Sanei az indulás napjának éjjelén végig csak forgolódik. Már három óra is elmúlik, de neki egy percre sem sikerül lehunynia a szemét.

Üres az ágy Lóri nélkül. Kényelmetlenül hidegnek érzi így egyedül, de közben jól is esik neki, hogy a férfi nem szuszog mellette.

Négy órakor kezébe veszi telefonját és megnézi a mókás képeket, amiket Nono küldött neki a már korán reggel táncoló Exoról. Mosolyogva, kissé hevesen dobogó szívvel közelít rá Kai arcára. Mindig is ő volt a kedvence a kilenc fiú közül, de ezt ők nem tudhatták. Szinte könyörgött Nononak, hogy soha, de soha ne árulja el nekik, ki is a biasa. Nem akart kínos pillanatokat sem magának, sem a táncoló istenségnek, akiért tizenhét éves kora óta rajongott.

Sóhajtva maga mellé rakja a készüléket és az ablak irányába fordul. A hajnali nap sugarai már átszűrődnek a sötétítő függönyön keresztül. Pár órán belül felszáll a gépe, és végre megszűnhet a nyomás a mellkasában, amit április vége óta folyamatosan érez. Nem kell többet aggódnia és kellemetlenül éreznie magát élettársa közelében.

Izgatottan nyomja bele a fejét a párnájába. Alig várja, hogy újra legjobb barátnőjével együtt nevethessen, hogy újra egész éjszaka beszélgessenek.

Amikor azonban megpillantja az ajtó mellett álló bőröndjét, kicsit elszorul a torka. Fáj neki, hogy Lóri szenved, de most magára kell gondolnia. Szüksége van erre a környezetváltozásra. Meg kell lépnie, hogy az élete újra előre haladhasson.

Hat óra után néhány perccel feladja az alvási próbálkozását. Belebugyolálja magát a köntösébe és elindul a konyhába, hogy készítsen magának egy kávét. Megkönnyebbülten veszi tudomásul a nappaliba érve, hogy Lóri már korán reggel bement az egyetemre. Nem volt kedve búcsúzkodni. Jobb ez így, ha egyedül megy ki a reptérre és nem kell fájó szívvel nézni, ahogy Lóri búsan nézi, amint ő eltűnik a szeme elől, lehet, hogy örökre...

A kávéjával a kezében kimegy a kis erkélyre, hogy a friss levegő társaságában fogyaszthassa el elmaradhatatlan reggeli italát.

Már csak órák választják őt el Nonotól, Kaitól, Chanyeoltól és a többiektől.

De a nyomás még nem akar szűnni a mellkasában.

Vajon majd a tizennégy órás repülő út alatt fog?

- Két óra múlva landol Sanei gépe! – Nono egy rakat rizssüteménnyel a kezében ront be a táncterembe. A srácok éppen szünetet tartva ücsörögnek a földön. Persze nem mindannyian ülnek, mert például Baekhyun kezét-lábát szétvetve hanyatt vágva bámulja a plafont és csak Nono miatt emeli meg kissé a fejét, habár lehet csak megérzi a rizssüti fantasztikus illatát.

Nem is hallva Nono előző mondatát, a fiúkák megrohamozzák az édességet és néhány másodperc alatt elpusztítják a nem is kis adag finomségot.

- Ki mész elé a reptérre? – Kai kíváncsiságát leplezve gyömöszöl egy sütit a szájába, egy percre sem megfeledkezve róla, hogy Nono az előbb kimondta Sanei nevét.

- Persze. – vágódik le Nono a földre Chen és Chanyeol közé. – Nem sokára indulok csak gondoltam hozok nektek egy kis kaját, mert biztosan éhesek vagytok.

Az ajkaiba harapva pillant a most már ülő helyzetbe helyezkedett szépfiúja felé, aki megereszt felé egy édes mosolyt.

- Istennő vagy! – karolja át a vállát Chanyeol. – Mihez kezdenénk nélküled?

- Smink nélkül kéne megjelennünk. – neveti el magát Xiumin a másik sarokban. Nono játékosan kinyújtja rá a nyelvét, mire Xiumin a hüvelyk és mutatóujját összeérintve egy szívet dob felé jelezve, hogy viccelt és imádja.

A lány egy órát marad velük úgy is, hogy a kajaszünet után folytatják a próbát. Pontban tíz órakor Nono távozik és végre elindul kedvenc barátnője elé a repülőtérre.

Az idol fiúk háromszor is megcsinálják a már jól begyakorolt koreográfiát. Negyedszer is elkezdik, amikor Kai elrontja a lépést és véletlenül összeütközik Sehunnal. Suho leállítja a zenét és kérdőn fordul az illetékes felé.

- Sajnálom, elnéztem. – zavartan igazítja hátra szemébe hulló tincseit.

- Semmi baj, tudjuk mi, hogy a koncentrációd éppen most landol a szöuli reptéren. – veregeti meg a vállát Chanyeol mindent tudóan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – rázza a fejét Kai ártatlanul, kissé pironkodva.

A többiek elnevetik magukat, majd a leader hyung újra indítja a számot és elkezdik elölről a koreot. Már majdnem befejezik, amikor Kai ismét ront, de ezúttal nem Sehunnal, hanem Baekhyunnal ütközik össze. Suho ismét leállítja a zenét.

- Szerintem fejezzük be mára. – mondja nyugodt hanggal, kicsit sem haragudva Kaira. – Hátha pár órán belül Jongin-ah összeszedi magát.

- Az biztos. – böki oldalba a továbbra is zavarban levő fiút Baekhyun, pontosan értve Suho célzását. – Egyébként este átjönnek a lányok.

- Igen? – kapja fel a fejét Kai és bár néhány másodperce még elnézést akart kérni társától, most már úgy tűnik, az se tudja kitől is kellett volna bocsánatot kérnie.

- Mondd csak Kai-ya. – öleli át a vállát Chanyeol. – Milyen érzés lesz újra személyesen látni Sanei-ssit?

Sziasztok! 

Amint látjátok meghoztam az új részecskét, és ebből már lehet érezni, hogy hamarosan összetalálkoznak a szálak és tényleg jönnek az izgalmasabb és hosszabb fejezetek. Addig is köszönöm, hogy itt vagytok! Szombaton találkozunk.

Csók: Szeszih :)