- Na, és mi a terved estére? – kérdezte Kai, miután nyolc órakor befejeztük a táncóránkat és szedelőzködni kezdtünk. Egy kis törölközővel felitattam az izzadságot a nyakamról.

- Nono és én megtartjuk a híres legjobb barátnős esténket egy csomó édességgel, cukros innivalóval és a legsírósabb animével, amit csak találunk. – vázoltam fel egyik kedvenc hagyományomat, amit tizenhat éves korunk óta évente egyszer beűztünk. Még a távolság sem állt közénk, mert nyaranta kerestünk egy napot, amikor videóhívásban is megcsináltuk ezt.

- Jól hangzik. – nevette el magát Kai elképzelve, ahogy két lány pizsamában egész éjjel bőg, miközben teletömik magukat szénhidráttal.

Közelebb jött hozzám és nem foglalkozva a ténnyel, hogy izzadt és szerintem felettébb büdös voltam, magához rántott. Belecsókolt a nyakamba, majd a fülem mögé, végül az ajkaim mellé, vigyázva, hogy ne lépje át a határt. Sóhajtva hunytam le a szememet, holott mélyen legbelül megevett a lelkiismeret, amiért ennyire vágytam rá. És szomorúan vettem tudomásul, hogy rettenetesen élvezem a közelségét.

- Remélem egyszer majd velem is eltöltesz egy éjszakát. – simított egy kiálló hajtincset a fülem mögé. – Csak mi nem sírós animét fogunk nézni.

- Mit fogunk, akkor csinálni? – kulcsoltam a karomat a nyaka köré. A hangomból pajkosság hallatszódott ki, amit Kai is észrevett.

- Valami olyat, amire még csak gondolnom sem lehetne. – suttogta az arcomhoz hajolva. Homlokon csókolt és elengedett.

Vágyakozva bámultam, ahogy összeszedi a holmiját és együtt indultunk el kifelé. Abban reménykedtem, hogy megint megfogja majd a kezemet, ahogy eddig tette, de tévedtem. Beszélgettünk, ahogy szoktunk és egymás mellett mentünk a kisbuszig, amivel engem is hazadobtak.

- Jó szórakozást nektek! – köszönt el, amikor megálltunk Nono lakása előtt. Csalódottan bólintottam egyet, majd kiszálltam a kocsiból és figyeltem, ahogy elhajt az éjszakába. Mondtam volna valami rosszat? Miért nem fogta meg a kezem? Lehet, kezd elege lenni, abból, hogy tartom magam egy bizonyos határnál, ami úgy is tűnhet, mintha játszanék vele. Vajon Kai azt hiszi, hogy csak kihasználom, és egyszer vissza fogok menni Lórihoz?

A ház előtt állva felcsörgettem Nonot, hogy jöjjön le és menjünk el együtt megvenni a csajos esténk kellékeit.

- Hali, csajszi! – szökkent ki az ajtón vidáman, amitől egy perc alatt elfelejtettem, hogy szomorú vagyok. – Kezdődhet az extra mega szuper BFF partink?

- Vágjunk bele! – vágtam rá határozottan.

Egymásba karolva mentünk el a közeli marketbe, ahonnan felvásároltunk három szatyorni édességet és legalább öt liter cukros lötyit.

- Melyik animét nézzük? – kiabált ki Nono a szobájából, amíg én hazaérve kipakoltam a konyhába a vásárlásunk tartalmát.

- Shigatsu wa kimi no uso. – ordítottam vissza. Egy nagy zacskó csipszet kiöntöttem egy tálba. Mellé fogtam két zacskó gumicukrot és a nappali dohányzóasztalára helyeztem. Leraktam a poharak mellé a kólát is és kényelembe helyezve vártam, hogy Nono kifáradjon hozzám.

- Milyen feliratot kérsz hozzá? – érdeklődött incselkedve, amíg beállította a tévéjén a képet.

- Leginkább semmilyet. Csak neked kell a felirat hozzá. – vontam vállat magamat dicsérve, aminek következtében Nono hozzám vágta fél pár mamuszát. – Most mi van? Másfél évig japánban éltem, hét éve tanulom a nyelvet. Elég ciki lenne, ha feliratosan kéne néznem az animéket.

- Igaz. – vágta le magát mellém Nono a szájába gyömöszölve egy béka alakú gumicukrot. Elfintorodva húzta el a száját, és egy pillanatra kirázta a hideg. – Ez savanyú. – állapította meg, úgyhogy vett belőle még egyet. Nono imádta a savanyú gumicukrokat.

Három részt néztünk meg egyhuzamban egymás után, amikor Nononak megcsörrent a telefonja. Nem akartam odanézni, de sajnos pont úgy emelte fel a készüléket, hogy tökéletesen le tudjam olvasni róla Lóri nevét. Ezek szerint szokta hívogatni őt, ahogy mondtam neki. De Nono miért nem említette meg ezt eddig nekem?

Nono látta rajtam, hogy eláll a lélegzetem, ezért felajánlotta, hogy nem veszi fel, ami ellen azonnal tiltakozni kezdtem. Még a végén, Budapesten tartózkodó majdnem exbarátom szívrohamot kapna.

