Sanei

Július hónap vége felé járhattunk, amikor a szívem kezdett egyre elnehezedni. Már csak egy hónapom volt hátra a Szöulban töltött nyaramból, ami keserűséget ébresztett bennem. Főleg azután, hogy minden a helyére került. Végre igazán, gondok nélkül teltek a mindennapjaink. Sok időt töltöttem Nonoval, Kaijal, Chanyeollal, Chennel és a többiekkel, mert kezdtem rádöbbenni, hogy fogy az időm. Persze, akármennyire próbáltunk egymásra időt szakítani, attól még, hogy nekem nem volt különösebben sok elfoglaltságom, nekik igen. Sokszor egyedül kellett maradnom, mert nem vihettek magukkal mindenhova, amit természetesen elfogadtam, hisz nem tehettem mást ezen kívül.

Nono és Baekhyun úgy döntöttek nem sürgetik az esküvőt. Nem érezték, hogy égetően fontos lenne, mi hamarabb egybe kelniük, ráadásul a rajongóknak először azzal kell megbarátkozniuk, hogy kedvencük többé nem szingli.

Az én kétségeim is, miszerint túl hamar történnek a dolgok, elillant, ahogy egyre többet voltam Kaijal. Egyre jobban éreztem, hogy képtelen lennél elszakadni tőle, mert nekem nincs életem nélküle. Persze senkinek nem mertem mondani, hogy mennyire nyomaszt, hogy szeptember másodikán vissza kell repülnöm az országomba, akármennyire is nem szeretnék.

De hát mit tehettem volna? Nem tudtam volna Koreában maradni, akármennyire is vágytam rá. Még hátra volt az utolsó évem az egyetemen, le kellett diplomáznom, valamint anyukámat sem sokkolhattam volna le a dologgal, hogy egyik-napról a másikra egy másik földrészre költözök. Megint.

Igyekeztem az ilyen gondolataimat elraktározni az agyam hátsó részébe, hogy véletlenül se lássa meg rajtam senki a félelmet. Ki akartam élvezni minden napomat Szöulban, a barátaimmal, anélkül, hogy éreztettem volna velük, el kell mennem. Mert ők nem foglalkoztak azzal, hogy nekem retúrjegyem van Budapestre. Mióta hivatalosan is együtt voltunk Kaijal, azt gondolták most már életük végéig velük maradok. Bárcsak valóban így lehetett volna. Hiszen én is mindennél jobban akartam, hogy a szerelmem, a barátaim és a valódi otthonomban lehessek. Csak sajnos nem volt rá igazán lehetőségem.

Az elmaradhatatlan reggeli kávémat ittam Nono konyhájában. Kivételes alkalom volt, hogy nála aludtunk, mert gyakorlatilag már az Exo kollégiuma volt az otthonunk. Több holmim volt Kai szobájába, mint Nono nappalijában. De azért kellett, hogy néha itt is legyünk, mert nem akaszkodhattunk rájuk mindig. Persze felajánlották, hogy felőlük oda is költözhetnénk, de már ezerszer elmondtuk, hogy éppen lecseng az időszak, hogy két Exo tag is kapcsolatban él, nem tetézhetjük ezt meg egy olyan hírrel, hogy be is költöztek hozzájuk.

- Tessék. – dobott le hirtelen Nono elém az asztalra egy prospektust. – Ez lesz a délutáni programunk.

- Mi ez? – tettem le a bögrém, hogy fel vehessem helyette a lapot. Egy wellness központ hirdetménye volt, ami ismerősnek tűnt, mert közel volt az SM

épületéhez, ezért már sokszor mentünk el mellette. Bár eddig nem is jutott eszembe egyszer sem, hogy be kellene menni.

- Bejelentkeztem délutánra egy jó kis thai masszásra. Utána bekennek minket csokival, mert miért ne, végül manikűr, pedikűr, arcpakolás, jacuzzi. Tök jó lesz. Benne vagy? – látva Noémi izgatottságát, szinte azonnal beleegyeztem. Mondjuk nekem sem volt kifogásom ellene, mert érdekesen hangzott a csokipakolás. Sőt, már régóta ki szerettem volna próbálni.

- Benne hát. – vágtam rá mosolyogva. – Szerinted csoki illatunk marad utána? Mert, ha igen...

