Figyelem! A fejezet erősen tizennyolcas karikát igénylő részt tartalmaz! 

Sanei

Egész éjjel képtelen voltam lehunyni a szememet. Egy ideig figyeltem, ahogy Kai egyenletes légzése végett a mellkasa fel-le emelkedik. Gyönyörködtem férfias arcában, amin semmilyen mimika nem volt, hiszen aludt. De egyszerűen nem ment ki a fejemből, amit Lóri mondott nekem.

Szerencsémre a fiúk, miután lenyugodtam nem nyaggattak kérdésekkel, mert tiszteletben tartották, hogy ez egy olyan téma, amit nem szívesen mesélek el. Egyedül Kait és Chanyeolt avattam be, mert szerettem volna, ha ők tudják. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi srácot ne kedvelném eléggé. Szimplán arról van szó, hogy nem akartam, hogy kilenc szánakozó arc vegyen körül engem a maradék időben, amíg Szöulban tartózkodom.

Fájdalmas volt nekik is elmesélni, hogy másfél évvel ezelőtt elvesztettem az édesapámat. Imádtam őt, pedig kilenc éves koromtól kezdve csak évente párszor találkoztam vele. Tudniillik hivatásos autóversenyző volt és járta a világot. Mindig megígérte, hogy magával visz, de sosem sikerült olyan időpontot találnunk, amikor egy huzamosabb időre vele mehettem volna külföldre.

Magyarországi versenyein volt, hogy én is mellette ültem és szurkoltam neki. Büszke voltam rá, mert az álmait élte és nem hagyta, hogy eltántorítsák tőle. A legszomorúbb, hogy ez okozta a vesztét is.

Másfél évvel ezelőtt kaptam a telefont, hogy a spanyol futama közben nekicsapódott a falnak és helyben életét vesztette. Hetekig képtelen voltam megszólalni, és borzasztóan mérges voltam körülöttem mindenkire. Az az ember, akire a legnagyobb szükségem volt nem tudott mellettem, lenni. Nono távol volt, az apám elment én meg úgy éreztem egyedül vagyok és életem egyik, ha nem a legsötétebb időszaka következett be.

Csakhogy egy hosszú gyászidőszak után úgy éreztem, apa fejbe verne, ha meglátna. Rájöttem, hogy azt szeretné ő is, hogy éljem tovább az életemet. Nélküle.

Feladva a próbálkozást, óvatosan kimásztam Kai mellől és a lehető leghalkabban osontam a konyhába, ahol nem kis meglepetés ért. Chanyeol bármiféle kérdés nélkül, kezében két bögre kakaóval, nagy valószínűséggel rám várt.

- Éreztem, hogy ma jönni fogsz. – adta át az egyik bögrét én meg magamban elfintorodtam. Komolyan, Lóri? Képes voltál, azt mondani, hogy nekem ők nem a barátaim? Hát menj a francba!

Órákig beszélgettünk egymással. Mert bár Chanyeol nem erőltette, magamtól éreztem úgy, hogy mesélnem kell neki az apámról. Meglepetten könnyen beszéltem neki, és örültem, hogy végig hallgat.

Ha eddig nem is voltam benne biztos, ezután az este után már ezerszázalékig állítottam, hogy Chanyeol és én igazi barátok vagyunk.

Másnap délelőtt Baekhyun, Xiumin és Chen CBX rádiósinterjúra mentek, a többiek viszont az SM épületébe siettek. Sehun, Kai és Lay táncot gyakorolni, a másik három fiú pedig minden mást. Nono is velük tartott, mert egyeztetnie kellett néhány részletet az öltöztetőkkel a hétvégi koncert kapcsán.

Kai látva, hogy én még pizsamában iszogattam a kávémat, míg ők már talpig felöltözve indulásra készen álltak, mellém ült a kanapéra

- Te nem mész Nonoval? – kérdezte.

- Nem sok kedvem van feleslegesen ülni egy megbeszélésen. Helyette csinálhatok bármi mást. – vonogattam a vállamat. Kai nevetve bólintott teljes mértékben egyetértve velem. Közelebb húzódott hozzám és egy pillanat alatt összefűzte ujjait a sajátommal.

