3 évvel korábban

- Komolyan ezt hívják egy tokiói egyetemen kollégiumi szobának? – Nono tátott szájjal tette le a holmiját Saneinál. Való igaz, a japán kolik merőben másak voltak, mint a magyarországiak. A kicsinek közel sem nevezhető szoba majdnem akkora volt, mint egy budapesti albérlet. Kis konyha, kis fürdőszoba és még tévé is volt a franciaággyal ellátott szobában.

- Ez nagyobb, mint a tavalyi szobám. – támasztotta meg zavartan Sanei az ajtót a hátával. – Mivel idén már senpai vagyok, nagyobb szobát kaptam. Habár az előző csak, annyiban különbözött, hogy nem franciaágyam volt.

- Biztos itt alhatok egy éjszakát nálad? – bizonytalanodott el Nono, miközben ledobta magát az ágyra.

- Persze. Nem is fogják észrevenni, hogy plusz egy főm van. – forgatta meg Sanei a szemét. – Kávét?

Nono hanyatt fekve felemelte a hüvelykujját jelezve, hogy igen kér. Amíg Sanei elkészítette az italokat, Nono mesélni kezdett.

- Baekhyun még mindig nem veszi észre, hogyan érzel iránta? – kortyolt bele Sanei a kávéjába. Nono a fejét rázva nyúlt az asztal közepére kihelyezett cukortartó felé.

- Szerintem, ha észrevenné, sem foglalkozna vele. – sóhajtva megvonta a vállát, majd elkomorodott. – Hogy vagytok Lórival?

Sanei úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a kérdést. Elnézett a szoba másik végébe, kevergetni kezdte a kávéját, bármit csak ne kelljen erre a kérdésre válaszolnia.

- Szoktunk beszélni. – Sanei magában fejbe kólintotta magát. Komolyan ez a legszebb kifejezése egy majdnem három éves kapcsolatnak? Szoktunk beszélni? Sanei, ne már... – Tudod nagy az időeltolódás és nehéz...

- Biztos, hogy hazudni akarsz nekem? – Nono felvont szemöldökkel bámult barátnőjére, aki szégyenkezve lehajtotta a fejét.

- Megmondtam neki, hogy, ha megismerkedik valakivel, amíg én itt vagyok, akkor nem haragszom meg rá. Végül is már másfél éve lassan, hogy eljöttem Pestről. Nem mondhatom neki, hogy várjon engem ölbe tett kézzel. – Sanei lerakta a csészét az asztalra és karba fonva a kezét hátra dőlt a széken.

Nono hasonlóan cselekedve, gondolkodóba esett. Tudta jól, hogy Sanei csak azért van még mindig Tokióban, mert nem állt rá készen, hogy összeköltözzön Lórival. Legalábbis ez egy nagyon jó kifogás volt a lány számára.

- Lóri nem fog téged megcsalni. – jelentette ki Nono határozottan. – Te is tudod.

- Tudom. – Sanei az arcát dörzsölgetve próbálta kitalálni mivel tudná elterelni a témát végállomás felé rohanó kapcsolatáról. – Szóval fél hatig van időnk, igaz? Akkor irány Tokió!

Fél hat előtt néhány perccel az Exos fiúk egyre izgatottabbá váltak. Maguk sem tudták megmagyarázni, hogy miért voltak ennyire kíváncsiak Nono titokzatos barátnőjére. Lehet csak megtetszett nekik a gondolat, hogy találkozhatnak egy hasonló kaliberű emberrel, mint Nono, és lehet egy új barátjuk.

Pontban öt óra harminckor a sminkes megérkezett és magával hozta a várva várt személyt. Nyolc fiú egyszerre rohant, hogy megismerhessék őt, azonban egy ember az öltözőben maradt.

Kai nem akart találkozni Saneival. Látta messziről, nem volt nagy szám. Őt nem különösebben érdekelte a Japánban élő lány. Nononak kell szeretnie, nem neki.

Sanei nagyon zavarban volt, amikor kedvenc fiúbandájának tagjai szinte itták minden szavát és kidülledő szemekkel mérték őt végig.

- Nézzétek el neki, ha nem érti, mit mondotok. Nem megy neki olyan tökéletesen a koreai, mint a japán. – viccelődött barátnőjével Nono, mire Sanei felvonva a szemöldökét válaszolt.

