémi! – néztem meghatottan, ahogy drága barátnőm megigazítja a fátylát. Nono egy letisztult, derékból bővülő elképesztően szép menyasszonyi ruhát viselt, ami tökéletesen kiemelte csinos alakját. A haja félig feltűzve keretezte az arcát, a sminkjét pedig Minjin készítette, aki a legboldogabb ember volt, amikor megtudta, hogy nemcsak részt vehet Exo Baekhyun esküvőjén, de a menyasszony sminkjét is ő csinálhatja.

- El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. – törölgette mellettem a könnyein Taeyeon nagyokat sóhajtozva. – Úgy örülök neki, hogy az összes akadályt félretoltátok az utatokból és most itt lehetünk az esküvőtökön.

- Lányok nagyon ideges vagyok! – legyezgette Nono magát és valóban nem mosolygott. – Mi van, ha egy csapat sasaeng megzavarja a szertartást? Vagy esetleg bejutnak a paparazzik és tele lesz az esküvőnkkel holnapra minden pletyka lap? Nem akarom, hogy ez legyen!

- Jól van, nyugodj le. – álltam fel és mellé sétáltam, hogy megfogva a kezét támogassam. – Csodásan nézel ki, az egész hely tele van biztonsági őrökkel. És egyébként sem erre kellene most koncentrálnod, kislány! Ma fogsz hozzá menni életed szerelméhez!

Nono kiengedte a benntartott levegőjét és szaporán bólogatni kezdett. Össze néztem Taeyeonnal, aki felmutatta a hüvelykujját, hogy jól csináltam. Mi egy tanú dolga, ha nem ez? Nono megkért, hogy keressem meg a húgait, mert mindenképpen látni akarta őket a ceremónia előtt.

Kisiettem a folyosóra és úgy döntöttem, hogy egyúttal meglesem a fiúkat is. Larát és Líviát hamar megtaláltam, a hotel halljában ültek a telefonukat nyomkodva. Ah, ezek a kamaszok.

- Lessétek meg a nővéreteket, nagyon jól néz ki. – álltam meg előttük, remélve, hogy egy percre megtisztelnek a figyelmükkel.

- Jó, van rajta kívül más is bent? Mert zavarban vagyok a koreai emberek előtt. Nem tudom, hogy viselkedjek velük. – gyűrögette Lara idegesen a koszorúslány ruháját. – Még Noncsi vőlegényével sem tudtam egy szót sem beszélni, pedig hamarosan családtagok leszünk.

- Én is tök ideges vagyok mellettük. – bólogatott Lívia is. – Az előbb az a Chen, azt hiszem idejött és kérdezett valamit angolul, és bár értettem mit mond, nem mertem válaszolni neki.

- Minden oké lesz, Taeyeon van bent vele, de az ne zavarjon titeket. – legyintettem nevetve. – Csak támogassátok most Noncsit. Ráfér.

A két lány biccentett egyet felém, majd felálltak és Nono öltözője felé vették az irányt. Aranyos kislányok voltak, most meg majdnem tizenhat évesek és magassarkúban tipegnek a nővérük esküvőjén. Eltelt az idő, ezt be kell vallanunk.

Megkerestem Baekhyun öltözőjét, ahová két kopogást követően benyitottam. Amikor beléptem meglepetten vettem észre, hogy a vőlegényen kívül ott ül még Chen, Chanyeol és Kai. Chanyeol gitározott, a többi fiú meg énekelte a dalt.

- Minden rendben? – zártam be magam után az ajtót.

- Ah, Sanei-ya, ez volt az utolsó próbálkozásunk, hogy lenyugtassuk Baekhyuniet. – vallotta be Chanyeol abbahagyva a játékot. – De ez legalább bevált.

- Valami baja van Nononak? Le akarja fújni? Sasaengek jelentek meg? Történt valami, hogy hirtelen megjelentél? – tette fel sorban a kérdéseket Baekhyun, mire a másik három tag homlokon csapta magát. Szuper a vőlegény miattam ismét felhúzta magát.

- Nono jól van, csak kíváncsi voltam, hogy álltok. – intettem a kezemmel, hogy nyugodjon le. – Nem is zavarok, énekeljetek tovább. Nem sokára találkozunk.

