Figyelem a fejezet vége, elég erőteljes tizennyolc karikát igénylő részt tartalmaz!

Sanei

Este hét óra előtt néhány perccel, izgatottan ültem a nappaliban várva, hogy Kai értem jöjjön. Nem tudtam, hogy mire készül, de már nagyon szerettem volna megtudni.

Nono szerencsére teljes randi készülődési lázban égve segített nekem elkészülni, úgyhogy legalább a sminkem tökéletesen állt rajtam. A hajamat lágy hullámokba tekerve hagytam a vállamra omlani. Ruhának az egyik kedvenc lenge, de mégis elegáns eperszínű nyári ruhámat választottam, amihez az elmaradhatatlan vajszínű teli talpú szandálomat párosítottam.

Rettenetesen remegett a kezem, amikor a kijelzőmön megjelent Kai édes mosolyú képe, amit néhány nappal ezelőtt magának állított be. Kérésére kisétáltam a ház elé, ahol a kisbusz előtt állva várt rám.

Egyszerűen lehengerelt a kinézete, mint minden alkalommal. Fekete nadrágot viselt, tengerészkék inggel, ami minden négyzetcentiméterét kiemelte testének.

Közelebb lépve hozzám finoman megfogta a kezemet és magához húzva megfordított.

- Remélem nem bánod, ha bekötöm a szemedet. – egy bársony anyaggal elvette a látásomat, amitől még izgatottabbá váltam. Miután meghúzta az anyagot, hogy rajtam maradjon, csókot lehet a fülem mögé és a fülembe súgott. – Napról, napra gyönyörűbb vagy, Sarang.

Kirázott a hideg a hangjától. Szerettem volna elolvadni minden egyes mozdulatától.

Kai besegített a kocsiba, mivel nem láttam és hallottam a motor zúgását, amikor elindultunk. Amíg utaztunk, szerelmem keze végig a combomat simogatta, időnként becsúsztatva ujjait a szoknyám alá.

Úgy számoltam, hogy nagyjából egy tíz percet utazhattunk, mielőtt megálltunk. Kai a derekamat átkarolva vezetett be valahová. Hallottam, ahogy köszön valakinek, ezután beszálltunk egy liftbe és felfelé mehettünk. Végig mentünk a folyosón, azután maga után húzott és bezárta maga mögött az ajtót.

Lassan vette le a kötést a szemem elől. Abban a pillanatban, ahogy visszatért a látásom, éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

Egy társasházi lakásban álltam, ahol az egész padlót rózsaszirmok és mécsesek borították. Minden mesébe vagy inkább romantikus filmbe illő volt, ezért nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik meg.

- Kai, ez csodálatos! – borultam a nyakába azonnal. Képtelenségnek hittem az egészet. Kai, romantika és minden. Ez lehetetlenségnek tűnt számomra! – Hogy csináltad?

- Akadt néhány segítőkész emberke, akik azt akarták, hogy tökéletes esténk legyen. – söpört ki egy hajtincset az arcomból, majd a tenyerébe fogta az államat. – Szeretlek, Sanei! Mindennél jobban. Ezt így próbáltam neked ma bebizonyítani.

Gondolkodás nélkül csókoltam őt meg. Soha, senki nem volt még ennyire figyelmes velem. Sosem kaptam ennyi figyelmet és szeretet, amire a szívem mélyén rettenetesen vágytam már. Erre felbukkant az életemben Jongin, aki minden paraméteremet kielégítette. Túl jónak éreztem őt magamhoz. Túl hihetetlen volt az egész.

A földön egymással szembe térdeltünk le a kisasztal elé, ahol kimcsis csirke, rizs és különböző párolt zöldségek voltak felszolgálva.

- Szeretném azt mondani, hogy én főztem, de nem akartalak az első randinkon megmérgezni. Ezért Kyungsoo segítségét kértem. – vallotta be folyamatosan vigyorogva.

A pálcikámmal a szám közé vettem egy falat húst és tudtam, hogy életem egyik legfinomabb dolga került a fogaimhoz. D. O te isten! Te főzőzseni!

- Ez nagyon hűűű. – próbáltam leírni az ízeket, de csak ennyire futotta tőlem. Kai nevetve enni kezdett.

Amíg vacsoráztunk folyamatosan beszélgettünk. Gyerekkori történeteket meséltünk, vagy éppen furcsa szokásainkat ecseteltük egymásnak.

Olyan jó volt a közelében lenni, hogy szinte fel sem fogtam mit osztok meg vele. Nem éreztem, hogy valamit titkolnom kellene. Folyt belőlünk a szó és szinte ittuk egymás szavait.

- Mi is ez a lakás pontosan? – tettem fel a kérdést, ami már érkezésünkkor megfogant bennem.

