Sanei

Életemben először vettem úgy részt Exo koncerten, hogy azt mondhattam, a barátom táncol és énekel a színpadon. Hihetetlen érzés volt így végignézni az egészet, mert megmagyarázhatatlanul más dolgok kavarogtak bennem így, hogy barátnőként álltam a backstageben. Sőt, ami azt illeti Nono is először volt ebben a helyzetben. Hiszen még csak egy napja volt hivatalosan is Baekhyun barátnője. Persze egyelőre csak előttünk lett kimondva a kapcsolatuk, mert nem akartak a nagy hírrel előhozakodni rögtön azon a héten, amikor napvilágot látott a mi viszonyunk. De ők nem is sürgettek különösebben semmit. Kiélvezték, hogy végre kimondottan is együtt lehettek.

A koncert után megint az Exo dormban kötöttünk ki, ahol lassan több időt töltöttünk, mint Nono lakásán. Nem mintha, annyira bántam volna, hogy az éjszakáimat Kaijal tölthetem, a magányos kanapén alvás helyett.

Egy gyors zuhanyzást követően, vizes hajjal, Kai egyik pólójában tértem be a fiú szobájába.

- Tudod, Sanei sokat gondolkoztam rajta mikor látlak téged a legszebbnek. – sóhajtotta minden porcikámat végig mérve. A póló nagyjából a combom kezdetéig ért, így volt neki mit szemügyre vennie. – Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz vagy nevetsz, gyönyörű vagy ébredés után kócos hajjal, és természetesen akkor is, amikor kicsíped magad. De most vagy a legszebb. Vizes hajjal a pólómban.

Nevetve beleültem az ölébe és egy hosszú csókolózás közepette hátra dőltünk az ágyon. Hosszú, meleg ujjai becsúsztak a póló alá, végig simítva a csípőmet és hasamat, ezzel egy mélyről jövő sóhajt kiváltva belőlem. Egymással szemben feküdtünk. Az egyik kezével az arcomat simogatta, míg körkörös mozdulatokat írtam le mutató ujjammal a szabad kezén.

- Sokszor gondolok mostanában, arra, hogy milyen érzés is lehetett megtudnia a rajongóitoknak, hogy együtt vagyunk. – suttogtam, mert olyan közel volt az arcunk, hogy nem kellett hangosabban beszélnem. – Mert én is voltam Exo-L, úgyhogy pontosan tudom, mennyire pocsék érzés lehetett megtudniuk. És, annyira szeretnék nekik segíteni, de nem tudok. Nem tudom elvenni tőlük azt a rossz érzést, hogy a biasuk, vajon miért pont, azzal a lánnyal jött össze...

- Ugye tudod, hogy most még jobban beléd szerettem? – érintette meg Kai orra az enyémet. – Örültek nekünk, te is olvastad. Aki meg nem, az majd idővel úgyis beletörődik. Szeretem a rajongókat, de nem élhetek egész életemben magányosan, ahogy a többi tag sem. Ezért néha magunkra is kell gondolnunk, boldogság szempontjából. És nekem te vagy a boldogságom, Sanei.

Mosolyogva bújtam bele az ölelésébe, mert képtelen voltam másra. Boldog voltam, életemben először igazán nagyon boldog. Hiszek, abban, hogy nekem Kai miatt kellett ennyi sok kilómétert utaznom. Ez a fajta szerelem, amit egymás iránt érzünk, sajnos nem mindig találja meg az embert. Pedig a romantikus lelkek egész életük során ezt várják. A mindent elsöprő csak azért is szerelmet.

A hétvége fennmaradó napján, a bandatagok többsége Kai és Baekhyun kivételével biciklitúrára mentek a Han-folyóhoz. Baekhyun és Nono meg ezt a napot választották, arra, hogy bemenjenek az igazgatóságra és elmondják, együtt vannak. Csakhogy nem mertek kettesben menni, ezért megkértek minket, hogy kísérjük el őket.

- Nagyon izgulok. Az érettségi napján nem izgultam ennyire. – kapkodta a levegőt Nono, mellettem ülve a kisbuszban, folyamatosan szorítva a kezemet. – Nem akarom, hogy kirúgjanak.

- Nem fognak kirúgni. – próbáltam őt lenyugtatni, holott én magam sem voltam biztos, abban, hogy ép bőrrel megúszhatják ezt az egészet.

- Minden rendben lesz, babe. – fordult hátra Baekhyun barátnőjéhez egy nagy mosollyal az arcán. – Te vagy életem szerelme. Nem hagyom, hogy bármi elválasszon tőled, érted? És azt sem engedem, hogy elvegyenek tőled bármit is!

Nono kissé megnyugodva bólintott. Az út további részében próbáltunk valami másról csevegni, hogy ne álljon be a feszült csend. Szerencsére Baekhyun hozta a formáját és folyamatosan járt a szája, csakúgy, mint Jongin drágának, akivel egyfolytában hülyéskedtek. Nonoval nagyokat kacagtunk a hátsó ülésen, de azért éreztem, hogy az ő nevetése közel sem, annyira nyugodt, mint az enyém. Megértettem, én is ennyire ideges voltam egy héttel ezelőtt.

Az épület liftjéből kiszállva, már nem fogtam Nono kezét, átadtam a barátjának, hogy ő támogassa, de még így is láttam, hogy mennyire remegett szegény lány. Az igazgató irodája előtt megállva Baekhyun hozzánk fordult.

- Ugye bejösztök velünk? – kérdezte aegyo arckifejezésre váltva.

