Sanei

A csajos esténket követő nap délelőttjét a belvárosban töltöttük néhány nevezetesség megtekintésével. Délután pedig színházban voltunk és egy vígjátékot néztünk meg. Érdekes volt a koreai színjátszás, nem is nagyon hasonlított a magyar előadásokra. Mégis rettenetesen élveztem a másfél órás darabot, amire Nono kedvezményes jegyével jutottunk be. Nos, igen. Ilyen, ha az embernek befolyásos barátnője van.

Hat óra fele sétáltunk haza a metróaluljáróból. Végig vidáman beszéltük ki a színházi élményeinket, mert meglepő módon, mindkettőnknek nagyon tetszett.

A társasház elé érve meglepetten vettük észre, hogy a lakók többsége kint áll az utcán. Érdeklődve siettünk oda hozzájuk, hogy megleshessük mi is folyik itt pontosan. Nos, hamarosan kiderült, hogy pont ez a probléma, hogy semmi nem folyik.

- Choi néni. – állt meg Nono a mellette élő öreghölgy mellett. – Mi ez a nagy felfordulás?

- Kedveském, elrepedt egy cső az alsó szinten, amitől az egész házban nincsen jelenleg víz. – magyarázta Choi néni foghíjas mosollyal az arcán. – Azt mondják a szerelők, hogy legkésőbb pénteken lesz újra víz.

- Jaj, ne már. – fintorgott Nono. – Most mi lesz velünk? Hogyan fogunk fürödni, vagy bármit csinálni? – fordult felém riadtan és szerintem csak költői kérdés lehetett, mert mielőtt válaszolhattam volna, már félre is állt telefonálni.

Az ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogy Nono fel-alá járkálva magyaráz a telefonba. Arcán nem volt mosoly, mint általában. Hangja gondterheltségről árulkodott és szinte biztos voltam benne, hogy éppen Baekhyunnak mesélte az esetünket, valamint tanácsot is kérhetett, tekintve helyzetünket.

Pár perccel később megkönnyebbülten ragadott karon és rángatott fel a lakására.

- A fiúk szeretettel várnak bennünket. Azt mondták péntekig a vendégeik lehetünk. – Nono felháborodottsága néhány percnyi telefon beszélgetés alatt változott izgatottsággá, ami nem kicsit volt számomra meglepő. – Pakolj be minden fontos dolgot, ami nélkül nem tudnál ellenni egy hétig! – adta utasításba, mire haptákba vágva magam, tisztelegtem neki és neki láttam a csomagolásnak.

Hét óra előtt néhány perccel már a kollégium előtt toporogtunk, vállunkon a megpakolt táskáinkkal.

- Üdvözlöm magukat a jelenlegi otthonukban! – nyitott ajtót nekünk Chen eljátszva, hogy ő egy komornyik. – Érezzék magukat kellemesen az öt csillagos személyzetű Resort Exo szolgálataiban, véleményeiket, észrevételeiket szívesen fogadjuk, amennyiben pozitív jellegű. Negatív kritikájukat kérem, tartsák meg maguknak. Én Chen vagyok az önök nem inasa. Ha szeretnének egy italt vagy éhesek lennének, ne engem keressenek. Fáradjanak beljebb.

- Öt csillag? Eh, én kettőt se adnék ennek a helynek. – lépett beljebb Nono, miután Chen kijjebb tárta az ajtót.

- Mint mondtam, a negatív véleményeket tartsák magukban. – köhintett Chen komolyan eljátszva a szerepét.

Nevetve vettem le a cipőmet és remélve, hogy abbahagyja a komolytalankodást, megöleltem a srácot. Ő is átkarolta a derekamat és végre normális Chenné változott, már, amennyire normális szokott lenni.

A nappaliban ledobtam a földre a táskámat és leültem Chanyeol mellé. Mikor észrevett, nyomott egy puszit a homlokomra, de már vissza is fordult a laptopja felé. Biztosan valami fontoson dolgozott.

Rajta kívül ott tartózkodott még a helyiségben Baekhyun, Sehun és Suho. Sehun kivételével, mindannyian olvastak, az említett fiú pedig a telefonján játszott.

Nono levágódott szépfiúja mellé, aki erre félretette a könyvet és karjaiba zárta a lányt. Szépen lassan a maradék csapatnak is feltűnt, hogy megérkeztünk, de egy gyors ölelés után vissza is vonultak a szobájukba pihenni. Megértettük, hiszen az egész délelőttjük és délutánuk ráment az új album stúdiózására.