- Szia, Lóri. Mondd gyorsan, mert nem igazán érek most rá. – hadarta Nono és nagyon úgy tűnt, hogy betanult szöveget mond neki. Szóval tényleg sűrűn zaklathatta őt Lóri.

- Megint ott a pasid? – hallottam meg Lóri hangját, mert elég közel ültem Nonohoz. Azt hittem, hogyha megint kapok valami életjelet felőle, majd örülni fogok neki. Erre most az egyetlen dolog, amit éreztem, az a bűntudat volt. A bűntudat, hogy nem éreztem semmit a hangja hallatán. Csak a szimpla ürességet és az érzelemmentességet. Sajnáltam, hogy már nem vált ki belőlem semmit, ő, aki meghatározta a kamaszkoromat.

- Nem. Sane... akarom mondani Szandival, van programom. – forgatta meg a szemét Nono. Hullámos barna haja a szemébe hullott és azzal foglalta el magát, amíg Lóri válaszát várta, hogy kifújta a száján a levegőt, így feljebb repítve a tincseit.

- Ott van veled? Beszélhetek vele? Kérlek, Noémi! – elhúzva a számat, hevesen rázni kezdtem a fejemet. Nem akartam vele beszélni. Nem tudtam mit is kellene neki mondanom.

- Elment zuhanyozni. – improvizálta be gyorsan legalább, annyira hihetően, mintha csak én mondtam volna, hogy hibátlan lett a matek érettségim. – De átadom, hogy kerested. Puszi.

- Noémi, le ne tedd! – hadakozott Lóri, de Nono rányomta a telefont. Levette a hangerőt és maga mellé hajította.

Másodpercekig néma csendben ültünk. Egyikünk sem tudta, hogyan kellen most egy beszélgetésbe belekezdeni.

- Milyen gyakran hív téged? – sziszegtem végül megtörve a feszült csendességet.

- Naponta háromszor. – harapta be alsó ajkát. – És azért nem szóltam róla, mert nem akartalak vele felzaklatni. Olyan boldog vagy nélküle. Azt látom rajta végre, hogy felszabadultál és magad miatt cselekszel. Ha elmondanám naponta három alkalommal, hogy zaklat a barátod, kiborulnál, és nem tudnál boldog lenni a lelkiismereted miatt.

- Köszönöm. – öleltem magamhoz hálásan. – Nálad jobb barátnőd a világon nem kívánhatnék magamnak.

Nono a vállamra hajtotta fejét. Egy ideig így maradtunk összebújva, mint régen, amikor egyikőnk szomorú volt.

Elindítottunk egy újabb részt az animéből, közben újra zabálni kezdtük a csupa egészséges kaját magunk körül.

- Mi van veled meg Kaijal? – ért váratlanul a kérdése a rész kellős közepén. Szaporán pislogva fordultam felé, várva a magyarázatot, hogy miért kérdez ilyet. – Mindenki látja, hogy máshogy viselkedtek egymással. De csak találgatunk, mert egyikőtök sem mond semmit.

- Nincs mit mondanunk. – felelem az asztal felé nyúlva a poharamért.

- Figyelj, Sanei. Megértem, ha nekik nem mondod el, de hahó, én a legjobb barátnőd vagyok. Nekem el kell mondanod, érted? – maga alá húzta a lábát és kicsit izgatottan fordult felém, valami szaftos pletykában reménykedve.

- Mondtam a múltkor, hogy szerelmet vallott nekem. – zavartan igazgattam a hajamat, hogy végezzek valami pótcselekvést beszélgetés közben. – Azóta mindketten tudjuk, hogy csak idő kérdése és több lesz köztünk barátságnál.

- Megcsókolt? – vonta össze a szemöldökét Nono.

- Még nem. – vallottam be. – Nem merünk semmi komolyabbat csinálni, mert ő tiszteletben tartja, hogy barátom van, én meg küzdök a fejemben kattogó vészjelzővel.

- De te már döntöttél, nem igaz? – ölelte magához az egyik díszpárnáját. – Már tudod, mit akarsz.

Lehajtott fejjel bólogattam, elárulva, hogy igaza van. Számomra nem volt kérdés kivel akarok lenni. De még arra sem álltam készen, hogy elengedjem Lórit, vagy, hogy Kait közelebb engedjem magamhoz.

- Mit csináljak? – sóhajtottam arcomat a tenyerembe temetve. – Kezdek beleszeretni Kaiba. Úgy igazán. Azzal a szenvedéllyel, amire egész eddigi életemben vártam.

- Uralkodj magadon! – lökte meg Nono a vállamat játékosan. – Viccet félretéve, ötletem sincs. Legyél türelmes. A szíved nem téved.

- Közhelyes vagy ma. – fintorogtam a tál csipszért nyúlva.

- Komolyan mondom, Szandi! – vette ki a kezemből a tálat. – Nálam sem tévedett, amikor azt dörömbölte, hogy: Baek, Baek, Baek... Már csak az a kérdés, hogy a te ritmusod elég erősen üti-e Kai-ssi nevét!