- Bemegyünk, hyung. Végig mellettetek leszünk. – válaszolt Kai, amitől úgy vettem észre Baek egy kissé megkönnyebbült. Két kopogás után lenyomta a kilincset, majd belépett az ajtón, mi pedig sorban követtünk. Udvariasan köszöntünk és meghajoltunk az igazgató előtt, aki egy óriás bőrszékben ült. Ijesztő volt, pontosan, annyira, mint egy hete. Sejtelmesen mosolygott, fekete zselézett haján megcsillant a neonlámpa fénye. Mellette ott állt mindenre kész titkárnője Taeki, aki habár még nem múlhatott el harminc, legalább negyvennek nézett ki a beesett szemei és ősz hajszálai miatt.

- Nahát, nahát, nahát. – hajolt közelebb az asztalon igazgató hyung felmérve mind a négyünket. – Jongin és európai lány, mi járatban vannak ismét? Máris szakítottak volna? Mert az nem vetne túl szép fényt a bandára.

- Nem erről van szó. – szólalt meg Kai megpróbálva a lehető legtisztább stílusban beszélni, leplezve a hangjában megbúvó félelmet. – Mi csak kísérőként vagyunk ma itt.

- Vagy úgy. – bólintott lassan kimérve az igazgató. – Ezek szerint ma Baekhyun kedves és sminkes európai lány szeretne mondani nekem valamit?

- Igen, uram, ami azt illeti. – köszörülte meg a torkát Baek idegesen. – Nono és én egy ideje szeretjük egymást, és látván, hogy Jongin és Sanei kapcsolatát, hogyan fogadták, arra gondoltam, talán...

- Neked elment az eszed? – lett egyik pillanatról a másikra mérges igazgató hyung. Meg sem várva, hogy Baekhyun a mondanivalója végére érjen, máris kifejezte nem tetszését. – Nem emlékszel mi volt évekkel ezelőtt, amikor a Girl's Generation leaderével szűrted össze a levet? A rajongóitok szinte követelték, hogy hagyd el a bandát! Ráadásul komolyan azt akarod, hogy jelentsük be; még egy Exo tag foglalt lett, egy héttel azután, hogy Jonginról kiderült szerelmes és barátnője van?

- De, uram én...

- Nem, nincs semmi! Nem lehettek együtt! – szakította ismét félbe Baekhyunt, majd Nono felé fordulva folytatta. – Megáll az eszem! Négy éve írom alá újra és újra a vízumodat, hogy az országban maradhass. Erre te összejössz a bandád egyik tagjával? Mégis mit képzelsz magadról, te cafka? Van fogalmad róla milyen port kavarna még az pluszba, ha kiderülne, hogy Baekhyun választottja az állandó sminkesük? Tragédia lenne!

- Megtörtént az egész, nem tehettünk róla. – Nono nem tudta rendesen elmondani, amit akart, mert helyben eleredtek a könnyei.

- Megtörtént... - ízlelgette az igazgató a szót, mielőtt ismét elborult az agya. – Rendben van. Ha nem szakítotok azonnal, a cég szerződést bont Nonoval. – megfagyott a levegő az irodában, ahogy ezt kimondta. Köpni, nyelni nem tudtunk, pedig valahol erre is fel voltunk készülve. – És ez tudjátok mit jelent? Nem lesz senki, aki tovább írja alá Noémi vízumát, ezért távoznia kell Szöulból. Örökre.

- Na, azt már nem! – pattant el az utolsó húr Baekhyunnál. – Azt gondolja, hogyha elküldi Nonot az országból, már nem fogom szeretni?

- Kit érdekel szereted-e vagy sem? – kiabálta az igazgató. – Teszek az érzéseidre, te marha! Engem csak az érdekel, hogy az idióta bandád hozza a számokat. De ha neked is barátnőd lenne, azok a számok, huss, eltűnnének!

Sosem láttam még Baekhyunt olyan idegesnek, mint, akkor, amikor ott álltunk az SM épület egyik legfélelmetesebb irodájában, ami bár zöldre volt mázolva semmiféle nyugalmat nem árasztott felénk.

- Nem választhat el minket. – rázta a fejét Baek.

- Dehogyisnem. – kulcsolta össze az igazgató ujjait és az állával rátámaszkodott. – Ha nincs itt, Nono, neked nincs barátnőd. Sajnos nem rakhatlak ki a bandából, mert az nagyobb botrány lenne, mint a kapcsolatod, de a kis szerelmedet eltávolíthatom gond nélkül.

- Kirúghatja, Noémit. Elveheti tőle a munkavállalói vízumát. – sorolta Baekhyun nem engedve egy percre sem, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Nono ekkor már majdnem össze esett a sírástól. Oda akartam lépni hozzá, de túlságosan féltem bele avatkozni a vitájukba. Kai egyre erősebben szorította a kezemet, amiből tudtam, hogy ő sem fogja magát tudni sokáig visszafogni. Ha ez így megy, tovább puszta kézzel esnek neki az igazgatónak. 

- De tudja meg! Ha ezt megteszi, feleségül veszem Noémit és akkor egy életre itt marad Koreában! – mondta ki Baek, mire Nono abbahagyta a sírást és döbbenten bámult barátjára. Igazgató hyung lehunyva a szemét vett egy hatalmas levegőt, majd aprót biccentve ultimátumot adott a párnak.

- Legyen. Te akartad, hogy ez legyen. Holnap délután kettőig kaptok időt, hogy átgondoljátok, amit mondok. Vagy önszántadból szakítasz a barátnőddel, aki megtarthatja a munkáját egy másik csapat állandó sminkeseként, mert van jelentkező banda, aki vinné azonnal. Vagy együtt maradtok, de Nono elveszíti az állását, te pedig szépen bejelented, hogy távozol a bandából.