Kai is tiszteletét tette köreinkben, de nem tulajdonítottam neki nagydolgot, mert őszintén szólva kicsit bántott, hogy a tegnapi táncunk óta nem is keresett, holott előtte egész héten üziztünk egymással minden apró kis hülyeséget megosztva a másikkal.

Továbbra is Chennel beszélgettem, akivel kezdtem hasonlóan jól érezni magam, mint Chanyeollal. Ő is egy közeli baráttá vált a szememben, sőt úgy vettem észre, neki sem teher a társaságom.

Kai egy dobozos kólával a kezében ült le a kanapé túl oldalára Suho mellé, és vele kezdett beszélgetni. Nem köszönt nekem, csak Nononak. Még csak rám sem nézett, mióta kijött a szobájából. Pontosan, mit is szeretne elérni? Mert ezzel nincs rám hatással.

Chanyeol egy idő után félretette a laptopját és csatlakozott hozzám meg Chenhez, így hármasban beszélgettünk tovább. Felszabadult voltam és vidám. Nem érdekelt, hogy Kai még csak felém sem pillantott az érkezésem óta. Nem, kicsit sem zavart.

- Szóval egyedül fogok itt aludni a kanapén? – gondolkodtam hangosan, tudatosítva magamban, hogy bizony Nono be fog surranni Baekhez, így nem velem fog aludni.

- Majd kijövök hozzád, ahogy szoktam. – ígérte meg Chanyeol játékosan a vállamba bokszolva.

- Vagy aludhatsz velem. – szólalt meg hirtelen Kai, az este folyamán először nekem szegezve a mondanivalóját. Chanyeol arcára pajkos mosoly szökkent és kijelentette, hogy inkább mégsem jön ki hozzám, menjek csak Kai szobájába.

- Hogy mi? – akadtam ki, hangomba némi gúnyt rejtve. – Komolyan mondod?

- Miért viccelnék ilyenekkel, Sanei? – vonta meg a vállát egy kellemes vigyor kíséretében.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – rázta meg Nono a fejét. Igen, én is tudtam, hogy nem kellene Kaijal aludnom. Sőt, ami azt illeti, nagyon a közelében sem

lenne szabad tartózkodnom, amíg ilyen nyíltan vágyódom utána, úgy, hogy félig kapcsolatban vagyok.

- Rendben. – vágtam rá gondolkodás nélkül, figyelmen kívül hagyva minden ellenvetést, ami bennem ordított, vagy éppen Nonot, aki meg akart ölni a tekintetével.

Na, hát hivatalosan kijelenthetjük, hogy megőrültem. Kai felpattant a kanapéról és kinyújtotta felém a kezét, amit nem fogadtam el. Csak simán a táskámért nyúltam és követtem őt a szobájába, ahol egyedül lakott. A Kai lak nem volt sem nagy, sem kicsi. Pont, akkora volt, ahol egy ember kényelmesen eltudott férni. Egy franciaágy, nagy ruhásszekrény, íróasztal, valamint, annyi talpalatnyi hely, ahol kényelmesen lehet táncolni.

- Szép szoba. – szólaltam meg, mikor Kai bezárta magunk mögött az ajtót. Hümmögött egyet köszönet képpen, majd, abban a pillanatban, hogy a táskámat a földre ejtettem, megragadta a derekamat és erősen a falnak nyomott nem engedve, hogy elmeneküljek. Levegő után kapkodva néztem a szemébe, érezve, hogy a szívem ki akar szakadni a helyéről, de rögvest.

Szorosan szorított magához homlokát az enyémnek támasztva. Reménykedtem benne, hogy végre megcsókol, vagy legalább hagyja, hogy ajkaink összeérjenek, de csupán az arcomra kaptam egy puszit.

- Miért kerültél engem egész este? – kulcsoltam a nyaka köré a kezemet lebiggyesztett ajkakkal. – Valami rosszat tettem?

- Ne hülysékedj, Sanei. – húzta végig alsó ajkát a fülem előtt. – Csak félek, hogy lassan nem bírok tovább uralkodni magamon és valami olyat csinálok, amit nem kellene.

- Szeretném, ha valami meggondolatlan dolgot csinálnál velem. – hajoltam egészen közel az ajkaihoz. – El sem tudod képzelni mennyire.

- Kikészítesz Sanei-ya! – morogta és az ajkaimra vándorolt a tekintete. Éreztem a leheletét, ami már az enyém is lehetett volna. Vágyakozva lehunytam a szemeimet és vártam a csodát. Csókolj meg, Kai! Tedd meg, kérlek!