- Gyere kettőre a szokásos próbaterembe. Addigra készen leszünk a táncolással, és, amíg Sehun és Lay átmennek a zeneterembe, kettesben is mozoghatnánk.

- Jól hangzik. – hajoltam hozzá incselkedve. – Kettőre odamegyek.

- Várni foglak. – adott egy gyors puszit, majd felállt és elindult a dolgára.

Az a néhány óra, amíg vártam, hogy elindulhassak a táncórára, rémesen lassan telt. Kivételesen nem tudtam mivel is foglalhatnám le magam. Nem kötött le az olvasás, a sorozatnézés, de még az evés sem. Körbejártam a lakást, kimentem a kertbe napozni, komolyan minden lehetőséget végig vettem, de úgy éreztem megállt az idő és benne ragadtam.

Végül negyed kettőkor felvettem a szokásos táncruhámat, két fonatba rendeztem a hajamat és elindultam az SM épületébe. Izgatottan siettem fel az emeletre, ahol tudtam, hogy Kai rám vár.

Már majdnem a teremhez értem, ahonnan Nono lépett ki, mielőtt bementem volna.

- Hát te? – ráncoltam a szemöldökömet.

- Csak volt egy kis beszédem Kaijal. – mondta mosolyt varázsolva magára. – Jó szórakozást!

Megsimította a vállamat és tovább állt. Különösen és ijesztően titokzatosan viselkedett. Nem szoktam őt ilyennek látni. De nem volt időm vele foglalkozni, mert végre elérkezett az időm, amit Kai társaságában tölthetek.

- Szia! – csuktam be magam után az ajtót vidáman. Kai kissé gondterhelt arccal üdvözölt, ami rám hozta a frászt. – Minden oké? – dobtam a sarokba a táskámat.

- Persze. – bólintott meggyőzően. Beálltam a szokásos helyemre. Feldobva vártam, hogy elinduljon a zene és végre megteljen minden porcikám azzal az energia lökettel, amit olyankor érzek, mikor Kai és én táncolunk.

Elkezdtük a Kai által kreált koreográfiát táncolni, amit csak nekem talált ki. Meg persze magának, hogy együtt mozoghassunk benne. A szám feleénél következett egy emelés, amikor karomat a nyaka köré kulcsolom. Ő a derekamnál tartva engem a levegőben forgat, amíg én teljesen egyenesen tartom magam. Gyönyörű lehetett volna, ha sikerül megcsinálnunk. Csakhogy Kai nem kapott el időben, amitől a földre zuhantam.

- Na, jó! Mi bajod van? – ültem a sarkamra, amíg ő leállította a zenét. – És ne mondd, hogy semmi, mert rohadtul nem veszem be!

- Beszéltünk Nonoval. – támasztotta a hátát a falnak és óvatosan ülőhelyzetbe csúszott a földre. – Illetve ő beszélt velem.

Kíváncsian vártam a fejleményeket, mert úgy éreztem rólam beszéltek. Na, persze mi másról? Ha nem rólam lett volna szó, akkor nem lenne most Kai ennyire kikészülve a közelemben.

- Igaza van a francba is! Nem lett volna szabad hagynom, hogy ennyire közel kerüljünk! Meg kellett volna maradnom a barátságnál, de többet akartam! Hagynom kellett volna, hogy nyugodtan átgondolj mindent és majd idővel magadtól találj rám, habár én nem tudtam, hogy te is így érzel irántam. – idegesen kisimította a haját az arcából és felém nézett. – Az én hibám, hogy ennyire össze vagy zavarodva!

- Ne mondj butaságokat! – ráztam meg a fejemet. Oda csúsztam hozzá és két kezem közé fogtam az övét. – Nézz rám, Kai! – bújtam bele a látóterébe. – Nem a te hibád, hogy belém szerettél! És nem a te hibád, hogy én is beléd szerettem! Ez megtörtént! De nem zavartál össze! Hisz sosem láttam még ilyen tisztán ezelőtt. És ezt neked köszönhetem. – nagy levegőt vettem és mélyen a szemébe néztem. – Szeretlek, Kai!