Gyorsan kisiettem, azonban mielőtt bezártam volna az ajtót, Kai még kislisszolt rajta.

- Mondtam már neked, hogy csodásan festesz a koszorúslány ruhádban? – hajolt a fülemhez, amikor már a folyosón álltunk.

- Mondtam már neked, hogy te vagy a legdögösebb pasi öltönyben? – néztem fel rá, kezeimet végig húzva a zakója szélén. Kai óvatosan megcsókolt, amitől kirázott a hideg.

- Alig várom, hogy kihámozzalak a ruhádból! – suttogta, azután nyomott még egy csókot a számra és visszasietett az öltözőbe. Nos, igen. Lassan két éve, hogy együtt vagyunk, de a szikra közöttünk nemhogy eltűnt konkrétan lángra lobbant.

Egy órával később végre elkezdődött a szertartás. Először Chen és Lívia vonultak be, mert, mint később kiderült Jongdae azért ment oda a lányokhoz, hogy megtudja melyiküknek lesz ő a kísérője. Után jött Sehun és Lara, akiket Kai és Taeyeon követtek. Lara teljesen vörös arccal tette meg a néhány méteres utat Sehunba karolva. Édes gimislány, aki nem tud ellenállni az Oh Sehun sármnak.

Én Chanyeollal vonultam be, hiszen ő volt Baekhyun tanúja. A vőlegény már az oltárnál állt és úgy láttam rajta, hogy nyoma sincs az órákkal ezelőtti idegességének.

A nászinduló elindult és ekkor megjelent Noémi az édesapjába karolva. Fél szemmel Baekhyunra sandítottam, aki széles mosollyal, szinte elalélva nézett jövendőbelijére.

A szertartás szokásos volt, mint bármilyen másik esküvő, de nekem mégis különlegesebb volt, annál. Amíg a tiszteletes elmondta a szövegét egy pillanatra összenéztem Kaijal, aki szintén engem fürkészett. Vajon eljutunk egyszer odáig, hogy a mi esküvőnkön álljunk így?

- Most pedig kérem a fogadalmakat. – szólt a tiszteletes. Noncsi kezébe nyomtam a papírcetlit, aki kissé remegő kezekkel bontotta ki azt. A szemével átfutotta a sorokat, végül leengedte a kezét és majdnem férje szemébe nézett.

- Baekhyun, az első perctől kezdve te voltál mindig is az ultimate biasom. Én is egy tipikus rajongólány voltam, aki, arról álmodozott, hogy egy napon majd a feleséged lesz. Amikor Szöulba kerültem, még, akkor sem gondoltam volna, hogy egyáltalán lesz szerencsém veled találkozni. De, mintha a sors ezt akarta volna. Azt hittem csak rajongást érzek irántad, de, ahogy megismertelek napról napra jobban beléd szerettem. Hálás vagyok érted, és én vagyok a legboldogabb lány a földön, hogy te Byun Baekhyun úgy döntöttél egy életre nekem adod a szívedet. – Nono gyönyörű monológját nem bírtam ki könnyek nélkül. És, ahogy láttam a teremben elég sokan törölgették a szemeiket. Még az ikrek is mellettem, akik ugyan nem beszéltek koreaiul, Noémi elmondta nekik az esküvő előtt mit fog mondani.

- Noémi, még mindig emlékszem az első találkozásunkra. Az SM épületének egyik folyosóján történt, pontosabban azon az emeleten, ahol a sminkesek dolgoznak. Korábban azelőtt nem láttalak, pedig már, akkor hónapok óta ott dolgoztál. Megakartam kérdezni valamit már nem is emlékszem mit az egyik stylist noonától, amikor egy alacsony lány kezében egy hatalmas csomaggal nekem szaladt és mindketten fenékre estünk. A sminkek, amiket a lány cipelt rám és rá is kiömlöttek, és úgy néztünk ki, mintha beleestünk volna egy jó nagy adag sárba. Érdekes módon nem lettem ideges, mert a világ leggyönyörűbb szempárja bámult rám némán. Komolyan azt hittem, hogy nem tud beszélni, úgyhogy csak, annyit mondtam neki: „Na, most szépen egymásba zuhantunk, nem gondolod?" A lány zavartan nevetni kezdett, és a bocsánatomért esedezett. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire édes ez a lány, és hogy meg akarom ismerni. Nono te voltál ez a lány, de szerintem ez egyértelmű. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy utána a fiúk is megkedveltek és az életünk része lettél. Köszönöm, hogy beléd szerethettem és mindennapomat szebbé teszed lassan hét éve. Veled az élet, sosem lesz ijesztő. – Baekhyun fogadalma után már tényleg megeredtek a könnyeim. Csodálatos pár voltak, akik a sok szenvedés után megérdemelték a boldog véget.