- Ez az Exo béke szigete. Idejárunk, ha tele van a fejünk és szeretnénk kicsit egyedül lenni. Idejárunk, ha ihletre van szükségünk, vagy csak nyugodtan akarunk valamit befejezni. De be kell, valljam, hogy ide szoktunk meglógni két próba vagy koncert között aludni, amikor nincs kedvünk haza menni. – avatott be a lakás rejtélyeibe.

- Meg ezek szerint a lányokat is idehozzátok első randizni. – tettem hozzá furcsa görcsöt érezve a gyomromban.

- Nem hoztunk ide még soha senkit. – komorodott el Kai. – Ez titkos. Talán Nono volt itt Baekhyun hyunggal, de rajta kívül csak menedzser hyung tud róla. Meg most már te.

Lesütött szemekkel meredtem az üres tányéromra. Jó volt hallani, hogy ilyen különleges vagyok. Ezelőtt még nem történt velem ilyen.

Vacsora után kivittük a tányérokat a kis konyhába, majd visszatértünk a feldíszített nappaliba. Kai a hifi berendezésen berakott egy kellemes romantikus számot.

- Felkérhetem egy lassúzásra, hölgyem? – nyújtotta felém kezét, amit azonnal elfogadva bólintottam. Átkarolta a derekamat, én pedig a nyaka köré fontam a karomat. A vállára hajtottam a fejemet és hagytam, hogy a zene minden porcikámat átjárja. Mélyen belélegeztem Kai illatát.

Szerettem volna megállítani az időt. Örökké újra és újra akartam élni a közös pillanatainkat. Nem akartam elengedni őt. Mert szükségem volt a jelenlétére, mindennél jobban.

Egy könnycsepp gördült le a szememből. De hiszen nekem néhány hét múlva haza kell mennem Magyarországra. Akkor pedig kénytelen leszek itt hagyni Kait, Nonot és a többieket. Vajon tényleg készen álltam rá, hogy elveszítsek mindent, ami végre boldoggá tette?

- Jól vagy, Sarang? – húzódott hátrébb Kai, amikor meghallhatta a szipogásomat.

- Nem akarok hazamenni. – szaladt ki a számon. Könnyes szemekkel bámultam rá, remélve, hogy nem érti félre, amit mondtam. – Nem bírnám ki, ha el kéne hagynom téged!

Kai lágyan az ajkaimra tapasztotta ajkait, ezzel próbálva megnyugtatni engem. De ezzel nem nyugodtam meg.

A csókom követelőzőbbé vált. Többet akartam belőle. Érezni akartam őt teljes egészében. Szükségem volt a szerelmére, minden létező értelemben.

Ő sem hezitált, amikor nyelvem szenvedélyessé változott. Erősen a csípőmbe markolva rántott az ágyékához. Hátrálni kezdett velem, amíg a hátam a falnak nem ütközött. Kezei a ruhám alá futottak és szinte égetett minden pont a testemen, ahol hozzám ért.

Egy mozdulattal kibújtatott nyári ruhadarabomból, így már csak fehérneműben álltam előtte.

Nem vacakoltam az ingének a kigombolásával. Egy határozott mozdulattal letéptem róla azt és élvezettel bámultam elém táruló tökéletességét.

Amíg én minden kockáját végig simítottam, ő a nyakamat kezdte szívni, harapdálni, amitől nem tudtam tovább visszafogni magam és kéjesen nyögni kezdtem.

Szépen megszabadítottuk egymást minden ruhadarabunktól, egészen, addig, amíg már meztelen testünk tapadt egymáshoz. Annyira forrón kívántam őt, hogy nem akartam semmiféle játszadozást, amit ő szavak nélkül is megéretett.

A fenekemnél fogva felemelt, lábaimat dereka köré kulcsoltam és hátamat a falnak vetve vártam, hogy belém hatoljon. Nem sokkal később teljes méretével mozogni kezdett bennem, ezzel nem kis örömet okozva nekem.

Lágy, de ütemes tempóban mozgott a csípőnk felvéve a másik ritmusát. Eközben szerelmes csókolózásban forrtunk össze. Szenvedélyes szeretkezésünk közepette Kai elindult velem a hálószobába, ahol az ágyra döntött.

Kíváncsi voltam, hogy milyen lenne vele más pózban csinálni, de ez nem az a pillanat volt.

Szerelmeskedni akartam vele, elveszni a testében, hogy azt érezzem teljesen eggyé váltunk és én az övé vagyok, ő pedig az enyém.

Hosszú, hosszú percekig élveztük egymás közelségét, ami után éreztem, hogy kezd megnyílni előttem a mennyország kapuja. Körmeimmel végigszántottam a hátán, amitől meggyorsította mozgását. Én élveztem el először, amire nem sokra rá ő is elment.

Fáradtan, de határtalan boldogsággal bújtam hozzá, miután legördült rólam. Kai csillogó szemekkel cirógatta az arcomat.

- Elmondhatatlanul szerelmes vagyok beléd, Sanei!