- A fiúk meg fognak őrülni. – tapsolt elégedetten Nono. A számból vette ki a szót, mert én is pontosan ezt akartam mondani. Főleg úgy, hogy az én barátom egy igazi haspók volt, aki bárhol bármennyit tudott enni, bármikor. Ezért is volt büszke rám a múltkor, mikor elmentünk együtt korcsolyázni és utána egy egész vödör csirkét megettem egy ültő helyemben. Akkor kaptam életem legromantikusabb mondatát tőle, amikor kijelentette, hogy, ha eddig nem lett volna belém őrülten szerelmes, most az lenne. De szerinte az érzéseit irántam már nem lehet hova fokozni főleg, amikor együtt alszunk és nehezebben ébredek fel, mint ő. Mit mondhatnék? Minket egymásnak teremtettek!

Miután megbeszéltük, hogy hogyan alakul a csajos délutánunk, felöltöztünk, elkészültünk és bementünk megnézni a fiúkat, akik azon a napon éppen az új album egyik számának a „Dance practice" videóját készítették el. Ez volt a napi rendjükben az egyetlen feladat a mai nap folyamán, ami kész csoda volt, hiszen az elmúlt hetek folyamatosan pörögtek. Ilyen forgatás, olyan esemény, gyakorlás, esténként koncert vagy élő adás az Exo-l-eknek.

Az épületbe érve a lifthez sétáltunk, amikor megállt mellettünk egy ismerős személy.

- Sziasztok, lánykák. – köszönt ránk igencsak vidáman Taeyeon.

- Unnie! – fordult felé vigyorogva Nono és szorosan megölelte. Azóta, hogy segített neki és Baekhyunnak, a gyűlölete, szeretetté változott és végre lett egy barátnője, rajtam kívül. Hiszen évek óta csak a fiúkkal került közelebbi viszonyba.

Én is megöleltem egykori kedvenc tagomat, aki mostanra nekem is barátommá vált. Boldog voltam, mert tizenévesen rajongtam érte. A múlt héten meg eljött velünk hétvégén a strandra és este csatlakozott a sírós film nézős, kalória fogyasztós programunkhoz is, úgyhogy hivatalosan is beavattuk magunk közé. Persze a kalória fogyasztós részét nem hangoztattuk, mert neki nyilván nem szabadna olyanokat ennie, amikkel szegényt teletömtük, amíg néztük az animét.

Együtt szálltunk be a liftbe és elújságoltuk neki, hogy délután wellnessezni fogunk, sőt meg is invitáltuk rá, de ő csak csalódottan megrázta a fejét.

- A külvárosban lesz fotózásunk egy jó ügy érdekében. – mondta, miközben kiszálltunk a próbatermek emeletén. – De legközelebb mindenképpen elmegyek.

- Szavadon fogunk, unnie. – emelte meg a kisujját Nono, amit Taeyeon azonnal elfogadott.

Érdekes barátság lett ez. Egy hónappal ezelőtt jelenetet rendezett miatta, mostanra meg imádta a társaságát. Az élet tényleg kifürkészhetetlen, ebben már biztos vagyok. Nono és én nevetve léptünk be a forgatásra kijelölt táncterembe, ahol éppen végeztek, amit mi csalódottan vettünk tudomásul.

- Babe! – kiáltott fel vidáman Baekhyun, amikor észre vett minket. Noémi gondolkodás nélkül rohant a karjaiba, mire a fiú megpörgette őt a levegőben, majd a földre tette és megcsókolta őt. Szép pár voltak, örültem nekik.

- Szeretnéd, hogy mi is csináljunk ilyet? – lépet hozzám Kai, és a derekamnál fogva magához húzott.

- A táncórákon elég, ha ilyet csinálunk. – jelentettem ki, majd közelebb hajolva hozzá végre megcsókolhattam.

- Ah, hyung, olyan magányos vagyok! – csettintett szomorúan Chen Suho vállára hajtva a fejét. – Megölelsz? – tárta ki felé a karját. Suho elnevette magát és megölelte a fiút, de arra nem számított, hogy ezután a többi egyedülálló tag is felé rohan, ezzel kicsi a rakást kialakítva, az alján a leaderrel.

Kacarászva néztük, ahogy Suho megpróbál kimászni a fiai alól, sikertelenül. A gyerekei betemették, mert csak így tudták kifejezni a szeretetüket iránta.

- Mi a tervetek délutánra? – kérdezte Nono, miután megmentettük Suhot, és elővarázsoltuk a táskánkból a rizssüteményes dobozokat, amiket idefelé jövet vettünk nekik.

- Xbox bajnokságot rendezünk, aki veszít teljesíti egy hétig mindenki kívánságát. – öklözött a levegőbe Chanyeol ismertetve terveiket. – Remélem Baekhyunie veszít, mint minden évben!