- Ne higgyetek neki. Teljesen tökéletes a koreaim. Is. – mondta Sanei szinte tökéletes kiejtéssel, ami nem csak az idolokat, de még Nonot is meglepte. Hoppá, a lány fejlődött.

Nono összehúzott szemekkel nézett végig a társaságon keresve az egyetlen hiányzó személyt.

- Kai? – kérdezte.

- Beszélek vele. – indult vissza Chanyeol válaszadás helyett az öltözőbe.

Kai továbbra is a tükör előtt ülve várakozott rá, hogy Nono bejöjjön és elkészítse esti sminkjét. Nem állt szándékában, hogy közelebbről is láthassa Saneit. Olyan volt, mint egy sértődött kisgyerek, aki nem azt kapja karácsonyra, amit szeretett volna.

- Megjöttek a lányok, Kai-ya. – lépett az öltözőbe Chanyeol. – Nem akarsz esetleg kijönni?

- Már láttam ma Saneit az ablakból, hyung. – vonta meg Kai a vállát. – Nem nagy szám.

- Te meg vagy húzatva? – Chanyeol leesett állal dőlt neki az ajtófélfának. – Biztos ugyanazt a Saneit láttad délelőtt, mint, aki kint áll Nonoval? Saneit, akinél szebbet régen láttam utoljára, vagy lehet még soha. Akit máris megrohamoztak a többiek?

- Fekete haj, szemüveg, melegítő. Mondom, nem olyan szép, mint, amilyennek, Nono leírta. – Kai kicsit flegmán bámult maga elé. Chanyeol gúnyos mosolyra húzott szájjal bólintott.

- Ha nem olyan nagy szám, akkor akár be is mutatkozhatsz neki, nem? Nono örülne neki. – Kai sóhajtva hallgatta végig hyung szavait, majd, mintha szívességet tenne, elindult vele.

Kai már messziről kiszúrta a fiúk által félkörbe zárt lányokat. De valami nem stimmelt. Nono mellett egy iszonyatosan csinos lány állt. Fekete csillámos blúzt viselt, piros szoknyával, pöttyös harisnyával és magas sarkú csizmával. Hosszú fekete haja lágy hullámokban omlott a hátára.

Kai döbbenten bámulta az ismeretlen nőt. Ez nem Sanei, gondolta. Sanei nem volt ennyire csinos délelőtt.

Nono kiszúrta Kait és vadul integetni kezdett neki. Kai mosolyogva visszaintett, amikor megfordult a lány, neki pedig kifutott az összes levegő a tüdejéből. Sanei volt az, megismerte az arcát a képről. És gyönyörű volt. Még csak nem is hasonlított a délelőtti emlékeiben élő lényre.

Ahogy tekintetük egybeolvadt, Kai érezte, hogy az idő megállt és villámcsapásként érte a felismerés: sokkal szebb, mint, amilyennek elképzelte. Képtelen volt levenni róla a szemét. Csak bambán állt ott. Arra eszmélt fel, hogy Chanyeol oldalba bökte és jelezte, hogy be kellene mutatkoznia.

- K...Kai vagyok. – motyogta remegő hangon. Sanei elmosolyodott, amitől a fiú szíve még hevesebben kezdett verni. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?

- Sanei. – harapta be a lány óvatosan az ajkait, Kai pedig tényleg szeretett volna abban a pillanatban meghalni, nem is sejtve, hogy Sanei is hasonlóan érezte magát.

Abban a pillanatban, hogy megpillantotta biasát, Sanei tenyere izzadni kezdett és nem bírt magán uralkodni. Normális, hogy ennyire leverte a víz Kai látványától? Miért futottak át a fején olyan képek, ahol telt ajkai bejárják testének minden egyes porcikáját?

Chanyeol látva, hogy Kai és Sanei is teljesen leblokkolva álltak egymással szembe gyorsan feldobott egy témát, hogy senki ne vehesse észre, hogy ezek ketten éppen első látásra egymásba szerettek. Még, hogy nem nagy szám, mi?

- Szóval, Sanei. Ez az első Exo koncerted? – vállát Kai vállának döntötte megpróbálva kimenteni társát a szituációból.

- Igen. – tért vissza a földre Sanei elkapva csillogó szemeit biasáról. –Legalábbis az első, amit élőben látok és nem felvételen.