Nyelvemmel benedvesítettem a számat és hallottam, hogy Kai ettől felnyögött. Nyeltem egyet és már éreztem, hogy végre célba ér, aminek célba kell, amikor Kai elhúzódott tőlem.

- Szeretlek, Sanei! – hátrált egy lépést és mosolyogva mondta ki a szívemet felmelegítő két szót. – Viszont, addig nem állsz készen, amíg te is ki nem tudod ezt mondani. Nekem.

- Kai... - próbáltam a keze után nyúlni, de kirántotta azt. – Tudod, hogy én...

- Tudom, Sarang, persze, hogy tudom. – lehajtotta a fejét és a földet kezdte bámulni. – Még szükséged van egy kis időre, ahhoz, hogy engedj a kísértésnek. Megértem, és remélem, hogy hamarosan az enyém lehetsz.

- A tiéd vagyok, Kai. Mindig is a tiéd voltam. – mondtam ki nem sajnálva, hogy elárulom magamat neki. – Le zuhanyozom.

Kivettem a táskámból a fürdős kellékeimet és a pizsamámat, majd távoztam a szobából. Hosszú percekig engedtem magamra a forró vizet. Szerelmes voltam

Kaiba. Ebben már százszázalékig biztos voltam. De igaza volt. Nem tudtam kimondani, mert még égetett belülről a lelkiismeretfurdalás, mert ha engedtem volna a vágyaimnak, olyanná váltam, volna, amit mindig is mélyen elítéltem. Egy olyan emberré, aki megcsalta a párját.

Lóri nem érdemelte ezt. Szakítanom kell vele, mielőtt megteszem, azt, amire már testileg-lelkileg fel voltam készülve. Csakhogy undorítónak találtam ezt telefonon közölni vele. Mit kellene tennem?

Belebújtam a szokásos Harry Potteres pizsamámba, aminek a felső részén Hedvig ült Griffendéles sálban, az alsó hosszú nadrágján pedig ömlesztve lehetett a Harry Potter feliratot leolvasni. Halkan visszasurrantam Kai szobájába, aki, amíg én el voltam megágyazott nekem is maga mellett. Felmásztam mellé az ágyra, amire ő félretette a telefonját. Bebújtam a takaró alá és összeszorított ajkakkal bámultam rá.

- Tudod. Nem is kérdeztem még mi az igazi indoka, annak, hogy most itt vagy. – töprengett mellém ereszkedve az ágyban.

- Csőtörés volt Nono lakásában. – adtam a szerintem értelmes választ. Kai elnevette magát, amit nem tudtam hova tenni.

- Úgy értem. – javította ki magát. – Miért vagy Szöulban? Mert nem hiszem, hogy három hónapnyi nyaralásra jöttél.

- Ja, hogy az. – húztam el a számat kínosan. – Szerintem egy ideje már sejted, hogy nem igazán szeretem már a barátomat úgy, ahogy kellene. – Kai bólintott jelezve, érti, amit mondok. – Nos, meg akarta kérni a kezemet. Én meg nem voltam benne biztos, hogy vele akarok-e lenni. Ezért menekültem Szöulig előle.

- Menekültél? – ragadta ki a szót érdekesen ízlelgetve azt. – Ezért vagy itt? Mert bizonytalan vagy a kapcsolatodban?

- Már egy ideje az vagyok. – vallottam be szégyenkezve. – De nem mertem ezt kimondani, egészen, addig, amíg nem jöttél te.

- És most már képes lennél, elhagyni őt?

- Igen. De nem miattad, Kai. Miattam. – kezemet az arcára simítottam. – Vele sosem éreztem azt, amit veled.

Kai bazsalyogva élvezte ujjaim simogató mozdulatait magán. Fél kézzel lekapcsolta az éjjeli lámpát, majd azzal a mozdulattal magához húzott. Arcomat a vállába fúrtam és életemben először őszinte boldogsággal aludtam el egy férfi ölelésében. Egy olyan férfiében, akiért teljesen megőrültem és végtelenül szerelmes voltam belé.

Sziasztok, drága olvasók!

El sem hiszem, hogy átléptük a  több, mint 140 megtekintést. Nagyon boldog vagyok és nagyon nagyon hálás, amiért itt  agytok és olvastok engem!

Úgy döntöttem így fogom nektek kirakni az összes részt, hogy mostantól naponta két részt töltök fel. Ezzel gyorsabban is fog haladni a történet másszor pedig marad egy kis izgalom is, hogy mi fog történni! Köszönöm, hogy itt vagytok, holnap folytatjuk!

Csók: Szeszih