Láttam, ahogy a boldogságtól megtelnek arcizmai. Egyre közelebb hajolt hozzám, de nem hagytam, hogy megcsókoljon. A kezénél fogva felrántottam és visszaálltam a helyemre, hogy újra kezdjük a táncot. Kai elismerő mosollyal bólintott, és elindította az alapot. Lassan kezdtem mozogni, és éreztem, ahogy a vérem buzogni kezd minden egyes lépés után.

A zene felgyorsult ütemére azonnal reagált a testem. A tükörben láttam ugyan, hogy már nem a koreográfia szerint táncolok, de cseppet sem érdekelt. A mögöttem táncoló fiút nem láttam, de sejtettem, hogy különösebben ő sem foglalkozik vele.

Egyik lábam a másik után és szinte már hallottam a lihegését a nyakamban. Teljesen magával ragadott a hév és már tudtam, hogy nem tudok tovább uralkodni magamon.

Erős kezei a derekamnál fogva húztak közelebb a csípőjéhez. Akkor már biztos voltam benne: elvesztettem az önkontrollt a szívem és a testem felett is.

A zene hirtelen véget ért és abban a pillanatban ő egy határozott mozdulattal maga felé fordított. Kezeim a mellkasán landoltak és szinte azonnal elvesztem a szemei varázsában.

Mindketten fáradtan pihegve bámultuk egymást. Tekintetem telt ajkaira vándorolt, amitől akaratomon kívül a számba haraptam.

A következő pillanatban megszűnt körülöttünk az idő, amikor szája megtalálta az enyémet. Végre! El sem hittem, hogy ennyi idő után ez megtörténik velünk!

Követelőzve, de közben gyengéden csókolt, amire ha akartam se tudtam volna nem reagálni. Szenvedélyesen visszacsókoltam és a nyakát átkarolva megszűntettem a maradék távolságot is közöttünk.

Nem lenne szabad ezt csinálnunk. Nem lenne szabad, hogy ennyire élvezzem meleg ajkait az enyémen.

De abban a pillanatban számomra csak ő létezett, és tudtam, hogy az érzés kölcsönös.

A levegőhiány miatt egyre lassabban, de szünetlen szenvedéllyel faltuk egymást. Kezei belemarkoltak a csípőmbe, amitől ösztönösen felnyögtem. Egy mozdulattal megemelt, lábaim pedig csípője köré csavarodtak. Hátráltunk egy néhány lépést és éreztem, ahogy a hátam az oszlopnak ütközik. Szorosan kapaszkodtam a lábammal, hogy ne dőlhessek semerre.

Kai ajkai elváltak az enyémtől és nyakam felé vették az irányt. Harapdálta és szívogatta, amitől nem tudtam tartani magam és talpam a földre zuhant.

Visszarántottam az arcát az enyém elé és egy újabb vággyal teli csókban egyesültünk. Annyi időre váltunk el egymástól, amíg megszabadítottam őt a pólójától. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor végig mértem felsőtestét. Tökéletes kockái voltak, amiket én szépen egyesével megcsókoltam. Kai hangosan sóhajtozva várta, hogy a szám megint az övé lehessen.

Szépen lassan mindketten megszabadultunk a ruháinktól, egészen, addig, amíg már csak fehérneműink maradtak rajtunk.

A földön fekve nem bírtam betelni a gyönyörrel, amit Kai ajkai a hasam minden tájékán hagytak. Óvatosan kicsatolta a melltartómat és azok közé a ruhák közé hajította, amik elválasztottak volna minket egymástól.

- Annyira gyönyörű vagy, Sanei. – susogta az ajkaimra. Mosolyogva csókoltam őt, olyan boldogsággal, amit még soha ezelőtt nem tapasztaltam.

Lassan masszírozta egyik mellemet, amíg a másikra lágy puszikat hintett. Szépen haladt lefelé, a kis csipke bugyim felé. Egyre szaggatottabban szedtem a levegőt, ahogy közeledett nőiességemhez.

Ujjai simogatni kezdtek a fehérneműn keresztül, belőlem azonnal kiváltva egy kéjjel teli nyögést. Éreztem odalent a mosolyát, majd egy pillanat alatt kibújtatott a feleslegesnek vélt csipkéből.