- Van kedvenc számod? – érdeklődött Suho kedvesen. Sanei szerette volna elolvadni, attól, hogy kedvenc fiújai éppen faggatják. Meghalt és a mennybe került? Nono, hogy lehet még mindig életben?

- Az Artificial love a kedvencem. – vallotta be végül kissé szégyenlősen. Nono sokatmondó vigyort küldött legjobb barátnője felé. Az volt az a szám, aminek a koncert felvételét minden egyes alkalommal sikítva nézték végig.

- Akkor azt ma csak neked fogjuk táncolni. – ígérte meg Saneinek Baekhyun. – De lassan el kéne kezdeni a készülődést Nono-shi!

- Nem én kezdtem el flörtölni Saneival! – tette fel a kezét Nono szabadkozva, mire a fiúk egytől-egyig zavarba jöttek. De Sanei is. – Indulás! – tapsolt kettőt a sminkes és a kezével előre terelte a fiúkat. Egyedül Kai maradt még egy pillanatra ott.

- Jó szórakozást estére. – vakarta meg a tarkóját, ahogy megszólította Saneit. A lány zavartan kezdte el gyűrögetni blúzának ujját.

- Köszönöm. – mielőtt Kai továbbállt volna még utána kiabált. – Sok sikert a koncerthez.

Kai vigyorogva lépett be az öltözőbe. Létezik szerelem első látásra? Mert ezek után kétségtelenül azt gondolta, hogy igen. Viszont, mikor helyet foglalt a székén, elfogta egy keserű érzés. Saneinak barátja van. Sosem lehet a lány az övé.

A koncert után, amit Sanei elkönyvelt a legnagyobb élményének a világon, a fiúk felvetették, hogy mindannyian menjenek a hotelbeli társalgóba, rendeljenek egy csomó kaját és beszélgessenek. Ezt persze azért találták ki, hogy megismerhessék Saneit.

Egész éjjel fent voltak és valóban megbizonyosodtak róla, hogy Sanei gyakorlatilag Nono másfajta kiadása. Egyre járt az agyuk, hasonló poénokat sütöttek el és sikerült ugyanúgy lenyűgöznie az idolokat, mint korábban Nononak.

Amikor hajnalban Sanei és Nono elmentek, megállapították, hogy ha Sanei Koreába költözne őt is felvennék maguk mellé, valamilyen beosztásba, mert, annyira megkedvelték.

- És te Kai-ya? – bökte oldalba a fiút Chanyeol. – Mi volt a véleményed Sanei-shiről? Még mindig nem nagy szám?

- Aranyos lány. – harapott a szájába a kérdezett fél, mire minden fiú húúzni kezdett. – Most miért? Mit kellene mondanom?

- Bele vagy esve. – jelentette ki D. O. – Csoda, hogy ő maga nem szúrta ki.

- Le se vetted róla a szemed egész éjjel. – csatlakozott hozzá Chen is. – Mintha valami festmény lett volna. Bár meg kell hagyni, valóban különösen széplány.

Kai zavarában az ujjait kezdte tördelni. Nagy rá a valószínűség, hogy többé nem találkoznak Saneival. De egyszerűen a lány beleégette magát a szívébe.

Miután elhagyták másnap délután Tokiót, Kai még mindig csak Sanei hangját hallotta a fülében, hiába próbált inkább a többiek hülyéskedésére koncentrálni. Látta maga előtt, ahogy Sanei precíz mozdulatokkal eszik a pálcikával, ahogy Nonoval és Baekhyunnal táncot imitálnak, ahogy Chanyeollal játszanak kő-papír-ollót. Érezte puha kezének melegét, amikor véletlenül megérintette őt. És az orrában ott volt az illata, amikor reggel a reptéren búcsúzáskor megölelte és a haja meglibbent az arcánál.

Kétségtelenül beleszeretett, hiába csak egyszer látta. Vajon egyszer elé fogja még sodorni az élet?

Sziasztok!

Íme ez a második része az előzmény résznek. Remélem kiderült néhány hasznos infó, amit a későbbiekben is hasznosíthattok olvasás közben. Tartsatok velem szombaton is, amikortól már Sanei szemszögéből ismerhetjük meg a további eseményeket, legalábbis egy darabig. 

Puszi mindenkinek: Szeszih