- Szeretem a belőled áradó kedvességet, Yeolie, mindig felderülök tőle. Hogy van benned ennyi szeretet irántam? – tette a szája elé a kezét Baekhyun eljátszva, hogy meghatódott, majd úgy tett, mintha egy könnycseppet törölne ki a szeméből. – Nem érdemel a világ egy olyan tökéletes embert, mint te, Chanyeol!

- Na, most már még jobban akarom, hogy veszíts, haver. – borzolta össze Channie Baekhyun haját, aki a kezeit maga elé tartva próbált védekezni. Mindig vicces látvány, mikor ezek ketten megőrülnek.

- Ti mit terveztetek? – fordult felém mosolyogva Sehun egy nagyobb süteményt nyömöszölve a szájába.

- Wellness délutánra megyünk a spaba. – mondtam. – Masszás, arcpakolás, manikűr, pedikűr és bekennek minket csokival.

- Hohoho. – tette fel a kezét a másik oldalamon ülő Chen. – Bekennek titeket csokival? Ezt meg, hogy érted?

- Hát úgy, ahogy mondja. – vette át tőlem a szót Nono. – Bevisznek minket egy helyiségbe, levetkőzünk és le kennek minket csokival. Utána megyünk a pedikűrre, és az arcpakolásra.

Egy pillanatnyi csend szállta meg a termet, mielőtt kitört a beszédvihar. Ugyanis a fiúknak megtetszett a wellness délután ötlete.

- Ez mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy Sehunie és Xiumin hyung megint elverjen minket Xboxozás közben. – meredt maga elé Chanyeol elképzelve, ahogy fekszik egy masszás ágyon, és kimaszírozzák belőle az összes felgyülemlett negatív érzelmet, Legalábbi az arckifejezéséből erre következtettem. – Csak kár, hogy Baekhyunie ebben nem tud veszíteni.

- Hagyd már! – csücsörítette sértődötten Baek az ajkait.

- Szóval... - nézett kiskutya szemekkel Xiumin Nonora. – Mi is veletek mehetünk?

Nono döbbenten nézett körbe a fiúkon, akik mind, arról beszéltek, hogy mennyire király lenne, ha őket is lekennék csokival, meg egy masszázs is igencsak rájuk férne már. Egy másodpercig mérlegelte a helyzetet, végül egy hosszú sóhajt követően rábólintott.

A wellness központ öltözőjében vettem éppen át a fehér köntösömet, a saját ruháimat gondosan behelyezve a szekrénybe, amikor valaki hátulról magához ölelt.

- Ne hozz zavarba, alig van rajtam ruha. – kuncogtam, de azért élveztem, ahogy ajkai a nyakamat végig csókolva eljutottak a fülemig.

- Tudom. Ezért is kívánlak, annyira. – suttogta a halló járatomba, amitől kirázott a hideg és éreztem, hogy minden erőmet össze kell, gyűjtenem, ahhoz, hogy ne kérjem rá, hogy most azonnal tegyen a magáévá.

- Mi lenne, ha... - fordultam meg, hogy átkarolhassam két kezemmel a nyakát. – miután itt végzünk, elmennénk a titkos Exo lakásba, és együtt töltenénk az estét?

- Csoki illatod lesz? – húzta végig ujjait az oldalamon, és még a köntösön keresztül is olyan volt, mintha csupasz bőrömhöz ért volna. Aprót bólinvta ráhajoltam az ajkaira. – Mindenképpen az enyém kell, hogy legyél ma este!

- Mindig a tiéd vagyok. – susogtam. Kai ezután úgy csókolt meg, mintha azt akarná elérni, hogy pusztán ennyitől teherbe essek. Be kell, valljam, nem ez volt az első eset, hogy ennyire heves volt, de imádtam érte. Egyik pillanatban aranyos, a másikban már leteper. Tökéletes volt, úgy, ahogy volt.

A mesés masszás, és a hihetetlen csoki pakolás után, ami elég ragacsos volt, de kellő mennyiségű boldogságot adott, Nonoval karöltve indultunk meg a pedikűrre. Döbbenten vettük észre, hogy kilenc fiú befoglalta a helyeket. Mindannyiójukon fehér köntös volt, arcukon fehér arcpakolás és szemükön uborka. A lábuk fel volt polcolva, és mindenki kezét egy-egy lány manikűrözte. Hirtelen Noémiből is és belőlem is kiszakadt a nevetés. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt őket így látni.

- Hát, Sanei, ezt meg kellett élnünk. – törölgette a könnyeit Noncsi, én meg egyetértően biccentettem.

Van még rá lehetőségem, hogy egyszer megint így láthatom őket? Vagy túlságosan ketyeg az ittlétemet jelző óra?