A gyűrűk felhúzása után egy dolog maradt hátra.

- Byun Baekhyun elfogadod azt itt megjelent Németh Noémit feleségedül?

- Igen.

- Németh Noémi elfogadod az itt megjelent Byun Baekhyunt férjedül?

- Igen.

- Akkor ezennel, férjjé és feleséggé nyilvánítalak benneteket. Most megcsókolhatja a mennyasszonyt.

- Oh, te jó ég, erre vártam mióta megláttam őt. – mondta Baekhyun, majd magához rántotta a feleségét és megcsókolta.

A termet elöntötte az öröm és az ünneplés, ami a bálteremben megrendezett lagzin is megmaradt. Hihetetlen volt, hogy a koreai és magyar ételek mennyire jól passzoltak egymáshoz, mint, ahogy a zenei választás is. A DJ, akit választott a pár, nem más volt, mint maga Park Chanyeol, aki örömmel játszott magyar hagyományos tánczenéket és koreai sikerdalokat is. Előkerültek természetesen

más zenei stílusok is az este folyamán, de valahogy a koreai vendégek is rákattantak a magyar retro zenékre, így majdnem az ment egész éjjel.

- Szeretném én a legbüszkébben bejelenteni önöknek az ifjú párt Byun Baekhyunt és Németh Noémit! – szólt a mikrofonba Chanyeol széles mosollyal az arcán. – Engem ér a megtiszteltetés, hogy megkérhetem őket, járják el az első táncukat, mint férj és feleség.

Nono és Baek felálltak az asztaltól, hogy a parkettre siessenek. Baekhyun Chanyeolhoz sétált, aki segített neki ráadni egy fejmikrofont, ami mindenkit meglepett még az arát is.

- Szeretném elmondani, hogy ez a dal volt az a dal, aminek köszönhetően ma mindannyian a szerelmünket ünnepelhetjük. – lépett Baekhyun a feleségéhez, aki ámultan bámult férjére. – Úgy éreztem, hogy élőben kell énekelnem, hogy visszaadjam az emlékeket neked.

Chanyeol elindította Baek szóló számát a Beautifult, amit az előadó azonnal énekelni is kezdett, közben lágyan táncba hívva szerelmét. Gyönyörű pillanat volt ez mindenki számára.

- Táncolsz velem? – nyújtotta ki felém a kezét Kai, amikor a dal felénél egyre többen kezdtek csatlakozni az ifjú párhoz.

Bólintva felálltam és követtem őt a parkettre, ahol lágyan a derekamat átölelve kezdett velem ringatózni. A vállára hajtottam a fejemet, és levakarhatatlan mosollyal élveztem a közelségét. Sosem voltam még olyan boldog, mint azon az esküvőn. Úgy éreztem a boldogságomat nem tudta volna már semmi sem fokozni. A legjobb barátnőm hozzáment élete szerelméhez, ami nekem is legalább, annyi okot adott az örömre, mint neki.

Kai válla felett átnézve észrevettem, hogy az összes többi tag beállt táncolni, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy Sehun felkérte Líviát táncolni. Lívia paradicsomszínhez hasonló arcszínnel ölelte át a srác nyakát. Noncsi biztosan nagyon hálás lesz ezért Sehunnak. A másik öt fiú felállította Larát, aki kicsit irigykedve figyelte ikertestvérét, hogy akkor ő velük táncoljon.

- Ez a világ legjobb esküvője. – húzódtam kicsit hátra, hogy Kai szemébe nézhessek.

- Remélem, lesz még egy legjobb esküvő is, amire eljutsz. – húzott szorosabban magához Kai, mire én meglepetten néztem a szemébe, mert nem értettem egészen pontosan mit akar mondani. – Mit szólnál hozzá, ha egy év múlva a mi esküvőnkön állnánk itt?