Nyelvével körkörös mozdulatokat tett, amitől éreztem, hogy lassan felrobbanok. Segítségül hívta a kezét is, így fokozva az élvezetet, amit nekem okozott. Nyögéseimtől felbuzdulva, gyorsított a tempón, elérve, hogy még, azelőtt elélvezzek, hogy egyáltalán belém hatolt volna.

Az ajkait harapdálva kúszott felém. Úgy csókoltam meg őt, mintha az életem múlna rajta és egy váratlan pillanatban, fordítottam helyzetünkön. Én kerültem felülre, és én kezdtem meg az ő kényeztetését.

Nem hagyva ki egy négyzetcentimétert sem, mindenhol megcsókoltam. Amíg ajkaim kockáival voltak elfoglalva, jobb kezemmel végigsimítottam igencsak kikívánkozó férfiasságán. Lehúztam róla az alsónadrágot és egy pillanatra megint elállt a lélegzetem. Aki, azt mondta nekem, hogy az ázsiai férfiak kis szerszámmal születtek, az még sosem szexelt Kim Jonginnel!

Először csak a kezemmel adtam neki örömet, majd végül a nyelvemet is játékba hívtam, remélve, hogy olyan élményben lesz része, amit sosem felejt el. Mikor kezdett közel járni a végéhez, hirtelen felhúzott magához egy hosszú csókra és ismét maga alá gyűrt.

- Biztosan ezt szeretnéd? – simított ki egy izzadt hajtincset az arcomból.

- Sosem voltam ilyen biztos semmiben. – túrtam a hajába és szerelemmel fűtve vártam, hogy eltemetkezzen bennem.

Lassan hatolt belém, megvárva, hogy megszokjam, majd mozogni kezdett, amitől nyögdécselni kezdtem. Közben hol az ajkamat, hol a nyakamat csókolta. Ujjainkat összekulcsolva a fejem mellé tette. Éreztem, ahogy elárasztanak az érzelmek, és egy olyan ismeretlen dolog költözik belém, amiről még csak hírből sem hallottam.

Szerelmesen szeretkeztünk egymással, minden másodpercet kihasználva belőle. Nem siettünk sehova, csak együtt voltunk, abban a percben és megéltük azt. Ugyanabban a pózban maradtunk hosszú percekig, amíg testünk teljesen összhangban olvadt egybe. Sosem gondoltam volna, hogy létezik olyan, hogy egyszerre élvezünk el. Sőt, korábban nem sok ilyesfajta orgazmusban volt részem, amit Kaitól kaptam. Azt kell, mondjam, hogy talán életemben először.

Leírhatatlanul vidáman gördült le rólam, miután mindketten elmentünk. A mellkasára hajtva a fejemet, lubickoltam a kettőnk által létrehozott mennyországba, ahol nem voltak szabályok, megbánás és semmilyen negatív érzelem. Ketten léteztünk, szerelmesen, egymásért.

- Szeretlek, Sanei. A világon mindennél jobban. – mondta a szemembe nézve, az arcomat simogatva.

- Te vagy a világom, Kai! – kulcsoltam össze kezeinket. – Nagyon szeretlek!

Újból táncolni kezdtek ajkaink egy olyan ritmusban, amire megérte várni.

Sosem gondoltam volna ezelőtt, hogy így is lehet valakivel szeretkezni. Ahogy ott feküdtem Kai ölelő karjaiban, rádöbbentem, hogy egész életemben erre a pillanatra vártam. Az igaz szerelemre.

Sziasztok!

Huh, nos el sem hiszem, hogy végre elérkeztünk, ahhoz a fejezethez, ahol végre Sanei és Kai egymásra találnak. Be kell valljam ez az egyik kedvenc fejezetem, imádtam ezt a részt írni! Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket, holnap pedig találkozunk, hogy a szerelmes madárkák újabb kalandjait is megoszthassam veletek. Köszönöm, hogy ma is itt voltatok! Ha gondoljátok, írjátok meg a véleményeteket, kíváncsi vagyok rá!

Puszi: Szeszih